2014. február 23., vasárnap

22. Chapter

Sziasztok!
Megérkezett a következő fejezet..
Nagyon szépen köszönjük az előzőhöz érkezett kommenteket, és a díjakat. Ismét kiemelném, hogy KETTEN vagyunk. A blogot ketten írjuk, közösen, egyenlő felosztásban. Szóval szeretnénk, ha végre megértenétek ezt, és nem egyes számban fogalmaznátok, mert az egyikünk számára mindig bántó.
Természetesen, kinek nem inge..... :)
Ne haragudjatok az újabb csúszásért, a következő már a megszokott időpontban, vagyis szombaton fog érkezni.
Reméljük, tetszeni fog ez a rész, és ismét kapunk sok sok kommentet.
Millió puszi.


Ha időérzékem nem csal, egy órája legalább bent ülök a Harry-vel közös szobánkban. Sírásom kicsit alábbhagyott, bár mér mindig szipogtam. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy mind becsaptak.. Lou, Harry és..Apa. Ez fáj a legjobban. A saját apám hogy volt képes ezt tenni velem, legfőképpen magával? Tudom, hogy anyukám halála megviselte, de hogy ennyire?! Akkor éreztem, hogy valami megváltozott benne, azonban velem szemben nem mutatott ki semmit sem. Most, hogy tudom az egész történetet, a helyére kattant egy-két dolog. Már értem, hogy miért viselkedett furcsán néha..
Amióta itt kuporgok, sokszor hallottam, hogy Harry az ajtónál van. Csak nem akarja feladni! Szívem szerint már a második kopogásnál beengedtem volna, és a karjaiban kisírtam volna az utolsó liter könnyeimet is. De nem tettem. Benne is csalódtam, jó nagyot. Fogadni merek, hogy az elejétől kezdve tudta, mi az igazság, csak nem mondta el. Ha naiv akarok lenni, akkor arra gondolok, hogy azért, mert meg akart óvni a rossz dolgoktól. De tudom, hogy ez nem igaz. Gyáva volt, és nem merte elmondani. Ezt nem néztem volna ki belőle.

Erőt vettem magamon és felálltam. Elbandukoltam a fürdőszobáig, majd beálltam a tükör elé. A látvány, ami fogadott borzalmas volt. Komolyan úgy néztem ki, mint egy élőhalott. Karikás, kisírt szemek, szénakazalhoz hasonlító barna lobonc. A szemeim nem is kékek voltak már, hanem vörösek. Magamra nézek és hánynom kell.
- Ezt valahogy rendbe kell hozni, Jade - motyogtam a tükörképemnek. Sóhajtva kiszedtem a fiókba tett hajkefémet, majd egyenletesen húztam-téptem a hajamon. A gubancokat nagyjából eltüntettem, és hogy végre emberien nézzek ki, lófarokba fogtam a hajam a fejem tetején. Fantasztikus.
Egy adag hideg vízzel lelötyköltem az arcomat. Máris frissebbnek éreztem magam. Megmostam a fogaimat, illetve egy halvány szempillaspirált kentem fel a szemeimre.
- Végre embernek nézek ki! - pacsiztam le magammal képzeletben.
Hogy el is foglaljam magam valamivel, visszamentem a szobába és elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrénybe. Először a pólók, aztán a pulcsik, mellé a farmerjaim, végül pedig a fiókban a fehérneműim és a zoknik. Készen is vagyok. Ahogy kifújtam magam, kopogtattak. Egy pillanatra nem vettem levegőt. Csak ne Harry legyen, könyörgöm.
- Jade? - Ez nem az a rekedtes hang volt, amit megszoktam. Conor.
Megdermedtem és csak néztem az ajtót. Nem tudtam válaszoljak-e, vagy ne. Végül a másodiknál döntöttem.
Újabb kopogás.
- Jade engedj be. - Lassan sétáltam az ajtóhoz, minden mozdulatot kétszer átgondoltam. Végül elfordítottam a kulcsot. Az ajtó pár másodpercen belül kinyílt.
- Hogy vagy? - kérdezte aranyosan, miután becsukta az ajtót maga mögött.
- Buta kérdés, ne is válaszolj. - Zavarában nevetett és a tarkóját dörgölte. Én fogtam magam, és leültem a földre, és nekidőltem az ágynak. Furcsán nézett rám. Megértem.
- Harry? - tettem fel az egyszerű kérdést.
- Már rég nincs itt. - Kijelentésére meglepődtem, furcsa volt, hogy Harry nem szólt a távozásáról. Bár miért is szólt volna?! Nem is állok vele szóba. Gondolatmenetemből Conor hangja rántott ki. - Bevásárolni ment, neked.
- Nekem? - kérdeztem ledöbbenve. Bólintott. - Miért menne el nekem vásárolni?
- Sokat törődik veled, Jade. Akár bevallod, akár nem - ezek a szavak melegséget költöztettek a szívembe. Kellemes érzés volt ezt Conor szájából hallani.
- Harry minden ismerősével foglalkozik.
- De hozzád másképpen viszonyul, mint a banda többi tagjához. - amint a szavak elhagyták a száját, sziszegett egyet. Hogy mi van?
- Milyen banda?  - ez volt az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem. Nagyon reméltem, hogy nem olyan banda, amilyenre gondolok.
- Csak pár haverunkkal néha-néha összeülünk, tudod, afféle pasi-napok - ismertem már annyira, hogy tudjam, hogy amikor ideges, akkor birizgálni kezdi a kezén lévő bőrkarkötőjét. És most ideges volt. Ami számomra egyenlő volt azzal, hogy hazudik.
- Az igazat, Conor. Azt hiszem jogom van tudni! - csattantam fel, rácsaptam a puha szőnyegre. Ez az egész helyzet annyira abszurd volt. Elképesztő, hogy azok után, amin keresztül mentem miattuk, még nem hajlandó kinyögni egy információt a "bandáról".
- Jogod van tudni, csak nem tőlem - mondta, majd letelepedett mellém a földre. Egy percig csak bámultam magam elé. Ha nem ő, akkor.. Harry.
- Miért kell minden kicseszett dolognak köze lennie Harry-hez, hm? - kérdeztem hitetlenkedve. Már nem voltam annyira ideges, az előbb se voltam, csak feldúlt ez a sok dolog így egyszerre.
- Ő a főnök.
- Főnök? És mit főnökösködik? Elrabol tinédzser lányokat, majd elviszi őket egy távoli országba, hogy az apját kergető maffiák ne találják meg, és gyilkolják le őt is? - Kínomban már nevetnem kellett reménytelen helyzetemen. Ironikus kérdésem után elgondolkodtam, hogy vajon látom-e még London ütött-kopott utcáit. Vajon fogok-e újra a házunkhoz közeli kávézóban szürcsölgetni egy-egy pohár karamellás forrócsokit? Mint mondtam, helyzetem reménytelen, ahogy az is, hogy valaha is választ kapok ezekre a kérdéseimre.
- Ezt mind miattad teszi, Jade. Értsd már meg! - Most már Conor is dühös volt. Orrnyergét dörzsölte, miközben egy valamin gondolkodott.
- Aha, persze - válaszoltam flegmán. - Harry sosem tesz semmit senkiért, csak magáért. Értem meg pláne nem, hisz utáljuk egymást.
- Ó, valóban? - röhögött, mint valami elmebeteg. - Akkor miért csókolóztok? Miért néztek úgy egymásra? Ha utálnátok egymást, Harry most ott hagyott volna Londonban, hogy apád gyilkosai megkeressenek, megöljenek téged, Lou-t, az unokahúgodat és az unokabátyádat - köpte felém a szavakat.
Ledöbbentem. Azt sem tudtam, hogy mivel kezdjem a kérdés áradatot, ami a fejemben fogalmazódott meg egy pillanat alatt. Minden amit nyújtani tudtam neki, az a döbbenet és a már-már ijesztően kikerekedett szemek.
- Sajnálom. Én... - Nem tudtam folytatni.
- Ez mind miattam van. Csak a bajt hozom rátok is. - Már ziháltam a sírás előjeleként.
- Nem, dehogy. - Láttam az arcán, ahogy az előbbi dühe elpárolog, és az arca meglágyult.
- Az lenne a legjobb, ha összepakolnék, és elmennék innen, míg Harry vissza nem ér. Nem akarom, hogy bajotok essen miattam. - Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, hogy meg is valósítsam, amit mondtam. Már a szekrénynél álltam, amikor hallottam, hogy Conor is felállt a földről. Elkapta a karom és maga felé akart fordítani, de nem hagytam magam. Nem bírtam a szemébe nézni. A könnyek marták a szemeimet, lábam remegett. Az egyik polcba kapaszkodtam magam előtt, hogy ne essek össze. Ujjaim már elfehéredtek, annyira küzdöttem saját magam ellen. Erős leszek. Nem fogok sírni.
- Jade - szólított meg Conor, miközben a lehető leggyengébben próbált rábírni arra, hogy végre felnézzek a szemeibe. Makacsságom ismét felülkerekedett rajtam, kikaptam a karomat a kezei közül.
- Minden oké, Conor. Bepakolok és megyek a reptérre. - Egy kósza könnycseppet is letöröltem, miközben ezeket mondtam neki. Hallottam, ahogy egy mélyet lélegzik. Csak az előttem lévő ruhákra koncentráltam.
- Nem megoldás, ha elmenekülsz a problémáid elől. - Pont nem ez volt, amire számítottam. Azt hittem ordibálni kezd, hogy milyen idióta vagyok, ehelyett ilyen badarságokkal etet és a lelkiismeretemre akar hatni.
- Hát nem érted, Kenway? - zokogva fordultam felé. - Én vagyok a probléma. Mindenkire csak bajt hozok. Harry szerinted miért akart elvinni a nénikémék közeléből? Mert tudta, hogy rájuk is csaj bajt hoznék és a végén velük is végezni fognak. Őket akarta megvédeni, nem engem. - Már arra sem vettem a fáradságot, hogy letöröljem a könnyeimet. Tudtam, hogy megint lemosódott a sminkem, de abban a pillanatban nem számított.
- Szerinted az apám miért halt meg? Miattam, természetesen. Anyámat miért vesztettem el? Azért, mert megszült. Engem. Az is miattam történt. - Csak sírtam, és sírtam, mikor egy váratlan dolog történt. Conor egy pillanatig csak bámult rám, majd közelebb lépett, megfogta a karomat, és.. Magához ölelt.
- Ezekért nem szabad magadat hibáztatni, te buta. - puha kezei fel-le járkáltak a hátamon, miközben másik kezével a hajamat simogatta. - Nem tehetsz róla, hogy a szüleid meghaltak. Ez a dolgok rendje - hirtelen megállt egy kicsit.
- Nem mondom azt, hogy nem fogsz meghalni, mert megfogsz egyszer, de.. Amíg Harry és én melletted vagyunk, ígérem neked, hogy nem esik bántódásod se neked, se a családodnak.
Nem tudtam mit mondhatnék. Szavai annyira megleptek, pislogni is alig mertem, azt hittem, ha lehunyom a szemeimet, akár egy másodpercre is, akkor minden köddé válik, és felkelek az álomból. De nem így történt. Kés pislogás után is ott állt előttem, szorított magához, így a lehető leghülyébb dolgot mondtam, amit ebben a szituációban lehet:
- Kisujj eskü?
Kitekeredtem karjai közül, majd letörölve nedves arcomat, magam elé tartottam a kisujjamat, arra várva, hogy megesküdjön. Egy ideig némán figyelt, majd mikor rájött mit is mondtam, és, hogy egy fokkal jobban érzem magam miatta, kisujjat ráztunk, miközben megismételte, hogy semmi bajom se lesz, és hamarosan újra találkozhatok Lou-ékkal.
Miután leraktuk magunk mellé a kezeinket, újra hozzábújtam. Szorosan fogtam közre derekát, és szorítottam az arcomat a mellkasához. Hallottam a heves szívverését, majd ő is körém fonta karjait.

- Ez mégis mi? - hallottam meg másodperceken belül Harry hangját. Conor és én azonnal szétrebbentünk, mintha rajtakaptak volna valamin, majd az ajtó felé fordultunk. Harry ott állt néhány szatyorral a kezében, és minket bámult. Tekintete Conorra siklott, és olyan düh áradt belőle, hogy a fiú helyében már elfutottam volna.
Harry sosem volt az a nyugodt fajta, ami ismét megmutatkozott.
- Kenway. - Hangja rekedt volt a visszatartott kiabálástól. - Magunkra hagynál?
Conor egy szó nélkül ellépett mellőlem, és már csak azt hallottam, ahogy a folyosóra érve becsukja maga után a lakosztályunk ajtaját. Harry felém fordult, és lépett kettőt. Én vele tökéletes szinkronban hátrálni kezdtem.
Elérve az ágyat lerakta rá a szatyrokat, de nem állt meg egy helyben.
- Jade? - húzta fel a szemöldökét. Távolodni próbáltam, de a hátam a szekrénynek ütközött. Nem tehettem róla. Sosem láttam még Harryt ilyennek. A szemei feketélltek a haragtól, a hangja kimért volt, a mozgása figyelmeztető. Valóban ijesztő volt.
Hamar elért, és megfogta a kezem. Tudtam, hogy nem fog bántani, hiszen mi oka lenne rá? Éppen ezért felbátorodtam, és elhúztam a kezemet az övétől.
Felnevetett.
- Úgy látszik, igaza volt a többieknek - vette le a napszemüveget a fejéről.
- Kiknek? A bandából? - kérdeztem. Egy pillanatra elképedt, majd visszahúzta magára az előző arckifejezését.
- Igen. Pont olyan kis hálátlan ribanc vagy, ahogy mondták. - A szám tátva maradt, a kezem pedig lendült az arca felé, azonban nem érte el. Megragadta a csuklóm, és könnyedén tartotta.
- Eressz el - sziszegtem.
- Annyi mindent tettem érted, megmentem a nyavalyás amerikai segged a szarból, erre ezt kapom? - Elengedte a csuklómat, de a szavai százszorta jobban fájtak, mint az ujjai szorítása.
- Rohadék. - Kezeimmel a mellkasára ütöttem, de mintha meg sem érezte volna, ugyanúgy állt előttem.
- Ha Conor nem lett volna itt, mikor te elhúztál, lehet, hogy épp egy gépen ülnék, útban haza, Houstonba, hogy vége lehessen ennek az egész szarságnak. Nem osztasz meg velem semmit, mikor pontosan tudod, hogy az én életemről van szó. Mindent tőle kell megtudnom, pedig elvileg te vagy a "főnök" - emeltem fel a hangom, a könnyeim pedig folydogálni kezdtek.
- Conor így, Conor úgy. Állandóan vele jössz. Azt hiszed nem veszem észre, hogy mennyire oda vagy érte?
- Harry te normális vagy? Esküszöm...
- Bánom már, hogy ide hoztalak. Tudod mit? Tessék - állt arrébb. - Pakolj. Pakolj össze, és menj a halálba. Legalább nyugtom lesz! - kiabált.
Nem hiszem el, hogy ezt komolyan kimondta. A szemeim kikerekedtek, és elfelejtettem pislogni is. A szám tátva maradt, de Harry sem reagált másként, mikor leesett neki, mit is vágott a fejemhez. Ellöktem magamtól, és elvettem a táskámat az ágyról, majd visszafordultam a szekrényhez.

Harry ujjai a könyököm köré fonódtak, és megrántva maga felé fordított. Levegőt venni sem volt időm, ahogy ajkai lecsaptak az enyémekre. Nem csókoltam vissza. Próbáltam eltolni magamtól, de ő erősen szorított és belemorgott a csókba. Leálltam a hadakozással, és akaratlanul is felnyögtem, ahogy a fenekembe markolt. Ezt kihasználva nyelve átcsusszant a számba, én pedig lehunyva a szemem nem ellenkeztem többé. A táskát szorító ujjaim elernyedtek, a fekete bőr pedig tompa puffanással érte el a szőnyeget. Lábujjhegyre álltam, és a karjaimat átfontam Harry nyaka körül. A hátamról lecsúsztatta a kezeit, és a fenekem és a combom találkozásánál megemelt. A talpam elhagyta a talajt ahogy az ölébe kapott. Körülfontam a lábaim a derekán ő pedig elindult velem. Ledobott az ágyra, majd lesöpörve róla a szatyrokat, rám mászott.
18+! Csak akkor olvasd tovább, ha tényleg szeretnéd. Nem akarunk megbántani senkit, mi szóltunk.
Újra csókolni kezdett, és az oldalamat simogatta. A testem belehajlott az érintéseibe, amit elégedett morgásokkal nyugtázott. Kezeimet végigvezettem a hátán, és megmarkoltam a pólóját. Az úton, ahogy húztam fel, végigkarmoltam a bőrét, mire beleharapott az alsó ajkamba. Egy pillanatra ismét eltávolodott, hogy levegye magáról a felesleges textilt, majd visszatért az ajkaimhoz. Onnan indulva végigcsókolta az állam vonalát, és a nyakamat. Visszafelé a nyelvével nedves csíkot húzott a torkomon, majd újra az ajkaim kaptak főszerepet.
Kezei a felsőm alá csúszva simogatták a hasamat. Adott egy utolsó puszit a számra majd a nyakamra tapadt. Kinézett magának egy pontot, amit először csak megcsókolt párszor, majd rátapadva szívni kezdte. A combjaimra ült, és miközben ajkai a nyakamnál munkálkodtak, szép lassan elkezdte lentről felfelé kigombolni a blúzomat.
A nyakamon lévő szívásnyom lüktetett, mikor elhúzódott, de a hasamon hagyott puszik hamar elvonták a figyelmem. Nem tudtam tovább tartani magam, a halk zihálásom megtört, ahogy kiengedtem egy kisebb nyögést az ajkaimon. Éreztem ahogy Harry elvigyorodik, majd fogaival játékosan belekap a húsomba, mire a hang ismétlődött.
- Tetszik? - kérdeztem, majd az utolsó három gombot is szétkapcsolta a mellkasomon. Elmotyogtam egy "igen" félét, de gondolkodni sem volt időm, ahogy felhúzott, hogy leszedhesse rólam a felsőmet. Vele szemben ültem az ágyon. Ő törökülésben, én a combjaimat a térdein átvezetve, terpeszben.
Tapasztalatlan voltam, nem tudtam mit csinálhatnék. Csak a zihálásunk lehetett hallani az egész szobában.

Kezeimet az öve felé nyújtottam. Hagyta magát, így megszabadítottam a nadrágjától is. Ismét hanyatt döntött, majd az én nadrágom is lekerült.
Fehérneműben feküdtem alatta, de a szégyenérzetem eltűnt, ahogy végignézett rajtam.
- Gyönyörű vagy - mormogta, s adott egy puszit a számra. Összeszedtem minden bátorságom, és mielőtt bármit is csinálhatott volna, a vállainál fogva ledöntöttem magam mellé. Nyilván ha ellenállt volna nem sikerült volna a tervem.
Vigyorogva figyelte, ahogy felküzdöm magam a csípőjére, és ráülök. Diadalmasan megtámaszkodtam izmos hasán, majd lehajoltam, hogy megcsókolhassam. Ujjait a hajamra vezette, és megkereste a hajgumit, amit szép lassan kihúzott belőle. A sötétbarna zuhatag hatalmas loknikban hullott le az arcom két oldalán, ezzel egyfajta függönyt teremtve az arcunk és a külvilág között. El akartam húzódni, de felült velem együtt.
- Egyszerűen megvadít hogy így látlak - motyogta és ismét az ajkaim után kapott, de eltoltam. Kérdőn nézett rám.
- Harry.... - kezdtem.
- Mi a baj? - húzta össze a szemöldökét. Aztán rávágta.
- Csak azt ne mondd, hogy szűz vagy... - picit ijedten nézett rám, de nem igazán tudtam kivenni az érzelmeit a tekintetéből. Lehajtott a fejem, és bólintottam. Hirtelen kínosan éreztem magam, és az előzőleg hiányolt szégyen elöntötte a testemet.
- Látni akarom - morogta, aztán felemelte a fejem.
- A szemeid. Látni akarom őket - ismételte. Apró mosolyt engedtem felé, de aztán eszembe jutott, hogy valójában mennyire kínos is ez.
- Nekem ez nem probléma, ha neked sem - hajolt közelebb, és úgy suttogta a szavakat. Megkönnyebbülten, hogy nem dob ki, és óvatosan megcsókoltam, amire azonnal reagált. Ujjai a hajamba túrtak és felmordult. Egyre hevesebben és hevesebben csókolt, alig bírtam követni. Egyik keze a hátamra siklott, és szétkapcsolta a melltartóm. Megmerevedtem.
- Shhh.. - mondta, ahogy lehúzta a pántokat a karjaimon. A hideg rázott az érintése nyomán. Mikor a földre ért a melltartóm is, óvatosan kezdett hátradönteni az ágyon. Felettem térdelt, és lassan végignézett rajtam.
- Nem hiszem el, hogy még senki sem dugott meg - nyögte, majd elsöpörte a hajamat a párnákra.
Óvatos puszit lehelt az ajkaimra, de én visszahúztam a fejét még többért könyörögve.

Csókja közben hirtelen megéreztem az egyik tenyerét magamon. A mellemen. Aztán a másikat is. El kellett szakadnom az ajkaitól, hogy levegőt kapjak, pedig még semmit sem csinált. A testem felhevült az érintése nyomán. Kizártam a külvilágot, csak ő létezett.
Az egyik tenyerét leváltotta az ajkaira, én pedig ismét felnyögtem. Aztán cserélt. A szolgálaton kívüli kezét végigcsúsztatta a hasamon, le odáig, ahol a bugyim kezdődött, és egyszerűen alábújtatta. Ahogy megéreztem ott az ujjait az túl sok volt egyszerre. Hangosan nyögtem, és a csípőm akaratom ellenére is felfelé billent.
Ajkai és a másik keze elengedték a melleimet, majd lejjebb csúszott rajtam. A simogató ujjak eltűntek a helyükről. Harry nedves csókokat hagyott a fehérneműm vonala mentén, majd egyszerűen fogta és lehúzta rólam.
A lábaim törvényszerűen csukódtak össze.
- Jade - motyogta a combomba, majd a térdeivel szétfeszítette a lábaimat a bokáimtól kezdve végig.
A szemembe nézett, és kacsintott egyet. Aztán... Lebukott és már csak a haját láttam magam előtt.
Felsikoltottam, ahogy megéreztem a nyelvét a bejáratomnál. A testem vonaglott én pedig csak nyögtem és nyögtem. Egyik kezével lefogta a csípőm, majd folytatta amit csinált.
- Kipróbálok valamit - mondta. - Maradj nyugton.
Éreztem, ahogy az ujjaival ismét simogatni kezd, majd az egyiket lassan belém vezette.
Az érzés...furcsa volt. Furcsán jó.
- Még egyet... - motyogta magának, majd lassan, nagyon lassan megkaptam a második ujját.
Mikor elkezdte ki be húzogatni, akkor éreztem csak, hogy feszített. Egy darabig csinálta ezt egy állandó tempóban majd leállt.
- Próbáljuk meg hárommal is? - kérdezte, de mire igent mondhattam volna, már bennem is volt. Ez már fájt, de elbírtam.
Aztán kezdte újra a mozgatást, mikorra úgy gondolta megszoktam. Kezdtem érteni mi ez a nagy felhajtás a szex körül. A fejem oldalra fordult, ahogy halkan nyögtem ismét.
- Nézz rám. - Tettem, amit mond.
A hasam görcsbe rándult, ahogy az élvezet épült bennem.
- Nyögd a nevem, ha úgy érzed, elmész. - Hangja rekedt volt, rájöttem, hogy ugyanúgy élvezi ahogy én. Az érzés mindent felülmúlt.
- Gyerünk Jade. Élvezz el. - Ahogy a tekintetünk összekapcsolódott, belém vágta az ujjait, majd csavart rajta egyet.
- Harry - sikoltottam. A fejemet hátravetve élveztem. Az érzés semmihez sem volt mérhető. Ziháltam és leizzadtan. Fáztam és melegem volt egyszerre.

Fölém került, és pár kisebb puszi után rendesen megcsókolt.
- Gyönyörű vagy - mondta ismét. Mosolyogtam, és valóban gyönyörűnek éreztem magam. Kezeimet levezettem kettőnk közé, hogy elérjem az alsóját, majd megpróbáltam letolni róla. Segített, így az utolsó ruhadarab is lekerült rólunk. Az éjjeliszekrényen lévő pénztárcájához nyúlt, és óvszert vett ki belőle. Nem várt sokáig. Azonnal felgörgette, majd fölém helyezkedett, és betérdelt a combjaim közé.
 - Fájni fog... - mondta halkan, és szinte láttam a bizonytalanságot a szemében. De nem hátráltam meg. Már nem lehet. Csípőmet felemelve jeleztem neki. Még egyszer megcsókolt, majd belém nyomta a farka legelejét. A makkja eltűnt bennem. Feszített, úgy éreztem szétszakadok.
- Még egy kicsit - mondta, és már mozdult is befelé. A könnyeim utat törtek maguknak, kezeimet Harry felé nyújtottam. Értette mit akarok, és összekulcsolva az ujjainkat, két oldalt a fejem mellé támaszkodott. És várt. Várta, hogy megszokjam.
- Tudom hogy fáj. De jobb lesz - suttogta. Nem akartam megállni. Azt akartam, hogy jó legyen neki. Próbáltam megmozdulni, de a fájdalom elviselhetetlen volt a legkisebb mocorgásnál is.
- Shh. Maradj nyugton - csókolt meg.
- Azt akarom, hogy jó legyen neked - szipogtam.
- Tudom. Várj egy kicsit - puszilta meg a számat. Csókot formáltam belőle, ő pedig ezt kihasználva teljesen belém lökte magát. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. A vér a füleimben dobogott, és szaggatottan vettem a levegőt is. Fájt, rettentően. Ehhez foghatót még nem éreztem soha.
Harry ismét nem mozdult. Pár pillanat múlva óvatosan kihúzódott, majd lassan visszatolta magát. A szemeimből patakzottak a könnyeim, és az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a zokogást.
- Harry... - nyögtem, ezúttal fájdalmasan.
- Tudom, tudom. Nagyon szűk vagy hozzám. - Apró puszit nyomott a számra, majd a fejét a nyakam hajlatába döntötte. Folytatta a lassú mozgást.
- Jobb? - kérdezte kis idő után.
- Igen.. - Nem hazudtam. Bár a zsibbasztó fájdalom ugyanúgy jelen volt, a tény, hogy ő élvezi, segített, hogy nekem is jobb legyen.
- Mehet gyorsabban? - mormogta a nyakamba.
- Igen - leheltem. Először csak kicsit, majd egyre jobban gyorsított. Mind a ketten ziháltunk. A szánk súrolta egymásét, a könnyeim fokozatosan elapadtak. Harry haja a homlokára tapadt, a testünk felhevült. Óvatosan megemeltem a csípőmet, hogy kényelmesebb legyen neki. A levegőt egyre gyorsabban szedte, majd hirtelen erősen belém vágódott. Éreztem, ahogy megrándul bennem, aztán rám zuhant.
- Jade - mondogatta a nevem, miközben apró puszikat hagyott szerte a vállamon.
- Apró kezeimet kihúztam az ujjai közül, és a hajába vezettem. Nem tudtam mit csinálhatnék, így inkább csak átkaroltam. Ahogy lecsillapodott a légzésünk, felült, és kihúzódott belőlem. Nem bántam, hogy másodszorra nem mentem el. Örültem, hogy neki örömöt szerethettem. Úgy éreztem, mintha ólomból lennének a csontjaim és sajgott mindenem. Az óvszert megcsomózta és ledobta a földre, majd mellém dőlt.

- Jól vagy? - kérdezte Harry félig felém fordulva.
- Azt hiszem - motyogtam, miközben próbáltam az oldalamra fordulni, ami elég nehéz volt, mert sajgott minden porcikám.
- Nagyon sajnálom, Jade - mondta bűnbánó arccal. Egy halvány mosolyt eresztettem felé. Ő is megfordult, így szemtől szembe voltunk egymással.
- Annyira nem volt rossz - vigyorogtam rá, mire nevetni kezdett úgy, hogy gödröcskéi is láthatóvá váltak. Így egész aranyosan nézett ki.
- Tudod, örülök, hogy én lehettem az első, aki megtehette ezt veled - mondta Harry, majd édesen megsimította az arcomat. Azt hiszem, csak most fogtam fel igazán, hogy mit is csináltunk az előbb. Odaadtam neki a legfontosabb dolgot, amit egy lány őrizhet. Nem bántam meg, hogy megtörtént. Amikor fölöttem feküdt és összeszorított szemekkel kért bocsánatot minden egyes fájó lökésért, tudtam, hogy jól választottam. Bíztam Harry-ben és nekem csak ez számított. Mostmár hivatalosan is az övé vagyok..

11 megjegyzés:

  1. Huhuuu ma mindenkinek ilyen perverz kedve van??:DD mondjuk nem bánoom..xDDD viszont nagyon várom a következő réészt!!:)nagyon szeretem ezt a blogot !:))<3

    VálaszTörlés
  2. persze a végére minden happy lett aztán a következő részben feleennyi boldogságot nem kapunk majd xddd nem mehet semmi simán...nagyon jó lett nagyon ügyesek vagytok!:)

    VálaszTörlés
  3. Ez egyszerűen FANTASZTIKUS!!!!!!!!! :) nagyon ügyesek vagytok!!! <3

    VálaszTörlés
  4. Szia! Meglepetés nálam! :)) http://thisisnthowitends.blogspot.hu/2014/02/dij-1.html
    xx.

    VálaszTörlés
  5. Szia :) itt egy díj tőlem :)
    http://www.i-would-harry-styles-fanfiction.blogspot.hu/2014/02/1dijam.html?m=1

    VálaszTörlés
  6. Anyám borogass :D ez valami fantasztikus lett :D annyira jókat írtok imádom <3 gyorsan kövit ! :D
    xxVikk
    UI:szeretnék kérni egy cserét az egyik kedvenc blogomtól :3
    http://darksecretsintheshadow.blogspot.hu/
    (bocsi h ide írok de telefonon vagyok)

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok! Díj nállam!! :DD ->> http://mane-girls--what-do-you-know-about-me.blogspot.hu/p/dijak.html !! :)

    VálaszTörlés
  8. Szia nagyon lett.:) Mikorra várható az új rész? *--*

    VálaszTörlés