2014. január 11., szombat

19. Chapter

Bby's.
Meghoztam nektek a 19. fejezetet. Remélem azért tetszeni fog. Annyi kulisszatitkot elárulok olvasás előtt, hogy most az elkövetkezendő néhány rész totttttálisan Harrybabys lesz. Pontosan úgy, mint ez.
Elég sokminden fog kiedrülni ebben a részben, pl Nem, nem mondok semmit. Olvassátok el az irományomat!
Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Plíz.
Bo'x


Harry szemszöge:

Mikor odaértem az egyik raktárhelységhez, már ott volt a banda. Dobozokon ültek, kezükben cigi vagy éppen vodka. Amint megláttak, felegyenesedtek és elém álltak. Egy félkört alkottak körülöttem, én középen álltam. Síri csend uralkodott körülöttünk, amíg meg nem szólaltam.
 - Veszélyben vagyunk. - Kisvártatva szólaltam meg. Mindenki döbbenten figyelt.
 - Mégis miért? - kérdezte Marcus.
 - Az amerikaiak tudnak rólunk.
 - Honnan a picsából? - Kezdtek idegesek lenni, ezért csendre intettem a társaságot.
 - Valószínűleg egy kém van közöttünk. Még nem tudom ki az, de ki fogom deríteni. Ha bárkiről megtudom, hogy köpött a mocskos amerikaiaknak, azzal tudjátok jól mi lesz. - Hangom erősen csengett az épületben. Ezek közül a srácok közül senkit sem gyanúsítanék meg, hűséges szállítók. És persze gyávák. Nem mernek elárulni, mert tudják, hogy itt én vagyok a vezér. Tudják mire vagyok képes.
 - Mégis hogy fogod kideríteni? - Ismét Marcus szólalt meg. Talán ő a legbátrabb közülük. Ő ki merne állni ellenem.
 - Sejtéseim már vannak, ne aggódj. - Erőltetetten kuncogtam, így félelmetesebbnek hatottam. Persze hogy volt kire gyanakodnom, hisz egyetlen amerikai van csak közöttünk. Adam Lawley. Jade pasija.
 - Nyomozni fogsz? - Bólintottam. Ki kell derítenem minden dolgot Adammel kapcsolatban, hogy vádjaim valósak legyenek és ne csak a képzeletem szüleményei.
 - Elmondod kire gyanakszol?
 - Adamre.

Mindenki összesúgott egymással és döbbenten néztek rám, valami magyarázatot várva, én azonban nem szólaltam meg. Hallottam, ahogy többen is elkezdik szitkozni a fiút. Valaki még köpött is egyet a földre.
 - Idefigyeljtek! - Mindenki megállt abban a pózban, amiben per pillanat volt. - Csapatokra bontva fogunk nyomozni. A csapatokat én osztom be. - tájékoztattam őket a helyzetről. - Én csak egy emberrel fogok menni. - Erre mindenki csillogó szemmel nézett rám, azt várták, hogy őket választom. Mindegyik nyújtogatta a kezét és kiabált nekem, azonban az én figyelmem egy sarokban meghúzódó fiatalra terelődött. Conor Kenway volt az. Az újonc.
 - Kenway, ide! - kiáltottam neki, mire megrezzent. Világító kék szemeivel, félénken nézett rám. Szaggatottan beszívta a levegőt, és elindult felém. Az összes bandtag irigykedve nézte, ahogy ráteszem a kezem a vállára.
 - Igen, uram? - halkan szólalt meg, mintha félne tőlem. Ha így lenne, jól tenné.
A társaság felröhögött az "uram" jelzőre. Még én is megeresztettem egy mosolyt felé. Szerencsétlen azt sem tudta min nevetnek a többiek, csak nézett oldalra meg maga mögé.
 - Nem vagyok én úr. - vigyorogtam rá. - De téged viszlek magammal.
Amint kimondtam, csönd lett. Figyelmesen nézték a fiút, kiváncsiak voltak hogyan reagál. Nyilván fiatal még nagyon, de ahhoz, hogy bennt maradjon ki kell állnia pár próbát. Kezdve azzal, hogy velem jön nyomozni.
 - Értettem. K-köszönöm. - Fejét lehajtotta, úgy beszélt. Megpaskoltam a hátát, majd megszólaltam:
 - Az első csapat - néztem Marcusékra. - Adam munkahelyén kezdnek vizsgálódni. Tudjatok meg minden lehetséges dolgot az előző munkahelyeiről vagy bánom is én, de ne merészeljetek információ nélkül visszajönni ide! - Bólintottak. Remélem tényleg megérteték.
 - A második csapat - most lefordultam Ron csapatának az irányába. - A családjáról fogtok kikutatni mindent, értve? - Ismét bólintás.
 - És végül ti - mutattam az utolsó 4 fős csoportra. - Az amerikai kapcsolatairól fogtok nekem adatokat hozni.
Mivel mindent elmondtam, már el is indítottam őket. Ma éjjelig van idejük, pontban éjfélkor ismét találkozunk ebben az épületben.

Conorral beszálltam a Roverembe, majd elhajtottunk a raktárépülettől. Eddig meg sem szólalt, ő is csak bólintott, amikor ismertettem vele, hogy hol fogunk dolgozni.
 - Nem vagy egy kicsit fiatal ide, egyébként? - kérdeztem, megtörve a köztünk lévő csendet. Amikor még Stewart volt a főnök, fűt-fát felvett a csoportba, csakhogy növeljük vele a létszámot. Amióta megöltem, ez nem így van. Én lettem a főnök, nekem engedelmeskednek.
 - Stewart azt mondta hasznos lehetek nektek. - adta az ésszerű választ.
 - Hasznos? Mégis mi tudnál te nyújtani nekem, amit a többiek nem?
 - Apám maffia volt. - Szemöldököm az egeik húzódott.
 - Hol?
 - Új-Zélandból jöttem.. - felelte. Nem is tudtam, hogy összeköttetésink vannak az Új-Zélandiakkal.
 - Mit keresel Londonban?
 - Apámat lelőtték az embereid. - Kinézett az ablakon, úgy válaszolt. Sajnáltam a srácot, de a fiúknak biztos volt egy okuk arra, hogy meggyilkolják az apját.
 - Nem én adtam parancsot apád megölésére. Akkor még Stewart emberei voltak.
 - Teljesen mindegy.. - Ezzel a végszóval befejeztük a beszélgetést. Egyébként sem értem, miért magyarázkodtam neki. Csak egy ostoba kölyök. Semmit sem tud a dolgaimról.

Adamnek puccos háza volt. Utoljára akkor jártam itt, amikor Jade is itt volt. Emlékszem, hogy már akkor is gyanakodtam Adamre, pontosan azért jöttem ide. De akkor megjelent, és..
 - Min agyalsz, főnök? - Conor halk hangja szakította félbe gondolatmenetemet. Már a bejárati ajtó előtt álltunk.
 - Semmin. Inkább, ha a hasznomra akarsz válni, törd fel a zárat. - tereltem. Engedelmeskedett, majd egy fémtárgyat vett elő a zsebéből. Fogalmam sincs hogyan került az oda, de nem is számít, mert egy percen belül bent voltunk a féreg lakásában.
 - És most?
 - Keress fegyvert. Vagy bármilyen félreérthető papírt. Nyomás. - hesegettem el. Magam is keresni kezdtem.

Megnéztem a mappákat, hátha találok valami papírt, ami véletlenszerűen Amerikából lett elküldve. De semmi. Gondolom Adam sem olyan hülye, hogy ilyen látható helyre rakosgassa a privát dolgait. Én hová dugnám a fegyveremet Adam helyében? Próbáltam beleképzelni magam az ő helyébe. Biztos valami festmény mögötti titkos széfben van. Végigjártam a nappalit, majd az étkezőt, persze sikertelenül.
 - Uram. - Conor kiáltott az emeletről. Remélem ő talált valamit!
Kettesével szedve a lépcsőket mentem oda hozzá. Adam -feltehetőleg- hálószobájában állt. Egy újságcikk szerűséget tartott a kezében.
 - Találtál valamit? - Mellé léptem, és beleolvastam:

"Amerika legnagyobb drogdílere nemrégiben meghalt. Egyes források szerint egy utcai lövöldözés célpontja lett, mások viszont válltig állítják, hogy meggyilkolták. A tettest még mindig nem fogta el a hatóság, vagyis egy gyilkos szabadon kószál ki tudja merre. A gyilkosság kiváltó oka valószínűleg az volt, hogy a kereskedő kisebb galibába keveredett más kereskedő szervezetekkel. Haláláról más információt még a rendőrség sem tud. Spekulációk szerint a következő áldozat a lánya lesz. A rendőrség nyilatkozott ezzel kapcsolatban: H. Miller lányát megfelelő környezetbe helyeztük, egyenlőre biztonságban van. A lehető legtávolabb kell maradnia a gyilkostól, hisz Miller összes vagyona, vele együtt a dorgok is, a lányára száll. A lánnyal kapcsolatban több dolgot már nem mondhattak."

 - Ez teljes képtelenség. - meredtem magam elé. Miért pont ő?
 - Hogy mondod? - Conor nem értette mit beszélek.
 - Nem lehet hogy ő a lánya. Biztos véletlen egybeesés az egész. - motyogtam, azt hiszem inkább magamnak, mint neki.
 - Kicsoda?
 - Jade.
 - Milyen Jade? - A kelleténél kicsit jobban össze zavartam.
 - Jade Miller, ki más? - Idegesen a hajamba túrtam.
 - A díler lánya? - bólintottam. - Ismered?
 - Közelebbről, mint szabadna.. - Még mindig az eszemben voltak a képek, ahogy alattam fekszik, kiszolgáltatva nekem. Csak nekem.
 - A lány akkor most veszélyben van? - Nem is figyelt az előző mondatomra, inkább jobbnak látta, ha nem reagál rá.
 - Nagy veszélyben. - válaszoltam sóhajtva. De Adam mégis mi a fenét akar tőle, ha tudja, hogy Hank lánya?
Conor, mintha kitalálta volna mit gondolok, megszólalt:
 - És mi van, ha Adam nem azért jött Londonba,hogy a banda után szimatoljon, hanem azért, hogy közelebb kerüljön Jade-hez?!
Erre még nem is gondoltam, de most, hogy mondja.. A francba. Ököllel belevertem az előttem lévő falba.
 - Akkor tudják, hogy Jade itt van. Londonban. - Most az volt a legfontosabb, hogy Jade biztonságban legyen. Nem értem magam sem, hogy miért ennyire fontos nekem, de nem szabad hagynunk, hogy Adam megölje. Meg kell állítanunk azt a nyomorultat.
 - Mit fogunk tenni?
 - Megöljük Lawley-t. - feletem szárazon. - De egyenlőre elmegyünk. Meg kell biztosodnunk róla, hogy Jade otthon van és biztonsgában.
 - Azt hiszem valaki szerelmes.. - gúnyolódott, mire kicsalt belőlem egy kis mosolyt. Tarkón vágtam, majd elindultunk lefelé a lépcsőn. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat, kezemben a bizonyítékkal.

Alig léptünk le az utolsó lépcsőfokról, a bejárati ajtó kivágódott..
 - Sejtettem, hogy itt talállak Styles. - Adam gunyoros arcával találtam szemben magam.
 - Akkor jól sejtetted, Lawley. - biccentettem felé, majd nyúltam is hátra a farmerembe a pisztolyért.
 - Nyugodtan felejtsd el a pisztolyodat. Ma nem te fogsz lelőni engem. - nevetett, és rámemelte a revolverét. Hallottam, ahogy Conor mozgolódik mögöttem. Készenállt arra, hogy lelője Adamet, úgy, ahogy én is.
 - Honnan tudtad, hogy itt leszek? - ráérősen kérdeztem.
 - Ráhibáztam - vigyorgott. Égő vágy volt a tekintetében, úgy érezte nyert ügye van. Ha ezt gondolta, akkor igazán rosszul hitte.
 - Miután engem megölsz, mész és elvégzed az igazi feladatodat? Megölöd Jade Millert? - kérdeztem. Jade épsége epercben jobban érdekelt, mint a sajátom.
 - Csak nem elolvastátok a cikket? - vonta fel szemöldökét. Bólintottam. - Nos, hát gondolom már rájöttetek, hogy mi a tervem. Kik küldtek.
 - Az okát még mindig nem értem. Ha megölöd, nem mész vele semmire.
 - Ó dehogynem. Ha megölöm, akkor teljesítettem a rám szabott feladatot. Ki leszek tüntetve. A nagyfőnök büszke lesz rám. - Már a szeme előtt látta, ahogy a főnöke a vállára teszi a kezét. Álmodik a nyomor.
 - Nem, nem igaz. - Egy pillanatra elbizonytalanodott. - Ha jól sejtem a feladatod nemcsak Jade megyilkolása volt. A fűt is meg kell szerzned.
 - Ha a lány meghal, a fű megszerzése gyerek játék lesz.
 - Ha a lány meghal, a fű és Miller pénze kárba vész. Nem lesz örökös. Te pedig nem fogod tudni teljesíteni a feladatodat. - Ahogy megremegett a keze, tudtam, hogy igazam van. Elbizonytalanítottam.
 - Hazudsz.
 - Ugyan, Adam. Ennél okosabbnak ismertelek meg. - nevettem ki.
 - Nem tudsz te rólam semmit. - Mint valami elmebeteg úgy kiabált.
 - Pont annyi információt tudok rólad, amennyit kell.
Tekintetében már nem láttam semmilyen vágyat, semmilyen bizonyosságot. Szemei tele voltak félelemmel.
 - Most pedig - szóltam hozzá lassan, miközben felemeltem a kezem a mellkasomig. - Tedd el a fegyvert.
Nem mozdult. - Tedd le, Adam. Jobban jársz, hidd el.
 - NEM. - Ujjaival meghúzta a ravaszt. Amikor már azt hittem, hogy a mellkasomba fúródik a golyó, a hátam mögül eldördült egy fegyver, Adam pedig eszméletlenül összesett a padlón..

13 megjegyzés:

  1. Juj *-*
    Új rééész :D
    Izgalmas lett,és yaaay Adamnek annyi! :DD
    <3

    VálaszTörlés
  2. hát ez valami fantasztikus rész lett.*-* imádom!
    tudtam, hogy Adam a gonosz! soha nem bírtam. :D

    VálaszTörlés
  3. Nem igaaaaz hát hogy lehet így abbahagyni? :DDD Nem fair! Azonnal folytatást követelek! :D
    A viccet félretéve fantasztikus, mint mindig. :)

    VálaszTörlés
  4. vége Adamnek remélem *---* jujjj dejórész

    VálaszTörlés
  5. hoppá :O ez fantasztikus lett *-* és aztaaaaaa meg úúúúú *-*

    VálaszTörlés
  6. hoppá hoppá..:DDDDna ez az amire senki nem számított.:DDsiess a következővel..imádoom!!*--*:)

    VálaszTörlés
  7. Ááááááááááááááááááááááá! Ezazzzzzz! Meghalt Adam, meghalt Adam *örömtánc*. Tudjátok sosem volt a szívem csücske ez a karakter:) Már az elején olyan gonosznak képzeltem.. De mindegy, mert he's died.:o
    Alig várom a következő réééészt, és úristen. Pár dolog a helyére rendeződött a fejemben, remélem tényleg úgy vannak a dolgok, mint ahogy azt én gondolom.:))
    Puszika: Petra xx

    VálaszTörlés
  8. Én nem rég kezdtem olvasni a blogodat. Jómagam is blogolok, de természetesen olvasok is. A te blogod nagyon különleges, már csak ha azt nézzük, hogy helyesen írsz. Nagyon színesen formázod meg a karaktereket, szinte már bosszantóan gazdag a szókincsed és brutálisan jól fogalmazol. Számos jó blogot olvastam már de csak egy van, ami hasonlóan jól van megformázva. Nagyon tetszik az alapsztori és bírom, ahogy lógva hagyod az embert. Ugyebár blogot befejezni tudni kell :D Vannak benne humoros, könnyfakasztó és izgalmas részek is. Baromi jól körülírod a környezetet ez eseményeket fel tudom fogni. Le tud kötni az írásod és át tudom érezi. Azért tudom átérezni, mert mint már említettem eszméletlen jól írod le közeget és szinte már vizuális hatást kelt az ember agyában. Roppantul előnyös a blog számára a kicsit "alvilági" impresszió. Nem tudom mit kéne még mondanom, mert az egyéb amit definiálhatnék, az nem kifejezetten szalonképes egy közösségi portálra. Remélem biztatásnak veszed e sorokat és remélem minél hamarabb hozod a következő fejezetet, mert már tűkön ülve várom.

    #1 FAN Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen nem csak az én érdemem, Bogi is rengeteget dolgozik a bloggal, szintúgy megérdemli a bíztatást.! Persze ezerszeresen köszönöm, amit írtál, bocsánat a szóért, de kibaszottul boldog vagyok most. Azt hiszem érdemes volt ma felnézni a blogra!:)♥♥ x

      Törlés
    2. Igazából azért írtam E/1.be mert nem tudtam kiigazodni az "írói létszámon". :D De természetesen ÍGY az a kis regényke a közös munkára értendő:) Nagyon ügyesek vagytok(:

      #1 FAN Xx

      Törlés
  9. én tegnap este (vagyis ma hajnalban) kezdtem el olvasni és teljesen megfogott még az álmosság is kiment a szememből annyira megragadott. nagyon jó. már várom a következő részt pedig csak nem régen fejeztem be. :D

    VálaszTörlés