2014. március 29., szombat

24. Chapter

Sziasztok!
Végre itt a következő fejezet, ezúttal időben. Reméljük, hogy tetszeni fog, és nem öltök meg minket.
Ha mégis, akkor engem, Eszti erről nem tehet. Hahah. :)
Én most egy időre búcsúzom tőletek, mert utazok külföldre pár hétig.
A következő két részt (ápr.05. és 12.) Eszti írja majd, mert én csak 18-án érek haza. Utána viszont ismét visszaáll a régi rendszer, ígérem.
Nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, tudjátok, az nagyon sokat jelent nekünk.
Várjuk a kommenteket.
Jó olvasást.xx
B.


- Nocsak-nocsak! - Érdes hangjára összeszorult a gyomrom, és felállt a karomon a szőr. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Az eddigi magabiztosságom egy pillanat alatt elszállt, és remegni kezdett a gyomrom. Egy dologban viszont biztos voltam: baj van. Nagyon nagy baj. Sikítani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon.
- Ki maga? - nyögtem ki végül. A férfi felállt, és közelebb lépett.
- Már meg sem ismersz? - vigyorgott. A fogai enyhén sárgák voltak, ajkai cserepesek. Nyilván dohányzott. Kezeit felém nyújtotta, és az államat megemelve nézett a szemembe. - Mikor legutóbb láttalak még pelenkád volt és járni tanultál. Ahhoz képest ma egész más vagy. Mondhatni nőies - mondta, és magához rántott, majd ráütött a fenekemre. Elég hangosan sikítottam ahhoz, hogy Harry is hallja, legalábbis nagyon reméltem.
- Hagyjon békén! Mit akar tőlem? - A karjaimat lefogta, de és csapkodni és rángatni kezdtem, hogy szabaduljak. Harry hol vagy már?
Az ajtó kivágódott, én pedig tudtam, hogy itt a felmentőseregem, és véget vetnek ennek. A férfi megfordítva a magához rántott, így láttam, hogy valóban Harry érkezett meg. A szemei tágra nyíltak, és tudtam, hogy nagy bajban leszek a fehérneműk miatt. Láttam, ahogy lassan a nadrágja hátsó részéhez nyúl. Fegyver volt nála.
- Ne is próbálkozz Styles... - egy pillanatra elhallgatott aztán hallottam, ahogy egy fegyver kattan közvetlen a fülem mellett. - Különben a csajod meghal.
A francba. A szemeim kitágultak, és ahogy kapálózni kezdtem, csak azt értem el, hogy a fegyver csöve még jobban a bőrömbe nyomódott.
- Harry - sírtam fel.
- Engedd el - mondta. A hangja...egészen más volt. Még sosem hallottam így beszélni, ezzel pedig megrémisztett. A hangja a szokottnál is mélyebb volt, és parancsolóbb.
- Azt hitted azzal, hogy Adam-et eltetted láb alól, mindent megoldottál? Ejnye. Nem ilyen felületesnek ismertelek.
- Ne kelljen megismételnem. - A szája szinte meg sem mozdult, ahogy összeszorította a fogait.
- Talán valami elvonta a figyelmedet? Vagy inkább valaki? - Itt éreztem, ahogy megrángat. Rám utalt. A szívem a torkomban dobogott, ahogy láttam Harry karját ismét megmozdulni.
- Én a helyedben nem tenném. - De ő nem foglalkozott vele, és egy pillanat alatt kihúzta a zsebéből a fegyvert.
- Neeeee! - sikítottam.
A képek összefolytak előttem. Két hangos csattanás, üvegszilánkok és a saját sikításom. Szinte lassított felvételben láttam, ahogy a fiú előttem ledermed, majd összecsuklik és a földre zuhan.
- NEM! HARRY! - A sikításom betöltötte a teret, és nem tudom hogyan, de kiszabadultam a fogva tartóm karjai közül. Én is zuhantam mellé, a mellkasára, mely ekkorra már vörös volt és nedves. Csak pár pillanat, talán 2 másodperc, és ismét talpon voltam. A hajamnál fogva rántottak vissza és kényszerítettek ki az ajtón minden ellenkezésem ellenére.
- Fogd be a pofád és szállj be a kibaszott kocsiba. - Meg sem várva a reakciómat löktek be a fekete furgonba.

***

Az első emlék, ami beugrott, Harry volt. Homályosan láttam, és fáztam is. Feküdtem valahol, egy sötét szobában, és be voltam takarva egy lepedővel. Nem néztem szét, nem mozdultam meg. Nem gondoltam semmire és nem érdekelt semmi.
Nem volt értelme tovább élnem.
Az élet elvett tőlem mindent. Először anyámat, aztán az apámat is, majd most azt a fiút, akit szerettem. Nincs egy ember sem, akiben megbízhatok, nincs senkim, és már én sem vagyok. Csupán egy test, érzések nélkül. Nem volt lelkem többé.
Az ajtó kinyílására elfordítottam a fejemet, hogy lássam ki jött be. Az illető magas volt, és izmos.Mögötte fény szűrődött be a folyosóról, de ez meg is szűnt, ahogy becsukta az ajtót.
- Csak nem felébredtél végre? - A hangja lekezelő volt. Hallottam, ahogy köp egyet maga mellé, a földre. Undorító.
- Hol vagyok? - Rekedt voltam, amit betudtam a sikításnak és a maghatározatlan ideig tartó eszméletlenségnek.
- Pratt-ben - válaszolta egyszerűen. A homlokom ráncoltam, ahogy gondolkoztam, merre is lehetek valójában.
- Kansas - egészítette ki. Kansas? Államok?! A faszba.
- Miért? - Nem válaszolt. Egyszerűen csak felállt, és kisétált az ajtón, ahol bejött.
Akaratlanul is eszembe jutott a szöveg, amit Harry mutatott. Meg akarnak ölni. Egyértelmű volt.
Nem tudtam, kire is számíthatnék, hiszen Harry többé nincsen. A gondolat összeszorította a torkomat, és a könnyes szemeimből hamar előtörtek a könnyek. A kép, ahogy mozdulatlan mellkasán fekszem, újra és újra megjelent előttem. Kívülről láttam magam, ahogy sikítok és kapálózok mindhiába. Ő már nem jön vissza hozzám. Az egyetlen fiú, aki tényleg törődött velem, és megvédett. Aki mellett biztonságban lehettem, és odaadtam magam neki. Nem érdekelt, hogy hová tartozik, hogy mit csinál, és hány embert ölt már meg. Csak vissza akartam tekerni az időt, hogy figyelmeztessem, és ez az egész ne történhessen meg.
Tudtam, hogyha ebből ki akarok kerülni, akkor csak magamra számíthatok.
De egyáltalán ki akarok ebből kerülni? Fogalmam sincs. Van értelme élnem, ha már semmim sincs?
Talán Harry nem halt meg. Talán még él, és kórházban van. Felépül, és itt lesz értem, hogy megmentsen. Igen. Ennek így kell lennie. Nem lehet másként.
Legszívesebben megpofoztam volna magam a gondolataim miatt.
Bele kell törődnöm, hogy Harry nincs többé, és talán már csak órák, napok kérdése, hogy engem is utána küldjenek.

3 megjegyzés:

  1. Neee..ha harry meghaal..uristen neeee!!...folytatást!!!!! ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia!:)
    Nanee. Ne tedd ezt velem.. velünk! Hogy Harry meghalljon? Ez csak egy rossz vicc. Nagyon várom a következőt!
    Meglepetés, kaptál egy díjat: http://0123qwer.blogspot.hu/ :)
    Így tovább! Remélem Harry nem hal meg, és még sokáig hallhatunk felőled! <3

    VálaszTörlés