2014. május 19., hétfő

30/1. Chapter - ÉVADZÁRÓ

Drágák!
Egy nap késéssel megérkezett a rész első (ELSŐ) fele. Mint tudjátok, ez lenne az évadzáró. Eredetileg úgy terveztük, hogy egy extrahosszú rész lesz, de sajnos a szüleink meghiúsították ezt. MINDKETTEN MEGYÜNK A WWA-RA AHWWWWWWWW. Boginak is fangirlingje van ezért nem tudta megírni az ő részét a fejezetben. De mindegy. Szóval remélem megértitek. Na:D
Kicsit rövid lett emiatt, de a héten még eskü megkapjátok és nem tudjuk mikor, ezt sose kérdezzétek.
Többet nem dumálnék. Ja, de. Köszönjük köszönjük a sok feliratkozót és kedves kommentet, negatívot és pozitívot is. Szóval danke sőn.
Millió puszi és öleléééés.
Eszter.




A repülő hangos zúgására keltem. Fáradtan nyitotam ki szemeimet, majd körbenéztem. Fejem Conor vállán pihent, aki úgy tűnik követte a példám és elszendergett. Nem akartam felkelteni, ezért óvatosan helyeztem magam rendes ülőhelyzetbe. Átnyúltam a fiú testén, hogy a lehúzott ablak sötétítőjét felhúzzam, ezzel egy kis fényt varázsolva az ülésünkre. Amint a fények utat törtek maguknak a sötétítő mögül, Conor szemét eltakarva ült fel. Álmos szemekkel nézett rám egy hosszas káromkodás után.
- Nem akartalak felkelteni, Con - kértem bocsánatot elfolytva egy hosszas kuncogást. Igen vicces látványt nyújtott kómás fejével.
Legyintett, majd egyszerűen magához húzott, aminek következménye az lett, hogy fejem a mellkasára zuhant. Kezeit körém fonta, állát a fejem búbján pihentette. Elég zavarbaejtő volt a szituáció, nem is tudtam megszólalni, de mielőtt bármit is kinyöghettem volna zavaromban, egy légiutaskísérő jelent meg mellettünk, egy nagy kocsit tolva, ami tele volt frissítő italokkal.
- Milyen italt parancsolnak? - mosolygott ránk kedvesen. Én kértem egy vizet, Conor pedig egy kólával gazdagodott. Innivalónkat szürcsölve ültünk tovább a gépen.
Ezután csend lett közöttünk. Nem az a fajta kínos csend, hanem inkább egy megnyugtató, elgondolkodtató csend. Mindketten gondolkodtunk, csak más-más dolgon. Nekem semmi máson nem járt az eszem, csak Harryn. Hol van Harry? Vajon várni fog minket a reptéren? Hiányzom neki? Egyáltalán életben van? Kérdések és kérdések milliója cikázott a fejemben, miközben ittam magamba a vizemet. Annyira gyáva nyuszi vagyok, és nem merek odaállni Conor elé azzal, hogy "Hé. Nem tudod véletlenül, hogy Harry meghalt-e vagy sem, mert nagyon érdekelne?!". Magam sem tudom mitől félek. Tán a választól? Már semmiben sem vagyok biztos. Hetekig voltam elzárva az emberektől, úgy, hogy nem tudom mi történik a szeretteimmel. Hetekig éltem abban a tudatban, hogy Harry meghalt és sosem látom többé. Erre megjelenik Conor, és minden porcikám megtelik reménnyel. Hirtelen hinni kezdtem abban, hogy él. Elhittem, hogy még nekem is jár a boldog befejezés a rég nem látott családommal. Általa elhittem mindent, amit régebben megtagadtam magamtól. Damon fogságában reménytelennek éreztem, hogy valaha is látom még a fényeket és Őt. Elvesztettem az összes reményt. De most itt ülök a Washingtonba tartó gépen, ami aztán Londonba visz az átszállás után. Pár óra és minden értelmet nyer, véglegesen.

- Hé - cirógatta meg az arcomat Conor. Oldalra fordítottam a fejem és ránéztem. - Mindjárt leszállunk.
Bólintásommal adtam tudtára, hogy megértettem. Letettem a már üres palackot és a mellé kapott poharat is, majd az övemhez nyúltam, és mikor a pilóta megszólalt, becsatoltam. Lehunyt szemekkel vártam a leszállást és, hogy végre kiduguljon a fülem.
Mikor éreztem, hogy betontalajon gurulunk, megnyugodtam és bólogatva tisztáztam magamban, hogy túléltem ezt a repülést is. Miután a gép leállt és már mi is felállhattunk, fogtuk a kézipoggyászunkat és elhagytuk a repülőt. A repréren nem kellett sokat várnunk az átszállásra. Egy-két óráról lesz szó. Addig fogtuk magunkat és leültünk a váróba, ami közel volt a következő gépünk felszállási pontjához.
- Ide hallom, ahogy kattognak a tekervényeid. Min gondolkodsz ennyire? - nevetett ki Conor, de amint kimondta, én nem nevettem annyira, mint ő. Mellkasom összeszorult.
- Csak azon, hogy mi lesz ezután - füllentettem, mert az tűnt a legegyszerűbb és legjobb megoldásnak. Még nem voltam kész feltenni a kérdéseimet. Még nem. Először Londonban kell lennem és akkor, ha minden megbizonyosodott, akkor megkérdezem.
- Hazamész a nénikédékhez és éled tovább az életed.
- Tudod, annyira egyszerű ezt most kijelenteni - sóhajtottam fel. - De soha sem fogom elfelejteni azokat, amik velem történtek. Melinda több, mint 10 éve eleven képként emlékszik azokra az időkre, amikor őt is fogva tartották. Mi van, ha ezek a hetek véglegesen megpecsételték az életem és..
Kétségbeesett mondatomat nem tudtam befejezni, mert még közelebb ült hozzám, megragadott és pont úgy, mint a repülőn, magához húzott. Hirtelen nedvességet éreztem lefolyni az arcomon. Könnyeim kiapadatlanul folytak és folytak le, Conor pulcsijára.
- Semmi baj sem lesz, kicsi Jade. Ez nem pecsételt meg semmit sem - nyugtatgatott. Lágy hangja megnyugvást adott nekem és légzésem lassacskán visszatért a normális tempójára. Mosolyogva dőltem vissza a székembe, ezzel kiszakítva magam ölelő karjai közül, ami furcsa módon biztonságérzetet keltett bennem.
- Szeretném, ha tényleg így lenne, ahogy mondod - feleltem. - Őszintén, kérdezhetek valamit?
Egy bólintás volt a válasz. Gyerünk, Jade. Menni fog. Csak kérdezz.
- Hogyan találtál rám? - nem éppen az a kérdés volt, amire számított, mondjuk én sem, de mindegy. Ez volt a legelső kérdés, ami a nyelvemen volt.
- Felhívtam a mobilodat.
Nos, ez valóban így történt, de..
- Akkor miért nem hívtál korábban? - mert mondjuk fogságban voltál. Nem volt nálam a telefonom, az is igaz, viszont amikor bekapcsoltam, egyetlen nem fogadott hívásom se volt.
- Mert...- úgy látszik, most ő küszködik a szavakkal.
- Igen?
- Fontosabb.. öhm.. elintéznivalóim akadtak - vakargatta a tarkóját és elfordult. Egyértelműen kamuzik. Ismerlek már, Conor. Engem nem versz át.
- Fontosabb, mint az, hogy megtalálj? - lehet, hogy önző kijelentés volt, de mi magyarázza, hogy hetekig nem keres aztán meg eljön értem? Értelmetlen.
- Nem, nem erről van szó - válaszolt azonnal, talán túl hamar is. - Csak..
Félbeszakítottam.
- Mindegy, Conor - legyintettem lazaságot mutatva, pedig mélyen belül nagyon is kíváncsi voltam. - A te dolgod, végülis. Semmi közöm hozzá.
Ez látszólag meglepte, mert kétkedve pillantott rám. Erőltetett mosolyt mutattam, majd inkább a kezemben lévő nemrég vásárolt újság felé fordultam.

Mikor legközelebb feleszméltem, már a Londonba tartó gépen ültünk. Rettentően kimerültem, testileg és lelkileg is. Abban az órácskában, mit a repülő várásával töltöttünk, volt időm rendesen elgondolkodni és lehűteni felhevült képzelgéseimet és gondolataimat. Elgondolkoztam a leszállás utáni történéseken. Eldöntöttem, hogy első dolgom lesz felhívni a nénikémet és megmondani neki, hogy hamarosan hazaérek. Szeretném, ha Conor is jönne velem. Mostanság felettébb megnyugtat a jelenléte. Bizsereg a tarkóm, amikor a közelemben van. Megnevetett és jól érzem magam vele, nem vagyok feszélyezett, ami az elmúlt hetek történése után igazán kellemes volt. Bár nem éreztem magam teljesnek, de most igazán éltem.
- A kisfiú, aki Melindával volt, a testvére? - kérdezte hirtelen Conor, amikor már a levegőben voltunk.
- Nem, ő Jonah, a fia - fordultam felé és feleltem kérdésére. Láthatólag meghökkent.
- Nem tűnik olyan idősnek, hogy anyuka legyen. Hány éves is Jonah? - kérdezte furcsán kiejtve a fiúcska nevét. Szemöldököm ráncba szaladt az értetlenségtől, ami kiült az arcomra.
- Nemrég töltötte be a kettőt, miért?
Erre a lehető legfurcsább dolgot tette, amit végképp nem gondoltam volna. A homlokára csapta a kezét és a legcifrább káromkodások közepette verte a fejét az előtte lévő székbe. Megugrottam amikor nem hagyta abba, már azt hittem valamilyen rohama van vagy nem is tudom mit gondoltam. Az biztos, hogy valami baja volt. Ráadásul Jonah-val és Mellel.
- Jesszusom, Conor - tettem a kezem a hátára, mikor abbahagyta a vergődést és csak halkabban szórta a szitkokat. Körülnéztem. Mindenki csúnya pillantásokat lövellt a mellettem ülő fiúra.
- Minden rendben?
- Nem, semmi sincs rendben. Hazudott nekem - folyton csak ezt mondogatta a káromkodások között. Hogy "hazudott nekem", "ezt nem hiszem el" és, hogy "képtelenség, ő elhagyott engem".
- Ki hazudott, Con? És mi köze ennek Melindához és Jonah-hoz? - értetlenkedtem továbbra is, vágyva arra, hogy beszéljen és megnyíljon nekem.
- Ő. Ő volt az - nyögte ki végül. Homlokom ráncoltam, még mindig nem tudtam ki az az ő.
- Conor, segíteni szeretnék, kérlek mondd el, hogy ki az - fakadtam ki, mert valóban segíteni szeretnék neki. Nem bírom nézni, ahogy szenved ráadásul úgy hogy fingom sincs a dolgokról.
Láthatólag küszködött a szavakkal, vagy nem merte elmondani, mert félt, hogy nem örülnék neki, vagy egyszerűen szégyenli még előttem is a nőt (remélem nőt!).
- Melinda volt, hát nem érted? - fakadt ki végül, hosszas gondolkodás után. Az, hogy sokkba kerültem, enyhe kifejezés volt. Nem csak az arcom mutatta ki döbbentemet, hanem testem is, hisz úgy megmerevedtem, mint egy darab fa. Kezem levettem Conor hátáról és az ölembe tettem, majd összekulcsoltam a másik kezemmel. Ujjaim egymásba csavarodását néztem, miközben őrjöngő gondolataimat próbáltam lenyugtatni. Az első és legfontosabb kérdés: Melinda és Conor ismerték egymást? Ha a válasz igen, akkor miért nem mutatták ki, mikor a reptéren találkoztak? És, amikor ki voltam ütve, akkor Mel telefonon beszélt a Kenway sráccal, mégsem mondott semmit. Mikor és hol találkoztak? És hogy jön a történetbe Mel fia? Conor talán ismerte az apját? Ennyire rossz lenne a kapcsolatuk, hogy Con így kiakadt, amikor megtudta, hogy az állítólagos exe már kismama? Kérdések milliói merültek fel bennem és sürősem meg kellett találnom rájuk a választ, mert ha nem, akkor szétrobban az agyam a sok elvarratlan szál miatt.
- Megértem, ha haragszol, hogy nem szóltam róla.. - szólalt meg. - Rólunk - tette hozzá.
Megráztam a fejem.
- Nem haragszom, Conor - kicsit, mintha megkönnyebbült volna. - Én csak.. teljesen össze vagyok zavarodva. É-én nem értem. Megmagyaráznád, kérlek? - hadartam tétlenségemben. Komolyan nem haragudtam rá, megértem, hisz én sem akarnék beszélni a múltbéli szerelmeimről.
- A gimnáziumban ismerkedtünk meg, eggyel felettem járt - kezdte, de már nem stimmel valami.
- Nekem azt mondta Mel, hogy 28 éves most. Akkor hogyan járhatott föléd?
- Valószínűleg hazudott, Jade - magyarázta egyszerűen. Próbáltam nem feldühödni azon, hogy aki úgymond megmentett, hazudott volna nekem. Inkább hallgatom továbbConort, mert így könnyeben megemésztem a megtudott információkat.
- Folytasd - legyintettem, mire úgy tett, ahogy kértem.
- Amikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy nekem kell - elmosolyodott az emlékén, ami miatt nekem is mosolyognom kellett. - Eleinte szóba sem állt velem, mivel kisebb voltam, mint ő. Akkoriban inkább a végzősökre bukott.
Felnevettem a gimnazista Melindára, aki végzős hapekokra vadászik.
- Volt egy hatalmas nagy szakítása, a gimi szépfiújával, aminek szem és fül tanuja volt az egész iskola, mert egy kötelező rendezvény volt és meg kellett jelenni, ők kiabálni kezdtek, mire odacsődült mindenki, természetesen. Sírva ment el a helyszínről, én pedig késztetést éreztem arra, hogy kövessem. És hát tudod milyen vagyok, Jade. Szóval követtem őt, megállítottam, majd szó nélkül magamhoz húztam és próbáltam megnyugtatni - láttam Conor szeremiben, hogy élete legszebb pillanata volt, habár Mel azt sem tudta, hogy kicsoda. - És ezután beindult minden magától. Rengeteget beszélgettünk, eljártunk együtt és a barátainkkal, már mi is szinte legjobb barátokká váltunk. És akkor megtörtént az, amit minden fiú-lány barátságban az egyikfél elbasz. Megcsókoltam - bökte ki szégyenlősen, mire felkuncogtam. Aranyos volt, látszik rajta, hogy nem bánta meg azt a csókot, amivel elbaltázta a barátságukat. - Ami a legjobban meglepett az az, hogy nem tiltakozott, sőt. Visszacsókolt és egyre szenvedélyesebb lett az ölelkezésünk, aztén elértük az ágyát és..
- CONOR! - csaptam a vállára nevetve. - Nem vagyok kíváncsi a piszkos részekre, azért én mégis csak egy anya-figuraként ismertem meg, nem egy hancúrozó gimnazistaként.
Felröhögött a szóhasználatomon, majd folytatta, hála Istennek kihagyva a 18 karikás részeket.
- Aztán járni kezdtünk és én egyre jobban belehabarodtam - vallotta be. - Egy éve voltunk együtt már, amikor elkezdődtek a bandás ügyeim. Eleinte nem szóltam neki, a titoktartás miatt, de egyre inkább gyanakvóbb lett a fegyvereimtől illetve, hogy némelyik ruhám csupa vér volt. Emiatt sokszor veszekedtünk, és képtelen voltam nem elmondani neki, mert tudtam, ha nem teszem, ennek vége. Tehát elmondtam és nem a legjobb módon reagált a dolgokra. Főleg egy bizonyos részére a melónak.
- Várj, kitalálom. Az nem tetszett neki, hogy embereket kell megölnöd - mondtam, hisz egyértelmű volt. Velem és Harryvel is ugyanez történt, gondoltam, hogy Melnek is ez volt a legszembetűnőbb és legborzalmasabb része Conor munkájában.
- Talált süllyedt - bólintott. - Ezek után hetekig nem beszéltünk, hiába hívtam. Az iskolában direkt került és én már komolyan úgy gondoltam, hogy ennyivel véget vet szerelmünknek, mikor egyszer becsöngetett a házunkhoz, délután. Nem kicsit lepődtem meg, amikor megláttam az ajtónkban. Nagyjából megbeszéltük a dolgokat, elmondta, hogy hogyan érez ez az ügy iránt, és, hogy megért engem is, de soha többet ne titkoljak el előle semmit sem. Se perc alatt belementem, majdegy kis békítő szex következett, ami életem legjobb szexe volt. Elég vad tud lenni.
Megborzongtam és akaratlanul is elárasztotta a fejemet, ahogy Mel és Conor.. Fúj, Melindáról beszélünk, aki a pótanyámat játszotta még tegnap!
- Istenre esküszüm, Conor, hogy levágom a golyóidat, ha mégegyszer elmondod, hogyan lovagolt meg Melinda! - masszíroztam a halántékomat, miközben őt szidtam. Ő csak röhögve folytatta romatikus szerelmi történetük mesélését.
- A szakításunk okát, azt hiszem most értettem meg teljesen - kezdte beletúrva hajába. Vártam, hogy folytassa. - Minden jó volt és tökéletes, aztán egyszer csak elhagyott. Egy búcsúlevelet hagyott, nem mondta el hová megyés azt sem, hogy miért. Azt tudom, hogy előtte beteg volt, mert hányt és hasonlók. Aztán zaklatott lett és kezdett eltávolodni tőlem. Mintha félne valamitől. Tudod, akkoriban volt az elrablása. Azon nagyon nehezen sikerült túlesnie, de mivel kevés ideig, alig két napig volt elrabolva, hamarabb elfelejtette. De ez a dolog is rátett egy lapáttal a kedvére - sóhajtott. - És bumm. Egyedül ébredtem, az asztalon a levéllel.
Ha ennyire szerelmesek voltak, Mel miért hagyta el őt? Semmi oka nem lehetett, hisz Conor mondta, hogy az elrablásán túl tette magát egy idő elteltével. Ráadásul, ha beteg volt, miért húzott el? Egy beteg embernek ápolásra van szüksége! Ekkor lehetett végzős, ha Conor igazat mondd a koráról, mert akkor valószínűleg Mel hazudott. Kicsit megöregítette magát, de miért tenne ilyet? És elvileg utána született meg a fia, ami azért elég boldogságot jelenthetett számára. De, ha Jonah két éves és két éve szakítottak, hisz Conor most 19, Mel egy évvel idősebb nála, és végzős, vagyis 18 éves volt, amikor elhagyta a fiút. 18 plusz kettő az 20, vagyis most 20 éves és a fia kettő. Ez képtelenség!
- Jonah a te fiad? Mi a fasz?

5 megjegyzés:

  1. mi a fasz??? MI A FAAAASZ??? várj szótagolom.. MI A Fasz..ja várj ezt nem lehet szótagolni:DD na mindegy..xdd nagyon jóóó..vároma köviit!!<3333333333333
    best blog eveer*-*

    VálaszTörlés
  2. Azt a rohadt! *-* Mi a... Na ezt mar az elottem levo leirta. xD Najo. Meghaltam. Meg hal tam.. Meg akartal engem olni? Ajanlom hogy legalabb egy bucsubeszedet mondjal! Imadtam. De miert nem volt meg HARRY? Behalok. Hihetetlen vagy! Jah ees grat a WWA miatt! :) <3 Szoval ha nem akarsz gyaszbeszedet irni akkor gyorsan hozzatok a reszt pleaseeeeee! :D
    Vica. xoxo..

    VálaszTörlés
  3. ez k*rvajóóó*-* Melinda és Conor??!?!!?!?!?!? Na ezt sose találtam volna ki. És hogy a fia??? omg*-* már csak harryvel legyen rendbe minden és akkor minden szuper. és nagyon siessetek az új résszel, mert hasonló dolgokat fogok kitalálni mint például mikor most vártam erre a részre, azon gondolkodtam, hogy harry+jade=jarry/hade:DDDDD és akkor mostmár conor+melinda=colinda/melonor na jó ez egyre rosszabbXDDDDDD szóval írjatok de gyorsan mert agylágyulást kapok vagy tudathasadást ha túl sokat kombinálok, de valami olyan évadzárót várok el amin legalább sírva fakadok és ha lehet az örömtől. ja és imádom a blogot is és titeket is
    1342855162725472244puszi és ölelés xxxEszti

    VálaszTörlés
  4. Nagyon gyorsan kövit!!!

    VálaszTörlés
  5. Omg...!! HARRY?!?! Hol van? Atyaeg Melinda es Conor?? Nem golndoltam volna!! :@@ szuper resz volt..! Sietni girls! :$$ <3 <3 <3

    VálaszTörlés