2013. október 2., szerda

02. Chapter

Hahó babák!
Megérkezett a második fejezet, amit én (Bocyy) írtam. Úgy döntöttünk, hogy a részeket majd felváltva hozzuk. Én hétköznap, Bo pedig hétvégén.
Először is had köszönjük meg a kommenteket az előző fejezethez, bár volt amit... hogy is mondjam... nem igazán tudtunk hová tenni. :D
Nagyon örülnénk ismét pár kedves, vagy nem kedves szónak. A lényeg, hogy írjatok! A facebook csoport továbbra is él, szóval tessék csatlakozni.
Jó olvasást lánykák.
Bocyy.




Másnap reggel korán felébredtem. Tulajdonképpen alig aludtam pár órát az éjszaka. A falon lévő órára pillantottam, majd egy hatalmas sóhajjal belefúrtam az arcomat a párnámba. Rossz döntés volt. Bár az utóbbi pár napban próbáltam nem gondolni apámra, időről időre újra előjöttek az emlékek. Erős maradtam. A temetés óta az érzéseimet már nem hagyom olyan mértékben felszínre törni, mint régen. Csak a baj van velük.
Kicsit elbóbiskolhattam, mert mikor ismét magamhoz tértem, világosabb és zajosabb volt minden. Halkan nyöszörögve feltornáztam magam az ágyneműk fogságából, majd a fürdőbe mentem. Miközben fogat mostam hallottam, ahogy a nagynéném a lányával veszekszik.
Valószínű, hogy meghallotta a lépteimet a lefelé, mert elhallgatott, és mire leértem már széles mosollyal állt a nappali közepén.
- Jó reggelt. Remélem sikerült pihenned egy kicsit. – Végre valaki, aki megért. – Csináltam neked reggelit. – Beinvitált a konyhába, én pedig egy halk „köszönöm” után leültem egy bárszékre. Melegszendvicset kaptam és kávét, egy starbucks-os bögrében.
- Nekem lassan el kell indulnom dolgozni. Ha gondolod, felhívom Lux keresztapját, vagy a bébiszittert, hogy ne legyen a nyakadon – támaszkodott a szemben lévő tűzhelynek, és ott iszogatta a saját kávéját.
- Hagyd csak, megleszünk – mondtam, és felálltam a helyemről. A tányért a mosogatóba tettem a bögrémmel együtt. Elöblítettem őket, majd lenyitottam a mosogatógépet, és elhelyeztem a többi mosásra váró edény mellé.
- Köszönöm édesem. Megyek is. Ha gondolod, ebédelhetünk együtt – ajánlotta fel, miközben a kabátját vette le a fogasról.
- Inkább kihagyom. – A lehető legkedvesebben utasítottam vissza. Bólintott, majd elköszönt a kislányától, és kilépett az ajtón.
- Na Lux, mit szeretnél csinálni? – kérdeztem a jobbra-balra forgó kislányt. Leguggoltam, hogy viszonylag egy szintben legyünk, ő pedig odasétált elém, és a szabad kezével megfogta az enyémet.
- Nézzünk mesét – mondta, miután az ujjait kiszedte a szájából.
- Rendben. Akkor irány mesét nézni! – mondtam. Felkaptam a kezembe, és a kanapéhoz sétáltam vele. Bekapcsoltam neki a tévét, ő pedig megbabonázva nézte a képernyőt.

A délelőtt rohamosan telt. Kirakóztunk, játszottunk építőkockával, és babáztunk is. Azokból, amiket a konyhában találtam csináltam ebédet Lux-nak, ami után nem sokra már a kiságyában szuszogott.
Úgy gondoltam, hogy legalább 2 óráig nem fog felébredni, így átöltöztem, és elmentem futni. Nem messzire, nehogy eltévedjek, csak a környező utcákat kocogtam végig. A fülemben hangosan dübörgött a zene, a hűvös levegő pedig még inkább mozgásra ösztönzött. Sosem voltam jó futó. Gimiben is mindig lesétáltam a köröket, mert „fájt a hasam”, és mivel szinte képtelen voltam meghízni, sosem fordítottam időt az edzésre. Ez sajnos most is megmutatkozott, mert fél óra után úgy éreztem, hogyha nem állok meg, akkor összecsuklik alattam a lábam, és krumplis zsák módjára fogok elvágódni az aszfalton. Feladva a próbálkozást inkább elindultam vissza Lou-hoz, és elhatároztam, hogy keresek egy edzőtermet, és hetente legalább kétszer elmegyek mozogni egy kicsit.
A nagynénémmel pontosan egyszerre értünk a kapuhoz.
- Hát te? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Lux-ot lefektettem aludni, és gondoltam futok egy kicsit, de fél óra után feladtam – mosolyogtam. Láthatóan nagyon örült ennek a gesztusnak.
- Néha már kicsit sok belőle, megértem. Én is mindig ilyenkor tartom a bevásárlást – nevetett. Biccentettem a fejemmel, majd bementem utána a házba.

***

- Csináltam teát. Kérsz egy kicsit? – nyitott be este Lou a szobámba. A szobám… Olyan furcsa ezt mondani. Bólintottam, és lemászva az ágyról követtem le a konyhába. Lux az apja, Tom társaságában játszott a nappali szőnyegén, így kettesben maradtunk.
- Nem megyünk ki? – mutattam a hátsó terasz felé. Lou megdöbbent, majd egy pillanat alatt rendezte a vonásait, és válaszolt.
- De..De persze. Van kint takaró is, ha jól emlékszem. Nem fogunk fázni – habogott össze-vissza, majd kinyitotta az üvegajtót, én pedig követve a példáját, leültem mellé a kinti fotelre, és magamra terítettem egy plédet.
- Tegnap nagyon elutasító voltál. Nem tudom, hogy mi változott meg, de örülök neki – simította meg a karomat.
- Mit tudsz apámról és erről az egészről? – kérdeztem rá rögtön, majd védekezés képen beleittam a bögrémben gőzölgő forró italba. Lou mindent tudóan elmosolyodott, majd megcsóválta a fejét.
- Semmit. A bátyám volt a világ legjobb embere. Néha csak..csak belegondolok ebbe az egészbe, és nem hiszem el. – Maga elé meredve mondta lassan. Fura volt nekem ez az egész. Ő olyan volt, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, én pedig…
- Lányok. Minden rendben?
- Persze szívem. Csak beszélgetünk. Menj vissza a gyerekhez – válaszolt a nagynéném a férjének. Hallottam, ahogy csukódik az ajtó, és ismét ittam pár kortyot.
- Nem mutathatom ki, mert van egy gyerekem, akinek ebből semmit sem szabad észrevennie. – Gondolatolvasó. – De tudnod kell, hogy engem is épp annyira megrázott ez lelkileg, mint téged.
- Apu sosem mesélt rólad – fordultam felé.
- Megromlott a viszonyunk. Mikor én hozzámentem Tom-hoz, ő akkor vesztette el anyádat. Tomot sem szerette soha, és óvott tőle mindig. Túl sok volt neki, és úgy döntött, megszakít velünk minden kapcsolatot – sóhajtott.
- Értem… - suttogtam.
- De most az a dolgom, hogy rád vigyázzak, és minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy idővel jól érezd magad. Egy család vagyunk, ha apád le is tagadott mindenki előtt. Sajnálom. De itt leszek neked, ha ezt nehezen is tudod még feldolgozni.
- Holnap fognak hívni.
- Igen? Akkor azt hiszem ideje egy szabadnapot kivennem.
- Ez csak egy telefon…
- Figyeltél rám az elmúlt pár percben? – vágott a szavamba. Bólintottam. – Remek. Akkor itt le is zárhatjuk ezt a témát.

Nem szóltunk egymáshoz többet. Én felálltam a helyemről, összehajtottam a plédemet, és bementem a házba. Elköszöntem Tom-tól, adtam egy hatalmas puszit Luxnak, majd felérve a szobámba összeszedtem a cuccaimat. Míg a kád megtelt vízzel megcsináltam az ágyamat, és összepakoltam egy kicsit. A fürdőben magamra zártam az ajtót, majd elmerültem a forró, habos vízben.

8 megjegyzés:

  1. Luuux :)) jajjdejoo. es az egeszben az tetszik a legjobban, hogy kiderul Lou-ek multja meg a csaladrol valami:) tetszik.

    VálaszTörlés
  2. imádom siesss a kövivel....

    VálaszTörlés
  3. Eddig egész jó! Hajrá! Imádom mikor a szálak kezdenek összegabajodni! xx

    VálaszTörlés
  4. hát ez fantasztikus:)))) imádom az ilyen blogokat:)) gondolkodtatok már hogy kiadjátok könyv változatban? sikeres lenne:)))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyet értek,,,nem tudom kival!xdd :D
      de nagyon jó,tényleg!!en tuti megvennem a konyvet!!ha lenne mony-m!♥xd...de igy tovabb!varjuk a kovetkezo rezsket!!*-*

      Törlés
    2. by:Szami♥
      by:Brr:3

      Törlés
  5. Mikor lesz kövi?? :O

    VálaszTörlés
  6. naa, elolvastam meg 1x draga Bo mert oszinten nem nagyon tudtam feldolgozni a dolgokat mikor eloszor megmutattad,de hat ez tenyleg nagyon jo es en is egyet ertek az elozo komizoval, meg az azelottivel, hogy jo lenne ha megjelenne konyvbe en is tuti megvennem:Dd xdd ird bele a shopit xddd by: trolldino<3

    VálaszTörlés