2013. október 5., szombat

03. Chapter

Szervusztok, kis drágáim.<3
Tudom, már nagyon vártátok ezt a részt, nem kell ennyire örülni neki! Haha. Viccet félretéve, köszönjük a kommenteket. A feliratkozókat. És persze a legelső díjunkat. Na meg ki ne hagyjam, hogy lassan elérjük az 1000 oldalm megjelenítést!! Mérhetetlenül hálásak vagyunk, nektek. A támogatásotok nélkül sehol sem lenne ez a blog! Szóval massive thank you.♥
Amint látjátok új a kinézetünk. Kaptunk egy csodálatosan meseszép fejlécet Sophie T. -től. Mégegyszer meg szeretném neki köszönni Bocyy nevében is.:)
Merem remélni, hogy ez a rész is elnyeri majd annyira a tetszéseteket, mint az előző.! És szeretném kérni, hogy tényleg fejtsétek ki a véleményeteket erről a chapterről. Pozitív és negatív véleményt is!^^
Nem talkingolok tovább.. Kellemes Olvasást, és Boldog Kommentelést kívánok Mindenkinek!(:
Bo'x

Sokan azt mondják, álmodni jó dolog. Én úgy hiszem, hogy a másik tábort erősítem. Az én álmaim belülről marcangolnak.. Mindig ugyanazok a képsorok, tisztán mutatva apám halálát. Nem voltam jelen, amikor az az  elvetemült megölte.. Nem mondhattam neki utoljára, hogy "szeretlek". Nem tudhattam, hogy ez történik.

Forgolódtam, mert egy percig sem tudtam nyugton feküdni. Végül feladtam a küzdelmet az alvás ellen, legyőzött. Kómás fejjel keltem ki a puha ágyikóból, és kiropogtattam elgémberedett csonjaimat.
Anyukám régebben mindig azt mondta, ha éjszaka nem tudok aludni, igyak narancslevet. Állítólag az serkenti az agyat, vagy micsoda.. Most is megfogadtam anyu tanácsát, lementem a sötét konyhába, és töltöttem magamnak egy rosttal teli narancslét. Nem tudom, hogy csak én nem érzem, hogy serken az agyfunkcióm vagy tényleg túl hülye vagyok az agyserkentéshez?!
A pulton ültem, lábaimmal rugdostam az alsó szekrényeket. Nem csaptam nagy zajt vele, nem kelt fel senki. Csak a falióra ketyegését lehetett hallani.
Teljesen kiittam az itókámat, majd elmostam az üveget. Nem akartam mégtöbb mosatlant Lou-nak, elég neki a férjére és a kislányára mosni! Bár biztos megjegyezte volna, hogy nem nagy gond, azért sejtettem, hogy eléggé lestrapált nélkülem és a mosatlanom nélkül is..
Eszem ágában sem volt visszamennni az ágyamig, mert egy: erőm sem volt; és kettő: mert a kanapé hivogatott magához. Elfogadtam kedves kérését a pihe-puha bőrkanapénak, magyarul végigterpeszkedtem a bútoron. Bekapcsoltam a plazmát, és az első lépés az volt, hogy valami jó mesefilmet keressek magamnak. Nem érdekelt se a Babar, se a Bob a mester, se a Thomas a gőzmozdony.. Talán a Spongya Bob megteszi.
Amikor megvolt a meseválasztás, jól betakaróztam, és csak bambultam és bambultam..

***

- Édes, jó lenne ha felkelnél! - Lou bársonyos hangja volt számomra az ébresztő. Kinyitottam a szemem, de rossz ötletnek bizonyult, ugyanis amint a szemhéjam elemelkedett a szemgolyómtól, majdnem kiégett a retinám!
- Jó lenne, ha elhúznánk a függönyt! - morogtam arccal a párnába. Lou kuncogás félét adott ki magából, ami inkább hasonlított egércincogásra, mint emberi kuncogásra. Na jól van! A napi gondolkodás adagom is le van tudva!
- Egyébként, mit keresel itt lent? - végre a nagynéném is kiszállt az arcomból, így teljes retinaégést kaptam.. Márha az lehetséges!
- Este nem aludtam jól.. Lejöttem narancslevet inni, aztán nem volt kedvem visszamenni. - megismételtem az éjszakai csontropogtatást. Komolyan elmehetnék ön-csontkovácsnak! Jade epés reggeli gondolatai felülmúlhatatlanok!
- Megértem! Az én éjszakám sem volt éppen egy leányálom. - hallottam hangját a konyhából. Becsoszogtam az említett helységbe, és ismét ráültem a pultra. Az asztalnál Tom próbálkozott a lehetetlennel, vagyis megpróbálta megetetni a lányát. Legalább próbálkozik.

- Mit kérsz reggelire? - Lou körülöttem pakolászott, kevergetett, mindent csinált, kivéve a reggelit.
- Azt hiszem megcsinálom magamnak, köszi. - leugrottam a hideg csempére, és a hűtőhöz mentem. Nem nagy ördöngősség műzlit csinálni, úgy hiszem. Találtam hercegnős kanalat, ezért azzal kezdtem el enni.
- Az az én kanalam, Jadie! - mutogatott felém Lux. Megmosolyogtatott az újonnan szerzett becenevem.
- Drágám, ne legyél irigy! - korholta le a kislányát Lou.
- Lou, hagyd! - intettem le a nagynénimet. - Kell a kanál, Lux?
- A-a. - rázta a kis szőke hajkoronáját. - Liam bácsi biztos félne, ha itt lenne. - Lux felkacagott mondandóján.
- Liam bácsi? - fogalmam sem volt ki az.
- A szomszédunk, Lux nagyon szereti. - tette hozzá kis mosollyal. Bólintottam.
- Lou drágám. Nekem ma el kell mennem alkatrészt venni a motorhoz. - magyarázta Tom.
- Okés, szívem. - Lou ennyivel letudta.
Befejeztem a reggelit, beraktam a tálat a mosogatóba. Éppen nyúltam volna a szivacsért, hogy elmosogassak, amikor drága Lou akkorát csapott a kezemre, hogy azt hiszem megmarad a nyoma holnapig. Jobbnak láttam felmenekülni, dühös tekintete elől.
Próbáltam tisztességes ruhát magamra kapni, de nehéz volt, tekintve hogy alig van pár darab pamut a szekrényemben. Ma el kell mennem vásárolni!
Egy fekete csőnadrág - fehér póló - bakancs összeállításnál maradtam. A megtakarított zsebpénzemet elraktam a táskámba, ott biztos helyen lesz. Letrappoltam a lépcsőn, egészen a nappaliig.
- Lou, most elmegyek egy kicsit vásárolni. Persze, ha nem gond! - tettem hozzá már az ajtóban.
- Persze, kincsem. Menj csak. - egy pillanatra lefagytam a megszólítás miatt.. Anya szólított mindig így.
Rendet raktam a fejemben, majd egy műmosoly kiséretében szó szerint kiestem az ajtón.
Visszagondolva talán nem volt jó ötlet így kirontani, mert az ajtó külső részén beleütköztem valamibe.. Vagyis valakibe.
- Bocsánat, elnézést. - szabadkoztam rögtön, majd tekintetemet felvezettem a férfi szeméig. A sötét tekintetek kiváncsian fürkészték az enyémeket. Ajkai egy pillanatra elnyíltak.
- Semmi baj. - rekedtes hangja volt. Kirázott a hideg, ahogy a szavak elhagyták formás száját.
Hallottam, ahogy nyílik az ajtó mögöttem.
- Á, Harry. Lux már nagyon várt! - nénikém kedves hangja kényszerített ara, hogy rávezessem a tekintetem. - Jade, még nem mentél el?
- De. Már megyek is. - intettem idétlenül kettőjüknek, majd otthagyva a kérdő tekinteteket elindultam a város legnagyobb bevásárlóközpontja felé..

***

Ezer és egymillió táskával a kezemben fogtam egy taxit. Bevágódtam a kényelmes kocsiba, elmondtam a címet, és száguldottunk is hazafelé. A plázábamenet elég hosszú időbe telt, mert én a londoni tömegközlekedéssel akartam bejutni. London, és a nyüzsgés.. Az emberek mindenhol összenyomtak, izzadt férfi hónalját kellett szagolnom a metrón, a buszon meg egy öregasszony ült mellettem akinek a kutyája szerintem bolhás volt, mert nagyon vakarózott mindenhova!
A vártnál hamarabb megérkeztünk. Talán azért, mert délután öt környékén nincsen akkora forgalom, mint délben. Logikus, nemde?
Kifizettem a szállítást, majd egy hatalmas sóhajjal elcipeltem az ajtóig a dolgaimat. Ha jól láttam, a konyhában még égett a villany, gondolom ébren van valaki.
- Itthon vagyok. - kiáltottam, de csak a visszhangom hallatszott. Hol lehet az elveszett bárányka?
A szatyrokat leraktam magam mellé, ameddig le nem vettem a kabátom, és a cipőmet. Majd ismét egy megerőltető kargyakorlatot hajtottam végre az emeléssel.
Szépen lassan közelítettem az utolsó lépcsőfokhoz, ami megmenthette volna a nemlétező bicepszemet, de akkor meghallottam a báránykát. Azaz Lou nénikémet.
- Mégis hogy képzelted ezt? - ordibált. Ha jól hallottam a szobájából jött a hang.
- Mondtam, hogy azóta nem csináltam! Lou, kellett a pénz! - védekezett egy férfi. Talán Tommal beszélt?
- Akkor kérhettél volna tőlem is! Nem kellett volna ezért rabolni. - az utolsó szónál elhalkult nénikém hangja. Mostmár teljesen biztos voltam benne, hogy nem a férjével volt odabent...

6 megjegyzés:

  1. imádom siess a kövivel <í33

    VálaszTörlés
  2. nagyon fasza lett, siess tényleg a kovi résszel, imádom<3333kuki<3

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!:')
    Nagyon tehetségesek vagytok, mindketten. Hihetetlenül jól írtok, nem tudom eldönteni melyikőtök ír jobban. Viszont meglátszik az írásotokon, hogy nem vagytok egykorúak.. Más-más stílusban írtok, persze a jó értelemben.
    Gratula az első díjhoz, remélem többet is szereztek!
    xoxo A Legnagyobb TSNSS-Fan♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Azt hiszem büszkén mondhatom, hogy megkönnyeztem az utolsó 3 szót. Nagyon szépen köszönjük a sok szép szót. Nagyon nagyon jól esik. <333

      Törlés
  4. Bo!:D<3
    Gratulálok ehhez a fejezethez is, király lett. Hamarosan legyen folytatás, nem bírok várni szerdáig!!^^
    Puszi:*

    VálaszTörlés
  5. Drága Olvasók!♥
    Köszönjük szépena kedves kommenteket, mindenkinek! Nóri, neked külön köszönet, mert rendszeres olvasónk vagy és minden egyes fejezethez írsz valami kedveset!! Imádunk:D<3
    Bocyy kisebb balesetet szenvedett, ezért ma (csütörtökön) láthatjátok fent a 4.fejezetet. #RipBogi
    Btw. annyit elárulok, hogy eszméletlen rész következik!:) Remélem kellőképpen felcsigáztam az érdeklődéseteket..
    Bo'x

    VálaszTörlés