17. Chapter

My darlins'.
Elnézéseteket kérjük az egy napos csúszás miatt! Sajnáljuk, tegnap egyikünk sem volt gépközelben. Sem otthon.. De mindegyis. Remélem kárpótollak titeket ezzel a fejivel.:)
Mellesleg MERRY CHRISTMAS EVERYBODY! Már csak 2 naaaaaaaap:d Can't wait.
Ez a rész is Jarry all the way♥
Olvassatok jól!:)
Bo'x


Harry szemszöge:

Lihegve néztem a már alattam elterülő Jade-re. Karjaimmal mellette támaszkodtam, térdeltem törékeny teste fölött. Hajam a szemembe lógott, de így is tisztán láttam, hogy Jade-et mennyire felkavarta a csókcsatánk. Nem tudom mi ütött belém, elragadott a hév, és amikor megálljt parancsoltam volna magamnak, visszahúzott ez a kék szemű szépség. Nem tudtam, nem tudhattam, hogy ő is vágyakozik utánam. Ellenséges voltam vele, ezért ő is az volt velem. Bosszantottuk egymást, piszkálódtunk.. Komolyan ovisként viselkedtünk. Halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy ma este fél nyolckor csókolózni fogok az úgymond ős ellenségemmel. Nem, nem mértem az időt, amikor a számra tapasztotta az övét, csak ránéztem az órára..
Barna, szinte már fekete haja szerte-szana terült a párnámon. Kezei maga mellett hevertek, nem tudta mi tévő legyen, ahogy én sem. Ajkait harapdálta, ami nem volt éppen a legjobb ötlet, mert hát férfiból vagyok az alsó felem pedig úgy döntött, hogy saját életet él... Ezért azt gondoltam a legészszerűbbnek, hogy leszállok róla. Mellé feküdtem, együtt néztek a plafont. Érdekes elfoglaltság, nem igaz?
 - Én nem tudom mi ütött belém. - szólalt meg kis idő után. - Sajnálom.
Az oldalamra feküdtem, ő is így tett és úgy kémleltük egymást.
 - Életem egyik legjobb csókjáért kérsz bocsánatot? - mosolyogtam rá, miközben a szemöldökömet ráncoltam. Felkuncogott.
 - Azt mondod jól csókolok, Styles? - Meglepő módon flörtölni kezdett, nem vall rá. Törökülésbe ült, majd előre hajolt. Vagyis konkrétan rámfeküdt. Kacéran nézett a szemimbe. Jól van, Miller. A játék elkezdődött. 
 - Tudod, nem nagyon emlékszem rá, adnál egy kis ízelítőt? - Bevetettem a nők többsége szerint szexi félmosolyomat. Ha már játszunk, csináljuk rendesen.
 - Kérdés volt? - Egyik szemöldökét felhúzta, majd egyre csak közelebb és közelebb hajolt. Mikor már majdnem összeért a szánk, hátrahúzódott. Hitetlenkedve, és egy kicsit kábán néztem felkelő alakját. Nevetve hagyott egyedül a szobában. Ezt nem hiszem el! Okosabb, mint gondoltam. Meg kell találnom a gyengepontját.

 - Látom otthonosan elhelyezkedtél. - röhögtem ki a kanapét elfoglaló lányt. Csak mosolyogva felnézett rám, mire én úgy döntöttem leülök mellé. Két lábát megfogtam, elemeltem a bőrkanapémról, majd leültem és visszaraktam a lábait az ölembe. Valami nyálas lányfilmet nézett, amihez nekem nem volt túl sok kedvem. Kinyújtottam a karomat, így elvettem a kisasztalra helyezett távkapcsolót, és elkapcsoltam.
 - Most komolyan? Focit fogunk nézni? - karjait széttárta, úgy beszélt hozzám. Felém fordult, de pont abban a pillanatban lőttünk egy gólt, mire kiáltva felugrottam.
 - Jézus szent atyaúristen. - motyogta magában. Ujjaival megdörzsölte a halántékát, majd felállt és átment a konyhába. Legszívesebben maradtam volna, és néztem volna tovább, ahogy szétverjük az ukránokat, de nem adhatom fel a tervem. Ezért utánamentem. Éppen teát csinált magának a pultnál. Háttal volt nekem, így csendben mögé tudtam osonni. Hátulról átöleltem a derekát, mire ugrott egyet.
 - M-mit csinálsz Harry? - Hallottam egyenletlen légzését. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. A pohár megállt a kezében. Mosolyognom kellett, hogy ezt teszem vele. Ajkaimat a füle alatti kis részre helyeztem. Kirázta őt a hideg. Ez jó kezdet. Puszilgatni kezdtem az a pontot, illetve lejjebb mentem a nyakán. Kezeim szorosan fogták közre derekát, sehova sem menekülhetett. Ujjai megrándultak, miközben szívni kezdtem a nyakát. Rágcsáltam a nyakán bőrt, mire felszisszent. Nyálas csíkokat húztam a piros folton. Ebben a pillanatban felém fordult.
 - Hagyd abba! - mélyen a szemembe nézett. Lehet, hogy kimondta, de a szeme csillogott. Akart engem.
 - Mi van, ha nem teszem? - Szeretek játszani a türelmével. Szeretem amikor dühös, és a nevemet ordibálja.
 - Azt mondtam hagyd abba! - Ha jól láttam már a fogait csikorgatta, ujjaival szorosan fogta a pult szélét. Eszemben sem volt rá hallgatni, tetszett, hogy ki van szolgáltatva nekem. Mivel ki volt. Az érzései ellen még ő sem tehetett semmit.
Karjaim még mindig őt ölelték. Közelebb húztam magamhoz. Ide hallottam szíve dobogását. Szaggatottan szívta be a levegőt.
 - Jó az illatod. - szippantottam a nyakából. Valami vaníliás parfüm.
 - Kérlek szépen, hagyd abba! - Már ő sem tudta, hogy a fociról, vagy a cselekedeteimről beszél. Kellőképpen összezavartam. Harry Styles ismét nyert.
 - Ahogy óhajtja, hercegnő. - meghajoltam előtte, mint a királynők előtt a szolgák. Mintha megkönnyebbült volna.

Jade szemszöge:

El sem hiszem, hogy ilyen gyenge vagyok. Harry közelsége megbénít. A szavak kis kavicsokként akadtak a torkomon, levegőt sem mertem venni. Ahogy a kezei hozzámértek.. Sürgősen le kell állnom! Ezek beteges dolgok, nem gondolhatok ilyenekre vele kapcsolatban. Nekem ott van Adam.. Habár őt is magamra haragítottam. Adam-ról jut eszembe:
  - Harry, mennyi az idő? - Alig tettem fel a kérdést, már csöngettek is. Megborzolta a hajamat, majd ment jtót nyitni. Gondoltam megvárom a konyhában, reméltem nem fog sokáig trécselni az ajtóban. Felkönyököltem a mosogatóra, onnan kémleletem a fal mintját. Érdekes volt, mondhatom.
Fejemet csak akkor kaptam fel, mikor kiabálásokat és csattanásokat hallottam a nappali felől. Értetlenkedve beszaladtam az említett helységbe. Adam a földön elterülve feküdt, mellette egy törött váza. Harry zihálva állt az ajtóban. Várjunk csak...
 - Adam? Te mi a jó fenét csinálsz itt ilyenkor? - Odarohantam hozzá, segítettem neki felállni. Megigazította pólóját, vetett egy gyilkos pillantást Harry-re, majd végre rámnézett.
 - Érted jöttem. - Összeráncoltam a szemöldökömet.
 - Nem kellett volna.
 - Hogy mondod? - Még ő volt felháborodva. Elképesztő.
 - Felhívsz, féltékenykedsz egy sort, ordibálsz, azt mondod kurva vagyok és értem jössz? Szerintem ezt te sem gondoltad komolyan! - dühösen köptem felé a szavakat, közben az ajtó felé tessékeltem. Magyarázkodni kezdett.
 - Igen felhívtalak, mert hallani akartam a hangodat. Persze, hogy féltékeny vagyok, hiszen valljuk be, gyönyörű vagy, azt hiszem van mire féltékenykednem. Nem mondtam, hogy kurva vagy. És végezetül igen érted jövök, mert nem akarom, hogy itt töltsd az estét ezzel. - Fejével mérgesen Harry felé bökött, aki ökölbe szorított kézzel állt még mindig az ajtóban.
 - Adam, szerintem ezt most ne itt beszéljük meg. Menj haza, azt pedig, hogy itt alszom-e azt majd eldöntöm én, oké? - Próbáltam egy kedvesebb hangsúlyt megütni, nem akartam még ennél is jobban magamra haragítani. Így is biztos eléggé ki van a sok hangulatváltozásomtól.
 - Ezt ugye nem mondod komolyan?
 - Ha megint üvölteni akarsz vele, azt most felejtsd el. Itt nem fogsz vele üvölteni. Ha megteszed, garantálom, hogy holnap reggel beszélni sem fogsz tudni. - Harry mögülem szólalt meg. Biztos vagyok benne, hogy farkasszemet nézett az előttem álló Adam-mel.
 - Te csak ne fenyegetőzz nekem. - Ha elkezdenek verekedni, esküszöm felpofozom mindkettőt. Mielőtt bármit csináltak volna, rátettem a kezem Adam mellkasára, ezzel megállítva őt.
 - Azt szeretném, ha most elmennél. - Jól ejthetően mondtam ki a szavakt, nyomatékosítva akaratomról. Nem kifejezés, ahogy meglepődött.
 - Holnap találkozunk. - Vissza sem nézve ment ki a házból, maga után becsapva az ajtót. Felugrottam a csapódó hangra.

Percekig meg sem szólaltunk. Egyikünk sem tudott mit mondani. Harry még mindig mögöttem állt, valószínűleg ő is gondolkodott. Mélyen beszívtam a levegőt, és megfordultam. És igen, még mindig ott állt.
 - Én tényleg sajnálom, hogy idejött. - szemeimet lesütöttem, kezemet tördeltem. Magamat hibáztattam a történtek miatt. - Adam miattam jött ide, tudom, hogy nem szereted, de én tényleg saj..
Nem tudtam befejezeni a mondatot, ajkaival lecsapott az enyéimre. Kezeit az arcomra vezette, szája puhán kóstolgatta az enyémet. Apró puszikat váltottunk. Nem tudom mi is történt velem pontosan. Még sosem éreztem ilyet, még Adam-nél sem. Ahogy nyelve óvatosan kért bejutást a számba, a hideg végigfutott a gerincemen. Karjaimat a nyaka mögött kulcsoltam össze, ahogy megadtam neki, amit akart. Kezei az arcomról a hátamra, majd a csípőmre került. Rászorított a csontomra, majd az ölébe kapva indult el velem a hálószobája felé.