15. Chapter

Hellókanyalóka!:)
Hoztam nektek egy kis fincsi, szaftos 15.fejezetet. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog mindannyiótoknak! Legalábbis remélem..
Sok hozzáfűznivalóm nincsen, csak egy dolgot jegyeznék meg. Kommentelni! Feliratkozni! Pipálni! Ez a 3 thing kötelességed, ha itt találod magad, az oldalunkon. De most seriously.. Eléggé megcsökkent a "kommentálag" az utóbbi időben. Ezzel azt akarjátok közölni, hogy bénák vagyunk? Mert azt le is lehet írni!
Csajszikák, komolyan poz.-neg. vélemény jöhet.:)
Megértésüket köszönjük!:)♥
Bo'x


Remek érzés volt újra találkozni Adam-mel, hiányoztak az együtt töltött percek. Mindig is jó társaságnak tartottam, amikor vele beszéltem, akkor nagyon gyorsan telt az idő. Szinte elrepült, ezért gondolom nem meglepő, ha azt mondom, alig érkeztem oda a találkozóra, máris mennem kellett.
 - Köszönöm ezt a szép napot, Adam. - Felálltam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
 - Ugyan. Én köszönöm, hogy eljöttél. Azt hittem nehezebb lesz rávennem téged.. - magyarázkodott.
 - Miért?
 - Ismerek pár embert Harry ismerettségi köreiből. Ott mind azt hiszik, hogy ti együtt vagytok. - Mondata eldöbbentett. Szemeim majd' kiestek a helyükről. Ezt szerintem Harry sem gondolta komolyan!
 - Mégis honnan veszik ezt a zagyvságot? - nyögtem a szavakat.
 - Harry terjeszti.
Mielőtt kimondta, már tudtam, hogy annak az idiótának köze van hozzá. Nekem ennyi elég is volt, hogy a mai napom tönkremenjen és rávegyem magam, hogy beszéljek vele.
 - Köszönöm, hogy elmondtad. Viszlát. - Fordultam volna meg, mikor megragadta a csuklóm. Könyörgően nézett.
 - Harry-nek egy szót sem, arról, hogy tőlem tudod. - Szerintem sejtette, hogy beszélni fogok vele, csak azt nem tudom miért félt tőle. Bólintottam, és otthagytam.

Amint beértem a házba, Lou után kiáltottam. Azonnal az előszobában termett, mikor én még csak a cipőmet vettem le.
 - Történt valami? - lihegett. Kezében konyharuha, ebből arra következtettem, hogy megzavartam a főzésben.
 - Csak a telefonod kéne. - Együtt visszasétáltunk a nappaliba. Ott a kezembe adta a fekete iPhoneját.
 - Venni kéne neki egy telefont. - tűnődött hangosan. Biztos a képzeletbeli bevásárlólistájára írta fel a telót.
 - Hálás köszönet. - és már rohantam is a szobámba. Bólerómat gyorsan levettem, majd a randis szerkómba felhívtam a névjegyzékből a legelső Harry nevezetű embert. Remélem ő az.
Három csörgés után egy morgó hang szólt bele.
 - Mit akarsz Lou? - kérdezte rekedten Harry. Sóhajtottam, hangjára borzongás futott végig a gerincemen. Egy ideig nem szólaltam meg, nem tudtam mit mondani. Ezt ő is észrevette.
 - Mondj már valamit az Istenért!
 - É-én vagyok. Jade. - habozva válaszoltam csak. Nem voltam biztos a reakciójában.
 - Jade? Mi történt? Miért hívsz? - Azonnal stílust váltott, mintha kíváncsi lett volna.
 - Nem hiszem, hogy telefontéma. Tudnánk valamikor találkozni? - Persze, hogy nem telefonon akartam lecseszni. Inkább élőben, emberek előtt, ott biztos nem tenne velem semmi őrültséget.
 - Oké. Esetleg holnap este? - Kicsit habozoztt, míg ki nem mondta a szavakat.
 - A-a. Ma.
 - Mégis mi olyan fontos, hogy nem ér rá holnapig? - érdeklődött.
 - Majd megtudod. 1 óra múlva a házunkhoz legközelebbi kávézóban. - búcsúztam el. Hallottam, hogy mondott volna valamit, de gyorsan leraktam.
Ezt is elintéztem, nem is volt olyan rémes. - gondoltam magamban.

A telefont visszavittem Lou-nak, majd megemlítettem, hogy megyek kávézni.
 - Kivel? Adammel az előbb találkoztatok. - Mosogatott beszéd közben. Beálltam mellé,és segítettem neki.
 - Egyedül. Csak kedvem támadt egy kis Starbucks-hoz. - Szerintem hihetően indolkoltam.
 - Ezek a lányok és a kávémániájuk. - Tom lépett be a konyhába, kezében Lux-szal, aki valami barbie babával játszott.
Elmosolyodtam Tom megjegyzésén. - És mi van a fiúk kocsimániájukkal?
 - Hey-hey, nyugi. Vicceltem, Baba. - Egy csókot nyomott a fejem búbjára. Ha valaki kívülről nézne minket, azt gondolná: "De boldog család". Azt hinnék én vagyok a tinédzser nagylány, Lou az óvó anyuci, Tom a pasiölő apuci a kis Lux pedig a naiv kisbaba. Persze ez nem így van. Nem vagyok tinédzser. Lou nem annyira szigorú, inkább lazán óv. Tom biztos megölné a pasjaimat, rájuk küldené a szerelő haverját, Markot egy csillagcsavarhúzóval. Lux baba pedig sokkal okosabb néha,mint egyes felnőttek.
 - Ha gondolod. Tom ne vigyen el? - Lou gyanakodva méregetett, de bízott bennem.
Nemet intettem a fejemmel. - Gyalogolni szeretnék.
 - Látod Luxie. Neked is ilyen nagylánynak kellene lenned, mint a nővérkéd. - gügyögte Tom a lányának. Amint kimondta a "nővérke" szót, könnyek szöktek a szemembe. Édesen ránéztem Luxra, pont akkor nyújtotta a kis kezecskéjét felém.
 - Úgy látszik a kicsi lányod lepasszolt. - jegyezte meg Lou, amikor végzett a mosogatással. Nevetve vettem a kezembe Luxot. A kezében lévő barbie-ra mutattam.
 -Játszunk vele? - Hatalmasat bólintott, majd egy kis puszikát nyomott az arcomra.

Kb 20 percet játszottam a kicsivel, el kellett mennnie úszs órára. Nem is értem egy kétévest minek rángatják bele a klóros vízbe, hogy megtanuljon úszni. Ezt Lou-nak is mondtam, ő csak röhögött..
Mikor elmentek volt egy bő fél órám, hogy elkészüljek a találkozóra. Még mindig a ruhámban voltam, amiben Adam-mel voltam reggel. Inkább átöltöztem.

Egy egyszerű balerinacipő és készen is voltam. Attól függetlenül, hogy nem randi, szeretek jól kinézni egy kávézóban, és most kivételesen jó idő van London-ban, ezt ki kell használnom.
Smink még volt rajtam, azt nem kentem át. Egy kistáskába raktam a pénztárcámat, egy cetlit írtam Lou-nak, hogy későn jövök. Hátha előbb érnek haza, mint én.
16:50. Indulnom kéne. Gyorsan elidultm az ajtó felé. Bezártam a lakást, a kaput. És már haladtam is a kávézóba.

 - Azt hittem csak szivatsz, és nem jössz el. - "köszöntött" Harry, ahogy odaértem. Már foglalt nekünk helyet, ha jól láttam már rendelt is.
 - Neked is szia. - forgattam a szememet. Leültem szembe vele, táskámat az asztalra tettem magam mellé. - Mit rendeltél?
 - Neked forró csokit, magamnak pedig cappuccino-t. - mondta, majd felkönyökölt az asztalra. Öklére támasztotta az állát.
 - Köszönöm. - Nem igazán tudtam mit mondani, így face-to-face nem igazán volt merszem megvádolni a hazugságaival. Hagytam had kezdeményezzen csak, elvégre férfiből van.
 - Nos, Jade. - felnéztem rá - Miről akartál velem beszélni?
 - Tudod.. - nyeltem egyet - Ma reggel egy találkozón voltam Adam-mel. - Itt idegesnek látszott. Vagy azért, mert Adam-mel találkoztam, vagy azért, mert nem bököm ki, amit akarok. - Ott megemlített egy igen érdekes dolgot veled kapcsolatban.. Vagyis velünk kapcsolatban. - A "velünk" szócskát kicsit erősebben mondtam, csak a nyomatékosítás kedvéért.
 - Velünk? Mi van velünk? - Tényleg nem tudta miről beszélek.
 - Elvileg te azt mondtad a haverjaidnak, hogy mi.. E-együtt vagyunk. - nyögtem ki végre az igazságot. Szemei kitágultak, bambán meredt rám zöld szemeivel. - Kérlek mond, hogy nem igaz.
 - Honnan tud erről az a seggfej?
 - É-én tényleg nem tudom, azt mondta ismer pár embert az ismerettségi köreidből. - utánoztam Adam hangját, próbáltam viccessé tenni a kialakult szituációt. Harry nem tartotta viccesnek.
 - Semmi ilyenről nem volt szó. - Ez volt a válasza. Tehát ő semmit sem mondott, akkor Adam-nél csalókázik valami.
 - Akkor honnan vette ezt a marhaságot? - kezdtem ingerült lenni. Adam nem hazudhatott nekem!
 - Hidd el nem tudom, de móresre fogom tanítani.. - Nyitottam a szám, amikor odajött a pincérnő egy-egy bögrével. Megköszöntem, és számítottam rá, hogy elmegy, de így tűnik felkeltetette a figyelmét Harry is.
 - Hozhatok esetleg még valamit? - Istenem de nyávogós hangja van. Mint valami szőke pláza picsa.
Harry-t hidegen hagyta a lány flörtölése. Megrázta a fejét, majd mutatta a pincérnőnek, hogy elmehet, aki mondjuk elég csalódottan távozott, de előtte vetett rám egy gyilkos pillantást. Csak hitetenkedve néztem utána.. Amikor épp megszólaltam volna, csörgött a telefonom.

 - Igen? - Beleszóltam a telefonba, közben Harry-t néztem, aki fürkésző tekintettel figyelte minden megmozdulásomat.
 - Adam vagyok. - Arckifejezésem fintroba torzult.
 - Most nem alkalmas, Adam. - Amint kimondtam a nevet, Harry kezei ökölbe szorultak az asztalon.
 - Miért? Hol vagy?
 - Egy találkozón ülök.. - Többet nem akartam elmondani, tudtam, hogyha megtudja, hogy a fürtössel kávézom, azonnal perpatvart rendezne.
 - Mégis milyen találkozón? És kivel? - Túl sok a kérdés, túl sok.
 - Egy baráti összejövetelen. - Nem akartam, hogy rájöjjön. Harry szemei lágyan néztek vissza rám, mikor a szemébe néztem. Furcsa volt a változás.
 - Rendben. - Hangja nem hangzott meggyőzöttnek. - Akkor nem is zavarlak. Szia.
És kinyomott. Felsóhajtottam. Neki is csalódást okoztam.
 - Minden oké? - Harry kedvesen simogatta a kézfejemet. Felkönyököltem az asztalra. Másik kezem még mindig az asztalon, Harry kezében. Ránéztem a kezünre. Éreztem, ahogy pirosodik az arcom, akár egy ráké.
 - Semmi sincs rendben, Harry. Amióta itt vagyok, csak rossz dolgok történnek.. - elkeseredetten szóltam.
 - Mik történtek, amióta itt vagy? Hátha segíthetek. - Semmi hátsószándék nem volt a hangjában, se gúny. Csupán kíváncsi volt, és segíteni szeretett volna.
Tisztában voltam vele, hogy Lou-nak nem mondhatom el az Ed-es történetet. Adam csak egy részéről tud amikor náluk voltam. Harry azt sem tudja ki az az Ed, ezért azt hiszem bízhatok benne..