2014. április 19., szombat

26. Chapter

Megmaradt olvasók!.
Mérhetetlenül sajnáljuk, hogy megint egy hetet késtünk, de azt hiszem meg voltak az okaink, főleg nekem. Elhalálozás, temetés, stbstb. De már minden oké és itt a rész. Ésss a résszel kapcsolatban annyit, hogy nem lett egy extra hosszu, amit megszokhattatok. Nos, emiatt nem kérek elnézést, ennyi tellett tőlünk, reméljük a következő jobb lesz.:)
Itt már Conor szemszöget is láthattok/olvashattok. Remélem tetszeni fog. Csak ennyi.
Most, hogy megvolt a lelkizős rész, mondanék pár szót a kommentes dolgaitokról. Én azt megértem, hogyha nem tetszik a rész, totálisan, néha én sem szeretem azt, amitírok, de ti erőt adtok nekem és nekünk is, mivel Boginak is természetesen jól esnek a szavaitok. De összesen 2 komment érkezett az előző részhez. Ez őrületes, gyerekek. Az eddigi legkevesebb, pedig majdnem ezzel a résszel foglalkoztunk/tam a legtöbbet. Boginak és nekem is jól estek volna a lelkesítő kis véleményeitek, de nem kaptunk semmi mást, csak kettő darab kommentecskét. Innen is szeretném megköszönni annak a két lánynak, akik vették a fáradtságot és írtak nekünk. Nem haltatok bele, igaz?
Ez bánt minket, tudjátok ugye? Rosszul esik, mert azt hisszük, hogy jól írunk,bíztattok minket az előző részeknél, erre most semmi, nada, nuku. Sajnálom, hogy nem elég jó, amit bloggerbe leírunk nektek, mert állítólag támogatjátok és szeretitek a sztorinkat. Bocsi, hogy nem elég jó.
Azért remélem ez tetszeni fog, ha meg nem..Akkor kérlekazt is leírhatnád, hogy mi a kifogásod, és akkor talán kijavítjuk és tetszeni fog a közeljövőben. Maybe.

Eszter.x



Ott ültem tehetetlenül egy férfival, aki elrabolt és megölte Harryt, aki szerelmes volt anyámba, ezért az én megszállottam is egyben, illetve azzal a személlyel, aki régen édesapám legjobb barátja volt, de mégis képes volt hideg szívvel végignézni a halálát. Lehetetlen helyzet.
Damon kezei egyre csak feljebb és feljebb haladtak a lábaimon. Undorító. Csak egy takaró választott el minket, egyetlen puha anyag. Felállt a hátamon a szőr a gondolatra, hogy hozzám nyúljon. Egyszerűen irtóztam ettől az embertől. Embertől? Ő egy hidegvérű gyilkos, egy szörnyeteg.
Nagyon féltem tőle. Tudtam, hogy seperc alatt maga alá rángathatna és.. Tovább sem merem gondolni.
- Eressz el, Damon - suttogtam halál félelemmel. Ez volt az egyetlen mondat, ami a számra jött, bár ez is csak egy halk, rekedtes suttogás volt.
- Ez nem olyan egyszerű, cica - motyogta éhesen, miközben a fülemhez hajolt és a fülcimpámat kezdte harapdálni. Régebben szerettem, ha Harry ezt csinálta, de ez gusztustalan volt. Felháborodásomnak hangot is adtam.
- Azt mondtam eressz el, nem hallod? - löktem el mellkasánál fogva. Szikrázó tekintettel nézett rám.
- Fogd be a pofád, kislány - ezzel pofán vert. Fájdalmamban felnyögtem. Ezer meg egymilliószor ütött már meg, de ennyire sosem fájt. Megfogta a felkarom és maga elé állított.
- Azt hiszem még nem fogtad fel a helyzet súlyosságát - kezdte fenyegető lassúsággal a hangjában. - Itt én dirigálok. Azt csinálok veled, amit akarok. Nem fogtad fel, hogy bármelyik pillanatban megölhetlek? - kérdezte nevetve. Nevetésétől hánynom kellett.
- Damon.. - néztem fel bátran a szemeibe. - Ha meg akartál volna ölni, már megtetted volna.
Amikor tétovázott és elakadt a lélegzete, tudtam, hogy nem ölne meg. Túlságosan is hasonlítok anyámra, akit szeretett. Miatta nem öl meg.
- Azt hiszem ebben tévedsz.
Öklével gyomron vágott, mire kétrét görnyedtem. Köhögve estem földre egy újabb ütése után. Mikor a betonra rogytam, legalább háromszor belém rugott. Éreztem csontjaim reccsenését, minden egyes ütése nyomán. Sajgott mindenem.
Leguggolt mellém, kezében egy nagy fadarab volt, amit nem tudtam honnan szerzett. Hörögve próbáltam volna hátrébb gurulni, azonban kezével erősen a combomba vágott. Sikítva nyúltam az említett területhez. Még egy törött csont. Eddig csöndben maradtam, csak a könnyeim és nyögéseim árulték el fájdalmamat. De feladtam. Belefáradtam. Már mindegy volt.
- Anyám sosem szeretett - nyögtem csukott szemmel. Fejemet a beton felé fordítottam.
- Ez volt a végszó - kezét, amiben a fadarab volt, felemelte. Mintha tétovázott volna.
- Damon.. - kezdtem kitágult szemekkel. Szemében sajnálat villant. Hogy mi?

És lecsapott.

***
Sajnos ugyanabban a sötét szobában keltem fel, mint amiben magába nyelt a sötétség. Éreztem az alvadt vért az arcomon. A fejem egyszerűen sajgott. Összeszorított szemekkel nyúltam a legjobban sajgó ponthoz a fejem búbján. Nedvességet éreztem. Király, vérzik. Már igazából mindegy volt, mert nem volt olyan testrészem, ami ne fájt, vagy vérzett volna. Fizikailag egy roncs voltam. Igazából ez a lelkemet és a belső részemet tükrözte. Damon testileg és lekileg is tönkretett.
- Utállak - sziszgetem a sötétségbe.
Megpróbáltam felállni, mert újra a földön voltam. Nem emlékeztem semmire. Onnan teljes képszakadás, hogy Damon megütött azzal a fadarabbal. Bíztam benne, hogy nem ölne meg. Nos, valóban nem ölt meg, csak majdnem halálra vert. Majdnem ugyanaz.
- Miért csinálod ezt velem? - üvöltöttem. Reméltem, hogy meghallja. Tudatni akartam vele, hogy szenvedek miatta. Reméltem, hogy van benne valamennyi emberség még. Egy hidegvérű gyilkos, de ő is ember. Lennie kell még valami kedvesség és együttérzés is benne.
Adnom kell neki egy esélyt. Ha már vele töltöm életem utolsó heteit, vagy csak napjait, meg kell tudnom dolgokat a szüleimről. Csakis miattuk akarok megbízni Damonben. Egyelőre nem sikerült, de esküszöm, hogy próbálkozom a dologgal. Miattuk akarom túlélni, bár észszerűbb lenne feladni. Úgy minden egyszerűbb lenne, nem?

Tehetetlenségében az ember mit csinál? Két verzió van. Az egyik, hogy magábaroskadva sír. A második pedig az lenne, hogy megbírkózik a helyzettel, beletörődik és kezdi elfogadni. Az utóbbi mellett voksolok. Elfogadom. Ha nem ellenkezem, nem fog bántani. Ilyen egyszerű. Remélem igazam van, és akkor békében halhatok meg.
Sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon, amióta itt vagyok. Mint mondtam, egyszerűbb lenne elfogadni a dolgokat, és akkor talán túlélem. Hisz ez a célom, nemde? A túlélés. De össze vagyok zavarodva. Azt sem tudom már mi a helyes. Meghalni vagy életben maradni? Érvek és ellenérvek. Az agyam aztdiktálja, hogy harcoljak, élejek még, ezért nem szabad feladnom. De a szívem, a buta kis szívem a halál gondolata felé húz. De félek. Félek meghalni. Gyáva vagyok. Megváltás lenne meghalni, azonban képtelen lennék rá, tudom. Viszont a helyzetem teljesen kiltástalan, be kell látnom, hogy élve innen már nem jutok ki. Tehát meg kell bírkóznom a halállal. Ezt kell elfogadnom, nem pedig azt, hogy túlélem. Ebben kell hinnem, nem az utóbbiban. Akkor talán találkozhatnék Harry-vel. Vajon mit szólna, ha megjelnennék mellette az angyalok között. fent a mennyben? Biztos, hogy leüvöltené a fejem azért, mert feladtam. De megbékélne és örökké együtt lehetnénk, míg csatlakozik a fentiekhez Lou, Tom és Lux is. Akkor újra egy boldog család lehetnénk. Milyen jó is lenne! Újra együtt.

***
 
Conor szemszöge:
 

Nyugalmat színlelve ültem a folyosón és vártam. Ujjaimmal a combomon doboltam, miközben szinte percenként néztem az órára.

Kopogtam. Egyszer...kétszer és harmadszor is, de senki nem engedett be. Gondoltam megpróbálok benyitni. Szerencsém volt, az ajtó ugyanis nem volt zárva. Rossz előérzetem támadt. Túl nagy volt a csend. Harry és a lány nem lehettek itt, ugyanakkor az ajtót miért hagyták volna nyitva? Szétnéztem a nappaliban és bepillantottam a konyhába is, de senkit sem találtam. A szobájuk ajtaja tárva nyitva volt, szóval halkan megközelítettem. Hátha csak elaludtak. Az ágyon nem láttam senkit, de ami a pihenő pár képe helyett fogadott, teljesen lesokkolt. Harry az ajtó mellett feküdt, egy hatalmas lőtt sebbel a mellkasán, illetve még eggyel a combjában.
- A büdös francba. - Azonnal mellette teremtem, hogy megnézzem, él-e még. Két ujjamat a nyakához nyomtam, életjelek után kutatva, miközben a másik kezemmel a telefonomat nyomkodtam. Mentő kell, de gyorsan. Meg sem vártam, hogy a nő a vonal túlsó végén végigmondja a szöveget, már hadartam is az információkat. Nagyon reméltem, hogy tud angolul..

Kínzó óráknak tűntek a percek, míg ideért a rohamkocsi. Pillanatok alatt megvizsgálták Harryt, majd felrakták egy hordágyra, és rohantak ki az épületből. A liftben kikérdeztek, én pedig minden publikusat elmondtam. Megmondták, melyik kórházba viszik, aztán szirénázva elszáguldottak.
- Rendelne egy taxit? - kérdeztem a portást.
- Természetesen - motyogta. - Megkérdezhetem hogy mi tör...
- Csak hívjon egy kivaszott taxit és fogja be! - csattantam rá, magamat is meglepve.
- Azonnal uram. - A kis szőke a füléhez emelte a kagylót és tárcsázni kezdett.

Idegesen járkáltam fel-alá. Egyszerűen nem bírtam egyhelyben ülve várni. Az orvosok órák óta bent voltak és senki nem jött ki tájékoztatni. Talán látják, hogy Harryt nem tudják megmenteni, ezért nem mernek szólni. Mindenesetre visszaültem a helyemre és Jade-en kezdtem gondolkodni.
- Harry Styles hozzátartozója? - szakított ki a gondolataimból egy fehér köpenyes, kezében egy mappával.
- Én vagyok...

11 megjegyzés:

  1. wááá*--* ne haljon meg..túúúl fiatal..neee:"((...okéé most hogy ez is megvolt:D...nagyyon jó rész imádáás vaan:33*--*

    VálaszTörlés
  2. ááá de hiányzott már :)) Nagyon jóóó lett !! :P

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett! Nagyon várom a kövit:)

    VálaszTörlés
  4. nagyon utáltok igaz?? hogy lehet így vége.????
    ui.: nagyon várom a kövit!!.:))
    xxR

    VálaszTörlés
  5. Nagyon nagyon jó lett!!:)♥ gyorsan a kövit;):)

    VálaszTörlés
  6. Imádtam.. ohh kérlek ne haljon meg Harry<3 siessetek a kövivel :)

    VálaszTörlés
  7. Jesszus! Itt kell abbahagyni?! Milyen dolog ez he'? :D Nagyon jo lett, csak siessetek a kovivel..
    Vica. xx.

    VálaszTörlés
  8. Drága lányok! :3 Be kell, hogy valljam egy blogot sem olvastam ekkora..sebességgel?!Imádattal?! Tegnap éjfélkor álltam neki, és fél kettőkor már a 20. fejezetet olvastam. Ma reggel pedig ezt a hatot is kivégeztem. Szóval, csak annyi, hogy imádom az egész történtet, valamint nagyon ügyesek vagytok és így tovább! ( Feliratkozni sajnos nem tudok, mert valami gáz van a rendszerrel, de dolgozom rajta, addig is virtuálisan képzeljetek oda :D )
    Have a nice day Girls! ♥ :*
    xx: Vivi :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem.... nem hiszek semmit. Meg vagyok hatódva és nem jutok szóhoz. Üdv nálunk, és köszönjük szépen a támogatásodat. Reméljük sokáig velünk maradsz.
      Hatalmas puszieső.xx

      Törlés
    2. Rendben. Oke. Odakepzeltelek. Epic lett igy az osszehatas.
      Koszonjuk draga, sokat jelent nekunk, hogy olvasol minket.
      Imadas van, csajszika.
      Welcome here.
      Csokci❤

      Törlés