2014. június 27., péntek

2. Season // 1. Chapter

Sziasztoook, életkék!
Annyira jó újra ide bevezetőt írni! Annyira hiányoztatok, meg minden. Sajnáljuk, hogy a novellás dolog sem sűlt el jól, pedig még plusz kettőt is írtunk, vagyis elkezdtünk írni. De most ez nem lényeg, mert itt a 2. éved 1. része! Remélem annyira vártátok ezt a pillanatot, mint mi! Új évad, új bonyodalmak, minden új. Remélem azért tetszeni fog ez a sok "új". Mert amint kész lett a rész, én beleszerettem. Főleg mivel, Boglárka írta. Ő mindig jókat ír, so na. whatever.
Nem csigáznám tovább, tüpptürürű. Olvassatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel! #fontos
Puszi: Eszter&Bogi




Fáradtan nyitottam ki a szemeimet reggel, hogy aztán nyöszörögve forduljak át a másik oldalamra. A lentről jövő kiabálásokat próbáltam kizárni, így a fejemre húztam a paplant. Végül feladtam, de nem keltem fel az ágyból. Betakarózva bámultam ki az ablakon. A ház előtt álló hatalmas fáról a szél sorra tépte le a megszáradt, elsárgult leveleket. Lassan itt a tél, holott nemrég még szoknyában és rövidnadrágban sétáltam.
Nemrég.
Két hét telt el. Két nyomorúságos hete vagyok itthon újra. Nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e egy ilyen helyet otthonnak nevezni. Az egész ház és udvar "biztonsági" emberekkel van tele. Még viccnek is rossz..

Ez alatt a két hét alatt sokat megtudtam. Talán túl sokat, de legalább mostmár teljesen tisztán látok. Jól sejtettem, hogy Harry haverjaival valami nem oké. Aznap, mikor Conor véletlenül elszólta magát a bandáról, még nem igazán sejtettem semmit. A helyzet viszont a vártnál is rosszabbnak tűnik napról napra. Amióta Harry nincs itt, az egész csapat összeomlás szélén áll. A kezdetben általam 10-15 fős "baráti társaságnak" a száma meghaladja az ötszázat és kicsit sem nevezhető barátinak. Egyetlen vezető helyett most négy van, területenként felosztva. Az egyik ilyen Conor. Övé London, és a 200 km-es körzete. Neki van a legtöbb gondja. Alig látom, talán kétnaponta ha egy órácskát. Harry után ő volt az, aki mindig meg tudott nyugtatni, és mellettem állt. Szipogva túrtam hátra a hajamat, miközben belebújtam a rózsaszín mamuszomba. Magamra vettem az ajtó mellé dobott köntösömet, és az ujjával letöröltem az arcomról a könnyeket. Kifújtam a levegőt, majd kinyitottam az ajtót, és lesétáltam a konyhába nyugodtságot színlelve. Mostanában elég jól megy. Ez már hozzátartozik a napi rutinomhoz. Mikor leértem a lépcső aljára, még pont láttam egy nagydarab embert kisétálni a bejáraton és ezzel kérdezés nélkül megtudtam a kiabálás okait.
- Jó reggelt, Jade - köszönt egy másik, ember a kanapéról. Hangjára Lou is felkapta a fejét a konyhapultnál, és mosolyt varázsolt az arcára. De nem volt boldog. Kicsit sem.
- Jól aludtál, szívem? - mosolygott tovább, miközben a kötényébe törölte a kezeit.
- Fogjuk rá. Lux? -  Azonnal feltűnt a kislány hiánya. Nem láttam, és nem is hallottam. Valamint a játékai sem voltak szanaszét dobálva a nappaliban.
- A nővéremhez utazott pár napra. Nem akartam, hogy tovább nézze ezt a káoszt - sóhajtott.
- Megértem..
A hűtőből elővettem a tejet, és a Lou által már elém rakott kávéba öntöttem belőle. A pultnak dőlve iszogattam a reggeli italom, miközben tovább járt az agyam. Valójában fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel abból kiindulva, hogy a kisboltba sem mehetek ki egyedül. Ez az egész dolog megfojt. Túl sok. A Damonnál előbukkanó gondolataim egyre többször bújtak elő ismét. Akaratlanul is a késes fiók felé néztem, majd összerezzenve kaptam el a tekintetemet. Nem.
- Mit szólnál, ha.. - kezdte Lou, de hamar félbe lett szakítva a kanapén ülő férfi által.
- Jade, Conor látni akar ma -  A neve hallatára összeszorult a mellkasom. Tudtam, hogy ő legalább megmaradt nekem.
- Oké - motyogtam, és bocsánatkérően néztem a hagymát szeletelő Lou felé.
- Készülj el. El kell vigyelek hozzá -  A fenébe ezzel a parancsolgatással.

Conor nyugtalanítóan viselkedett, mikor odaértünk. A gyomrom görcsbe szorult az idegen helyzettől. Sosem voltam még az épületben azelőtt, és nyomasztott az egész hangulat. Nem akartam itt lenni.
- Köszönöm, Peter - A mögöttem lévő férfi bólintott, majd ott hagyott bennünket. Ott maradtam egyedül Conorral. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy a nyakába boruljak, de hamar elűztem az érzést. Két méterre állt tőlem. Nem mozdultunk meg, nem is beszéltünk. Én nem tudtam, ő meg nyilván nem akart.
- Miért nem vagy felöltözve rendesen? -  kérdezte, és azzal együtt levette magáról a kabátját, hogy a hátamra terítse.
- Miért kell itt lennem? - suttogtam.
- Beszélni szerettem volna veled.
- Megrémiszt ez a hely - Egy pillanatra elgondolkozott, majd nyugodt arckifejezéssel karolt át.
- Akkor menjünk el innen.
- Vigyél el hozzá.
- Tessék? - Teljesen lefagyott. Nem számított erre. Valójában én is csak akkor jöttem rá, mit mondtam, mikor már késő volt.
- Harryhez. El akarok menni hozzá.
- Jade?! - Furán nézett rám. Nem értette, mit akarok.
- Mindegy - motyogtam, és tovább indultam. Conor a könyökömnél fogva húzott vissza magához. Könnyes szemeimbe nézett, majd magához szorítva hagyta, hogy csöndben pityeregjek a vállán. A hátamat simogatva nyugtatott.
- Nekem is hiányzik, Jade - suttogta a hajamba. Egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy valaki figyel minket, így inkább elhúzódtam, és szipogva néztem körül.
- Nincs itt senki, nyugi - mondta, és egy apró nyugtató mosolyt küldött felém. - Nem juthat át senki a kapukon.
Hát persze, hogy nem. Hiszen minket is alig akartak beengedni.
- Szóval miről akartál beszélni velem?
- Csak meggyőződtem róla, hogy minden rendben van-e veled.
- Ó..
- Mikor ettél utoljára? - húzta össze a szemöldökét.
- Ma reggel. Egy almát.
- Mikor ettél utoljára rendes kaját?
- Nem tudom...
- Francba Jade! - Conor dühösen nézett, de észrevette az ijedt tekintetemet, és gyorsan átváltott normálisra. - Most bepótoljuk a hiányosságot. Gyere, tudok egy jó kis éttermet a sarkon. Isteni pizzájuk van!
- Rendben - bólintottam, de tudtam, hogy alig menne le pár falat a torkomon. Engem a hasamnál fogva lehet a legegyszerűbben levenni a lábamról, hisz imádok enni. De mostanság eléggé nehézkes az evés. Általában akkor tolok le valami ehetőt a torkomon, ha Lou a közelemben van, egyébként meg egy pohár vízen élek naponta. Egyszer-egyszer, talán reggelire, eszek egy almát, mint azt ma is tettem.

Természetesen őrök nélkül nem léphettük át a küszöböt, így egyértelmű volt, hogy a sarokig is lekísérnek minket. Az emberek furcsán néztek ránk, én is furcsán éreztem magam, de már nem volt annyira frusztráló, mint eleinte. Conor nem szólt egy szót sem, valamin erősen gondolkodott. Én is csak néztem ki a fejemből, miközben hátra-hátra tekintgettem. Napok óta van ez a furcsa érzésem, hogy figyelnek. Ezt éreztem a szobában is, Conorral.
- Jade, mi van mögöttünk, amit annyira nézel? - fordult hirtelen felém Conor, amikor megálltunk az étterem előtt.
Megráztam a fejem. - Semmiség.
Úgy döntött inkább nem foglalkozik vele, ezért kinyitotta nekem az ajtót. Sóhajtva bementem az emberekkel teli kajáldába. Dél volt, az üzletemberek és hasonlóak mind itt ettek. Hatalmas sor állt a pénztár előtt, de beálltunk Conorral, míg Peter és Aaron, a két biztonsági kint maradt.

***

Késő délután volt már, mikor hazaértem. Mindenki meglepetésére Conor hozott haza, a saját kocsijával. Mosolyogva köszöntem meg neki a fuvart, ő pedig azonnal levágta, hogy a mosolyom nem őszinte. Egy ilyen nap után nem is lehetne az. Valójában inkább hetek után. A fejem sajgott a sok új információtól és semmire sem vágytam jobban, mint a szobám nyugalmára, hogy kisírhassam magam. A házba beérve a nappaliban megpillantottam Lou-t és Tomot, ahogy egymást átkarolva néznek egy vígjátékot a tévében. Lou a férje vállára hajtott fejjel vigyorgott az aktuális poénon, mikor észrevettek.
- Jade, kicsim. Minden rendben? - Mind a ketten aggódva figyelték az arcomat.
- Hmm? Csak fáradt vagyok. Nagyon... nehéz délutánom volt - nyögtem ki végül. Lou jelentőségteljes pillantást vetett Tomra, aki szó nélkül kapcsolta ki a tévét, majd bement a közös szobájukba. Próbáltam kikerülni a nagynéném fürkésző pillantását, így inkább a konyhába mentem. Levettem egy poharat a polcról, majd engedtem bele hideg vizet. A pultnak támaszkodtam, mikor ő is belépett a helyiségbe.
- Mi történt? - nézett egyenest a szemeimbe. Inkább elkaptam a tekintetem.
- Semmi.
- Jade. Komolyan. Szörnyen nézel ki. Kezdek aggódni..
- Jól vagyok - próbáltam meggyőzni, de látszólag nem sikerült.
- Figyelj Jade.. Én úgy szeretlek téged, mintha a saját gyerekem lennél, és szeretnék segíteni, de úgy nem megy, ha kizársz mindenből. Borzalmas, amiken az elmúlt időben keresztül mentél, és akár hiszed, akár nem, nekem is hasonlóan kellemetlen ez az egész, mint neked. Csak annyit szeretnék, hogy legalább előlem ne zárkózz el. Oké? - Nem tudom, nem hiszem, hogy akár egyszer is levegőt vett volna a monológ ledarálása közben, de nem is ez a lényeg. A szemeimben összegyűltek a könnyek, és hatalmasakat nyelve próbáltam őket visszatartani, míg Lou szorosan körém fonta a karjait.

Mikor kartávolságnyira külön váltunk, leültetett egy székre, majd velem szemben ő is leült. Várta, hogy elkezdjem. Nehezemre esett ezeket elmondani neki, hisz nem akartam még jobban terhelni. Ebbe az egészbe nem akartam belerángatni, de most, hogy ezeket a Conortól kapott információkat megosztom vele, csak mégjobban belehúzom a csávába.
- Ma elmentem ebédelni Conorral, utána pedig hozzá mentünk - kezdtem egy mély levegővétellel. Lou néni a kézfejemet simogatta kör-körös mozdulatokkal. - Sokat beszélgettünk, legtöbbször a semmiről, de tudod Lou, nekem ez kellett. Valahogy túl kell élnem ezt az egész kicseszett helyzetet. Azt hiszem némileg Conor az, aki igazán segíthet. Rajtatok kívűl ő az egyetlen ember, aki maradt nekem. Nincs anyu, se apu, és most életem szerelme is elhagyott - Bármennyire is erősnek akartam látszani, amint eszembe jutott Harry, könnyeim patagzani kezdtek. Lou szemén valami átvillant. Próbáltam kiolvasni, hogy mi az, de gyorsan elkapta a tekintetét. - Én ezt nem bírom ép ésszel. Nagyon hiányzik, érted? Sosem mondhattam el neki, hogy szerelmes voltam és vagyok belé. Enélkül halt meg, és annyira egy gyökérnek érzem magam emiatt. Mert gyáva voltam, és nem mertem neki bevallani a mély érzéseimet iránta. Talán féltem az elutasítástól, már nem is tudom. De mindegy is, Harry halott, én pedig ittragadtam nélküle, ebben a szánalmas világban - szaggatottan beszívtam a levegőt. - Próbálok arra gondolni, hogy idővel elmúlik a fájdalom. Engem már csak az a kis remény tart életben. Reménykedem benne, hogy ez az egész csak egy átverés és Harry mindjárt előugrik az egyik szobából, ideszalad hozám, megcsókol és együtt elfelejtjük ezt az egészet - kínomban nevettem, Lou is. - Ráadásul, amit Conor ma mondott nekem, attól csak még jobban összetörtem.
- Mit mondott, kicsim? - kérdezte Lou lágy hangnemben.
- Lou.. N-nemh-hiszem, h-hogy..
- Mit mondott? - kérdezte egy oktávval magasabb hangon. Ideges lett, remek.
- A srácok, akik neki dolgoznak, arról értesítették őt tegnap, hogy állítólag Damon Londonban van, újra, és engem keres - hadartam egy szuszra. A nénikém lesokkolódott. Kezei megálltak a mozgásban, szemei hatalmasra tágultak. Ő sem hitte el, ahogy én sem. Damon nem lehet megint itt! Tudja hol lakom és kikkel, mindent tud rólam. Veszélyben van az egész -megmaradt- családom! Ez megint azt jelentené, hogy el ellhagynunk az országot? Mert ha igen, akkor egy tapodtat se mozdulok. A legutóbbi ilyen menekülési akciónk után engem foglyul ejtettek, Harry pedig meghalt. Ha Conorral ugyanez megtörténne.. Azt már végképp nem élném túl. Nem vállalom a kockázatot. Viszont itt vannak Lou-ék. Lux, a kicsi Lux. Nem éppen szerencsés egy ilyen családba születni. Olyan fiatal, őt akarom alegkevésbé veszélybe sodorni, de az önzőségem bele fogja rángatni egy idő után. Lou, Tom és Conor és..
- Figyelj rám, Jade - fogta két kezébe az arcomat, majd komolyan a szemembe nézett. - Nem fogom hagyni, hogy megint elvigyenek tőlem. Biztonsgáiak hadával rendelkezünk, senki sem juthat a házba. Damon nem fog megtalálni, se te, se mi nemleszünk veszélyben. Ne is gondolj ilyenekre, megértetted? - kérdezte keményen. Sosem láttam még ezt a Lou-t. Szilárd volt, határozott, magabiztos és tekintélyt parancsoló. Egy kicsit rémisztő volt, de tetszett.
- Igen, megértettem.
- Oké - sóhajtott, majd elengedte az arcom.
- Oké.
Egy percbe sem telt bele, mire magához rántott. Fejemet vállára hajtottam, ő állával támaszkodott az én vállaimon, miközben lassan simogatta a hátamat. Ígymaradtunk egy darabig, mígnem kijelentette,hogy ideje lenne fürdeni menni.
- Ilyen módon akarod kifejezni, hogy büdös vagyok? - kuncogtam, hirtelen jókedvemben. Lou előtt tényleg nem kéne titkolóznom. Conoron kívűl ő az egyetlen, aki megért.

- Te mondtad, nem én - védekezett rögtön, ártatlan arckifejezéssel, ami hamarosan egy nagy vigyorrá alakult át. Színpadiasan távoztam a konyhából, még hallottam a nénikém kacaját, majd elindultam a szobám felé, hogy lezuhanyozzak.
***

Mikor kiléptem a fürdőszobámból meglepődve vettem észre, hogy az ablakom nyitva volt. Meg mertem volna esküdni, hogy nem nyitottam ki. Gyorsan visszacsuktam, mielőtt teljesen kihűl a szobám, majd felkaptam a köntösöm a fogasról, és leszaladtam a nénikémhez a földszintre.
- Lou? - néztem körbe.
- Konyha - jött a hang az adott irányból.
- Te nyitottad ki az ablakot nálam?
- Nem. Jade, miért tettem volna? - kuncogott.
- Akkor...
- Lehet csak elfelejtetted.
- Nagyon hideg van odakint. Miért nyitottam volna ki?
- Igaz - Összehúzta a szemöldökét, majd ledermedt, és tágra nyílt szemekkel meredt rám. - Maradj itt. Meg ne mozdulj.
Kezdtem nagyon ideges lenni. Valaki járt a szobámban. Valaki itt volt, aki engem keresett, kitudja milyen szándékkal. Remegni kezdtem a félelemtől. Hallottam, ahogy Tom kiabál, majd láttam ahogy bejön hozzám, de nem értettem mi történik körülöttem. Sokkot kaptam.

Arra eszméltem fel, ahogy hallom Conor hangját a bejárattól.
- Hol van? - Majd pár pillanat múlva megjelent előttem, és átszelte a távolságot az ajtó és a nappaliban lévő kanapé között. Fogalmam sem volt, hogy a konyha közepéről hogy kerültem ide.
- Minden rendben? Jól vagy? Jade válaszolj! - Úgy látszik ezek a nap kérdései.
-  Igen... - nyögtem ki végül. Conor hirtelen húzott magához, én pedig zokogni kezdtem a vállán. A hátamat simogatva nyugtatott, reménytelenül.
- Shh... Mostmár nem lesz semmi baj. Itt vagyok, a többiek pedig körülnéznek a környéken. Bárki is volt az, nem juthatott messze ebben a sötétben és hidegben. Hamar meglesz. Mostmár semmi gond nincsen, nyugodj meg kérlek - motyogta. Megpróbált eltolni magától, de én szorosabbra fontam a karjaimat a nyaka körül. Végül elengedtem, s elhúzódtam.
- Hol van Lou és Tom?
- A szobájukban. - Állával az ajtó felé bökött, ami előtt egy kék pólós, tetovált karú férfi állt. Testőr.
- Itt maradsz éjszakára? - szipogtam.
- Nem. A srácok mindent megoldanak.
- Ne hagyj egyedül, kérlek - pityeregtem.
- Nem hagylak. - A kezével végigsimított a felkaromon.
- Akkor ne menj el. Kérlek Conor - könyörögtem.
- Rendben - sóhajtott. - De most nyomás aludni.


Aludni?! Hogy tudnék aludni egy ilyen nap után? Viszont nagyon kimerült vagyok...

A szobámba érve azonnal befeküdtem az ágyamba, Conor pedig betakart, majd ledőlt mellém. Automatikusan húzódtam hozzá közelebb. A karjára raktam a fejem, amitől ledermedt. - Aludj, Jade.
- Nem hagysz itt?
- Nem, de aludj. Fárasztó napod volt - sóhajtott.
Elmotyogtuk egymásnak, hogy jó éjszakát, majd azonnal elnyomott az álom.

8 megjegyzés:

  1. Ú r i s t e n !
    Ez valami asdf *-*
    Régóta várom a 2. évadot, de ilyenre nem számítottam..ez egyszerűen fantörpikus *---* Ahh, ez nagyon feldobta a napomat. Köszönöm csajok, imádlak titeket. :3
    Pusziesőő :*
    XX: Vivii ♥

    VálaszTörlés
  2. wáá*-*..remélem Harry volt az.../ne értsetek félre de.../..szval én...tök örülnék neki ha Harry megdugná Jade-et amég alszik és nem conor hanem harry mellett ébredne..és ááááw*--* és kis Jade meg kis Harry lenne Lux mellé..héé..gondoljatok bele..mennyire örülne már Lux két kis poronytnak még??:33..ne okozzatok Luxnak csalódást!!!:DD am naggyon nagyon nagggyoooon..szval nagyyooon...imádtam ezt a részt is mint mindig..csak így tovább:33!!:D<3

    VálaszTörlés
  3. Csajok feldobtátok a napom :) ez az egyik kedvenc blogon olyan boldog vagyok h elkezdődött a második évad :) eszméletlen hogy milyen fordulatok vannak...remelem h az a titokzatos személy Harry es végre ujra együtt lehetnek :)) varom a köv részt :) xxx

    VálaszTörlés
  4. Wááááá! OMG! Jézusom! Awwwww!

    VálaszTörlés
  5. Uristenem. Siessetek a kovetkezovel. Elkepeszto resz:) Tuti ugy lesz,hogy Harry kovette ot. Legalabbis szerintem:D nem tudom. En ezt irtam a blogomba,csak maskepp,szoval tuti el Harry:D SIESSETEK MERT BELEDOGLOK.

    VálaszTörlés
  6. Jééééééééééééézusom*-* Nagyon jó rész lett! Csak így tovább, lányok! Remélem Harry életben van, és csak szívattok és ez egy álom, Jade álma és felébred és minden jó lesz. Tuti ez lesz! Imádom ezt a részt is, mint a többit!! Már nagyon akarom a kicsi Jadeket es Harryket!
    Puszi: Evi<3

    VálaszTörlés
  7. Uhh imádom szerete,m minden jujj nagyon jó szeretem nagyon !!!

    VálaszTörlés