2014. október 11., szombat

2. Season // 10. Chapter

Halihó, lánykák!
Hogy telik a szombat? Láttátok már a WWA filmet? Ha nem, azonnal rohanjatok a moziba, mert kár lenne kihagyni! Fantasztikus lett! Egyszerűen asdfghjkl.<3
Sajnáljuk, hogy a múltkor nem a rész került ki, de én a novellának is nagyon örültem, mert imádom, ahogy Bogi ír. Szerencsétekre a következő részt ő hozza.
Apait-anyait beleadtam, hogy mára végezzek, de így is elnézést kérek, hogy csak ilyen későn jött rész. De azért remélem tetszeni fog!
Ezermillió puszi,
Eszter.x



- Lou, mi a baj? - kérdeztem a zaklatottan érkező nénikémet. Harry is szemöldök ráncolva nézett rá.
- Elfelejtettem, esküszöm - motyogta lesütött szemekkel.
- Micsodát? - Teljesen összezavart.
- Mi történt? - Harry-ből előtört egyfajta védelmezési ösztön, így fogta magát és elém állt, mintha bármelyik pillanatban ráugorna bárkire, aki akárcsak rám néz.
- Harry, semmi komoly - rázta meg a fejét nénikém, ahogy észlelte a Göndör hangulatváltozását.
- Kinyögnéd végre? - kértem, mert ez a tudatlanság kezdett nagyon idegesíteni.
- Itt vannak... - kezdett volna bele a magyarázkodásba, de valaki, vagyis valakik félbeszakították.
- JADEEE! - Kiáltásokat hallottam, majd fejek jelentek meg az ajtóban és támadtak rám, ezzel félrelökve Harryt.
- Mi a..
- Boldog születésnapot, Kicsi Jade! - hallottam egy hangot, ahogy elengedett a nagy izomtömeg. Öt fiút láttam magam előtt, név szerint: Louis, Liam, Niall, Zayn és Conor. Az utóbbi volt, aki felköszöntött.
- K-köszönöm - dadogtam, majd zavaromban egy tincset a fülem mögé tűrtem. Egy ideig egyikünk sem szólalt meg. Lou motyogott valamit, majd bement, Harry zsebre tett kézzel, kínosan ácsorgott, a srácok pedig a tarkójukat vakarták. - Nem igazán rátok számítottam.
- Nem hagynánk ki a Hugicánk 20. szülinapi partiját - vigyorgott Louis. Furcsa volt a megnevezés, de nem mertem szólni. Régóta nem beszélek már velük, eddig nem is terveztem, de érzem, hogy ennek most kell megtörténnie. Vagyis egy kicsit később.
- Ja. Úgyis jó régen piáltunk már - nevetett Niall. A fiúk elnevették magukat, majd újra beállt a csend.
- Nos, mikor akarod kibontani az ajándékaidat? - szólalt meg Conor. Szemöldökráncolva néztem rá. - Tudom, megmondtad, hogy nem akarsz nagy felhajtást és ajándákokat, de..
- Te szokás szerint nem hallgattál rám - fejeztem be halványan mosolyogva a mondatát. Elhúzott szájjal bólintott. Tudta, hogy nem haragszom rá, ezért nem is kért bocsánatot.
- Hát, akkor menjünk be! - csapta össze kezeit Harry mellettem. A hirtelen hangtól összerezzentem, mire vigyorogva nézett rám. - Bocsi.
Legyintettem, majd mivel a srácok voltak olyan úriemberek, hogy maguk elé engedtek, ezért lehajtott fejjel tudtam elslisszolni előttük be egyenesen a nappaliba.

Bent Lou és Tom a kanapén ülve nevettek együtt egy vígjátékon, ami a TV-ben ment, miközben a lányuk a puha szőnyegen játszott a babájával. Ahogy beértünk a helyiségbe, Lou szemei egyből megtalálták az enyéimet és sajnálkozva nézett rám. Csak elmosolyodtam és legyintettem, hisz nem tudtam rá haragudni. Nem tehetett arról, hogy gyáva vagyok és félek beszélni a srácokkal.
- Mi a kaja? - kérdezte a nénikémtől Niall, ahogy gyorsan leült mellé. Lou nevetve ingatta a fejét.
- Ne legyél ennyire éhenkórász.
- De ha egyszer ezek éheztetnek! - mutatott drámaian a fiúkra, akik szem forgatva vetődtek le szintén a kanapéra.
- Inkább mi éhezünk, nem te. Kifosztottad a hűtőt és semmi kaja sincs otthon! - Liam volt az, aki válaszolt.
- Nézőpont kérdése - morgott Niall, majd bevágta a durcát és karjait összefonta a mellkasa előtt. Mi, többiek csak röhögve figyeltük az Ír komor arcát. Tudtuk, hogy nem gondolja komolyan, ezért nem is foglalkoztunk vele többet. Inkább Tom-ra figyeltünk, aki közben életbevágóan fontos dolgot osztott meg velünk.
- Tudjuk, hogy milyen érzés, amikor betölti valaki a 20.-at - nézett rám mosolyogva. - És azt is tudjuk, hogy milyen érzés, amikor a szülinapi partiján az ősök is ott vannak. Nekem ott voltak és nem volt éppen kellemes - nevette el magát, mire mi vigyorogva néztünk rá. - Szóval úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk Jade-et is ilyen kínos szituba hozni.
- Egy szóval tiétek a ház estére! - jelentette be Lou, mire a srácok ujjongani kezdtek, de én csak döbbenten ültem tovább a kanapén.
- Jade? - szólított meg a nagybátyám. Gyorsan összekapva magam rámosolyogtam.
- Igen?
- Mit szólsz hozzá? - Mindenki kíváncsi tekintete tapadt rám, de én csak egyet vettem figyelembe. Egy perzselő zöld tekintetet, aminek hatására a tarkómon felállt a szőr. Oldalra fordítottam a fejemet, így tökéletes rálátásom volt Harry-re, aki érdeklődve várta a válaszomat.
- Szuperül hangzik, köszi, hogy belementetek - Lou és Tom megkönnyebbültek a válaszomra, amit jó volt látni, hisz nekem csak az számított, hogy ők boldogok legyenek.
- Még csak most értünk haza, de már mehetünk is! - mondta Lou tettetett felháborodással.
- Hogy mit meg nem teszünk ezért a nőszemélyért - vigyorgott rám Tom, majd magához húzott jó erősen.Tudtam, hogy nem bánják, hogy ma este csak miénk a ház, ezért csak vigyorogva bújtam Tom karjai közé.
- Családi öleléééééés! - kiáltotta el magát Lou, majd hamarosan az ő vékony karjait is magam körül éreztem. Elnevettem magam, ahogy a hátamhoz nyomódott.
- És minket kihagytok? - hallottam a szemrehányó kérdést, majd egyre több és több test csatlakozott a kis hármasunkhoz. A végén a családi ölelésünkből csoportos ölelés lett. Egy idő után éreztem, hogy egyre kényelmetlenebb ennyi ember közé bepréselődve állni, így kibontakoztam Tom és Lou, illetve a többiek karjai közül.
- Mikor indultok és hova? - kérdeztem Lou-éktól. Megvonták a vállukat.
- Még nem tudjuk. Valószínűleg valahová közel, mert azért, ha felgyújtjátok a házat szeretnénk gyorsan ideérni - nevetett Tom.
- Nem fogjuk felgyújtani, nyugi - nyugtattam meg őket azonnal.
- Hisz van egy felelősségteljes felnőtt is köztük - húzta ki magát Louis. Felröhögtünk a kijelentésen.
- Mégis kiről beszélsz, Tommo? - bökte oldalba Harry. Louis rávigyorgott, majd kinyújtotta ránk a nyelvét. Jó volt látni, hogy ő és Harry ismét jóban vannak. Tudtommal legjobb barátok voltak. Ezek szerint még mindig ugyanolyan szoros a kapcsolatuk, mint ezelőtt. Azért jó tudni, hogy ezek a mostani kis "incidensek" nem tépázták meg a barátságukat.
- Elég a civakodásból, fiatalok - állított le minket Lou. - Ha azt akarjátok, hogy minél előbb elmenjünk, akkor segítenetek kell. Azt hittem itthon maradunk ünnepelni a kis unokahúgunkkal, - nézett rám lebiggyesztett ajkakkal. - ezért kipakoltam a cuccokat. Szóval valahogy vissza kell juttatni a gardróbomat a táskákba.
- Ki lesz az a bátor, aki segít neki? - tette fel a kérdést Tom, mire sz összes fiú egy lépést hátrált. Mindenki tudta, hogy ha Lou ruháiról van szó, akkor az már veszélyes terület. Érthető volt, hogy senki sem akar neki segíteni.
- Na, fiúk - nyafogott a nénikém. - Valaki, légyszi.
- Én Lux-szal és Jade-el maradok - jelentette ki Niall, mire meglepetten néztem, és néztünk rá. Valami titkos dolgot szemkontaktussal végig tárgyaltak Lou-val, mire a nénikém sóhajtva bólintott.
- Akkor ez a többieknek szól - tette fel a mutatóujját. - Mindenki pattanjon.
- Aj, ne már.
- Komolyan, Lou?
- Ennyi férfi kell neked a pakoláshoz? - Ezek és ezekhez hasonló nyávogó kérdések hagyták el a srácok száját. Nevetve ráztam meg a fejem.
- Nincs ellenvetése senkinek? - tette fel Lou a költői kérdését. Tudtuk, hogyha valaki most "nem"-et felel, akkor a nagynéném kirobbantja a harmadik világháborút. - Helyes.

Végül Louis, Liam és Harry mentek fel Lou-val pakolni, Zayn a nagybátyámnak segített a kocsinál, mert állítása szerint valami baj van a motorral, és köztudott, hogy Zayn elég sokat ért a kocsikhoz. Bár nem értem mi a probléma, hisz Tom autószerelő. Ezt ők tudják, én ebbe nem szólok bele. Értelemszerű volt, hogy akkor Niall maradt velem babázni. Ez persze nem lett volna gond, ha nem a szőkeség lenne az, akivel a legszorosabb volt a kapcsolatom (Conoron kívül). De miért is lenne minden ilyen egyszerű?
- Mivel szeretnél játszani, Lux? - guggolt le Niall az unokahúgom elé. Lux láthatóan zavarban volt. Még Lou mesélt valami olyasmit, hogy Lux teljesen bele van habarodva a Horan srácba. Eddig még sosem figyeltem meg a kislány reakcióit, de most elég feltűnő volt. A kis szőke lány egyik szokása az volt, hogyha nem tud válaszolni, mert elpirult, akkor másra tereli a figyelmet. Általában hozzám, vagy a szüleihez bújik. Így volt ez most is; gyorsan felém fordult és nyújtózkodott, amivel azt akarta jelezni, hogy vegyem fel az ölembe. Mosolyogva a karomra ültettem, mire ő zavartan a nyakamba nyomta az arcát.
- Bocsi, egy kicsit zavarban van - magyaráztam Niall-nek, aki csak vigyorogva legyintett.
- Megszoktam már, hogy a nők elpirulnak a közelemben - húzta ki magát.
- Egy kicsit vissza az egóból, Horan - nevettem el magam, mire ő is csatlakozott.
- A miből? - vigyorgott szélesen, mire megforgattam a szemeimet. Nem válaszoltam a kérdésre, ezért témát váltott. - Nem ülünk le egy kicsit?
- De, persze - bólogattam, mert már éreztem, hogy Lux egyre nehezebb és nehezebb a karjaimban, amiből azt feltételeztem, hogy kezd elszenderülni.
- Elaludt? - kérdezte Niall a kezemben lévő gyerekre utalva. Lassan elemeltem Lux fejét a nyakamból, és láttam, hogy a szemei csukva vannak.
- Igen.
- Felviszed, vagy felvigyem? - kérdezte.
- Felvinnéd te? Addig csinálok két pohár, finom, Miller készítésű teát - ajánlottam fel mosolyogva. Szemei azonnal felcsillantak.
- Istennő vagy - hálálkodott, majd átvette a kicsit. - Tudod, hogy szeretem.
- Persze - nevettem halkan. - Na, szaladj.
- Igenis, kapitány - szalutált, már amennyire tudott.
Vigyorogva mentem be a konyhába, ahol gyorsan elővettem két poharat, majd vizet forraltam, elővettem a cukrot és a citromot, mivel Niall sok cukorral, én pedig vegyesen iszom. Viszonylag hamar végeztem, így percekkel később már a gőzölgő italokkal a kezemben slattyogtam vissza a kanapéhoz, ahol a szőkeség már várt.
- Ugye raktál bele bőven cukrot? - kérdezte gyanakvóan, ahogy letettem a kis asztalkára a poharakat.
- Pont, ahogy szereted - bólintottam, majd mosolyogva figyeltem, ahogy lassan belekortyol a teájába.
- Ez isteni - áradozott, ahogy a meleg folyadék végigfolyt a torkán.
- Köszönöm.
- Kis sütikét nem csináltál hozzá? - nézett rám vágyakozóan.
- Mégis, hogy hoztam volna össze 5 perc alatt?
- Miller vagy. Ti mindent tudtok - vonta meg a vállát, mire felnevettem.
- Az, hogy Miller vagyok, nem jelenti azt, hogy sütit is csinálok a tea mellé.
- Pedig kéne - húzta el a száját játékosan.
- Fogd be - böktem oldalba. Elkapta a kezem, majd pillanatokkal később a kanapén terültem szét, fölöttem pedig a szőke terpeszkedett.
- Tudod mi jár ezért? - kérdezte, miközben fel s le húzogatta a szemöldökét. Eltátottam a számat.
- Nem! Niall Horan, eszedbe se jusson! - mutattam rá fenyegetően.
- Késő - mondta lazán, majd másodpercekkel később az oldalamba nyomta az ujjait.Visítva rángatóztam alatta, de ő csak nem hagyta abba. Egyre gyorsabban és gyorsabban kezdett csikizni. Már a könnyeim folytak tőle, de nevettem. Hiányoztak ezek a pillanatok Niall-el. Nem is gondoltam bele mit veszthettem volna, hogyha ma nem jelennek meg. Mindenki tudta, hogy nem beszéltem volna meg velük a dolgokat. Még konkrétan nem is beszéltünk, szóba sem jött ez a téma, de már úgy viszonyulunk egymáshoz, mintha semmi sem történt volna. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert túl lágyszívű vagyok és ilyen könnyen elfelejtem, hogy becsaptak; vagy csak elfelejtem az egészet, amikor a srácokkal vagyok. Elfeledtetnek velem minden rosszat, és nem tudom, hogy ennek örüljek-e. Haragudnom kéne rájuk, ehelyett itt haverkodunk. Nem értem a saját logikámat sem.
- Mi a fasz? - hallottunk egy dühös hangot a lépcső felől. Szinte azonnal odakaptuk a fejünket. Egy elég ingerült Harry nézett minket összefont karokkal.
- Haver.. - kezdte Niall, majd gyorsan lemászott rólam és felállt. - Semmi nem történt.
- Mit kerestél Jade-en? - Harry fittyet hányva a barátja védekezésére, csak tovább figyelte izzó tekintettel.
- Csak szórakoztunk.
- Szórakoztatok? - Megrémisztett a higgadtsága.
- Harry, tényleg semmi nem történt. Niall csak megcsikizett - álltam a Horan fiú mellé. Végre rám is rám nézett.
- Elég félreérthető pozícióban voltatok.
- Niall a barátom, Harry - jelentettem ki. A szemem sarkából láttam, hogy Niall felém néz. Harry is döbbenten figyelt.
- Ilyen könnyen megbocsájtottál neki? - kérdezte Harry. Bólintottam. - Akkor miért volt olyan kurva nehéz nekem megbocsájtani?
- Erről ne beszéljünk, kérlek.
- De. Hallani akarom - erősködött.
- Haver, ha nem akarja.. - szólalt meg Niall.
- Fogd be - szólt oda neki erélyesen, majd újra felém fordult. - Szóval?
- Már elmondtam egyszer - motyogtam.
- Nekem ugyan nem - Ezt a Harryt szerettem a legkevésbé. Akaratos volt és makacs.
- Harry..
- Jade - utánzott gúnyosan. Értetlen tekintettel néztem rá.
- Miért csinálod ezt? - suttogtam.
- Mit?
- Az egyik pillanatban kedves vagy velem és nem akarsz elveszíteni, a következőben meg már rád sem ismerek, annyira görényként viselkedsz.
- Én viselkedek görényként? - hitetlenkedett. - Akkor te hogy viselkedsz? Eltűnök a terepről és máris az egyik legjobb barátom karja közt vagy.
- De hát csak szórakoztunk, az Isten szerelmére! - morogtam. Nem akartam kiabálni, ugyanis Lux nagy valószínűséggel még alszik.
- Szerintem neked nem tiszta a "szórakozás" fogalma - Láttam valamit megvillanni a szemében. Talán szomorúságot? Nem, nem, az kizárt. És akkor leesett. Ahogy Harry nézett a szőkeségre.. Ahogy kiakadt, amikor látta, hogy Niall rajtam fekszik.. Harry Styles féltékeny volt!
- Te féltékeny vagy!
- Mi? - kérdezte döbbenten. - Nem.
- Dehogynem - nevettem fel.
- Mondom, hogy nem.
- Én meg mondom, hogy igen - vigyorogtam. - De nincs okod rá.
- Nincs? - Azonnal felém kapta a fejét.
- Nincsen - biztosítottam.
Láttam rajta, hogy még mondott volna valamit, de nénikém szokás szerint félbeszakította.
- Gyerekek - szólt hozzánk a lépcső tetejéről. - Szólnátok Tom-nak, hogy jöjjön be?
- Persze - bólintottam felé, majd mentem volna ki, de Harry megfogta a csuklóm.
- Ezt még nem fejeztük be.
- Én nem szándékozok több mindent hozzáfűzni ehhez a témához, Harry.
- Én viszont igen, szóval...
- Mindegy - kacsintottam rá, majd sarkon fordultam és kimentem Tom-hoz és Zayn-hez.

Pár órával később, az ajtóban a bőröndökkel, Lou, Tom és Lux búcsúzkodtak.
- Vigyázzatok magatokra! - ölelt meg jó szorosan Lou.
- Tegnap is ezt mondtad. Aztán ti ragadtatok egy motelben - nevettem, majd elhúzódtam tőle.
- Hé, ez nem fair - bökött oldalba Lou, majd megölelgette a többieket is. Miközben a nénikém a srácokkal foglalkozott, én odamentem Tom-hoz, akinek a kezében a kis Lux volt.
- Hiányozni fogsz, csöppség! - cirógattam meg az arcocskáját, majd egy puszit adtam neki. Mosolyogva ölelte át a nyakamat, én pedig amennyire csak tudtam, magamhoz húztam.
- Te is nekem, Jadey - mondta, majd elengedett. Tom felé fordultam.
- Ilyenkor kezdem azt gondolni, hogy ez a ház már a tiéd és nem a miénk - húzta el a száját vigyorogva. - Többet vagy itt, mint mi.
- Ne feledd, hogy ti egyeztetek bele! - mutattam rá, majd elnevettem magam, mire magához húzott. Percekig álltunk így, majd végül egy csókot nyomott a fejem búbjára és eltávolodott.
Kikísértük őket a kapuig, ahol még pár perces búcsúzkodást tartottak, majd végre beszálltak a kocsiba. Integettem nekik, míg a kocsijuk ki nem hajtott a hosszú utcánkból. Lassan fordultam a srácok felé, sugallva, hogy csináljunk már valamit.
- Nem megyünk be? - törtem meg a csendet. Liam válaszolt.
- De, persze. Kezd hűvös lenni.

Bent persze elszabadult a pokol. Nyoma sem volt az előző hallgatagságnak. A srácok őrjöngeni kezdtek.
- Mit csinálunk most? - kérdezte Niall, miközben levetődött a kanapéra. Értetlenül néztem rájuk.
- Nem partit szerveztetek?
- Ja, dehogynem. Csak később jönnek a vendégek.
- Vendégek? - hitetlenkedtem. - Mégis hány embert hívtatok?
- Egy párat - húzta el a száját Louis,
- Mennyi lenne az a pár?
- Úgy 50 fő - számolt Conor. Ledöbbenve néztem rá.
- Összesen nem ismerek 50 embert Londonban - mondtam erőteljesen. Kiket boronáltak ők össze?
- Nekünk viszont nagy az ismertségi körünk - vigyorgott Zayn.
- Még Eleanor is jön - mondta hirtelen Louis. - Már nagyon meg akar ismerni.
- Ó, valóban? - húztam fel a szemöldököm. Emlékszem a nevére. Louis barátnője.
- Ja.
- És Perrie is itt lesz! - jelentette ki Zayn. Homlok ráncolva néztem rá. Biztos vagyok benne, hogy róla még nem mesélt.
- Perrie?
- Zayn menyasszonya - nevetett Conor. Zayn elpirulva nézett le a földre. Zayn Malik elpirult, emberek! És jegyben jár! Miről maradtam le?
- Ha ilyen hatással van rád az a lány, akkor persze, hogy meg akarom ismerni - mosolyogtam rá, mire hálásan felnézett rám.
- Gemma is jön - szólalt meg Harry. A kanapé karfáján ült, mellkasa előtt összefont karokkal.
Ki az a Gemma?
- A nővérem - magyarázta Harry, látva az arckifejezésemet. - Szeretném, ha megismernéd.
Harry még sosem hozta fel a családos témát, így furcsa volt tőle azt hallani, hogy szeretne bemutatni a nővérének. Nem tudom, hogy izgatott vagy ideges voltam-e emiatt.
- Rendben - Ennyit bírtam kinyögni.
Mielőtt bármit is tudott volna mondani, csengettek. Érdeklődve néztem a fiúk felé.
- Nem későbbre vártátok a vendégeket? - Megvonták a vállukat.
- Biztos már bulihiányuk van.
- Akkor megyek és beinvitálom őket - tájékoztattam a többieket, majd felálltam. Egy mosolyt magamra erőltetve indultam az ajtó felé. Lassan kinyitottam és a mosoly azonnal lefagyott az arcomról. Szinte ösztönösen hátráltam, miközben Ő egyre beljebb és beljebb jött. Gyilkos vigyor volt a száján.
- Jó újra látni, Szépséges Jade!

8 megjegyzés:

  1. NE MÁR! DAMON ELB*SSZA A BULIT!

    VálaszTörlés
  2. óóóóó i love it <3 *-* de szeretem <3 mindig olyan izgalmaas:O <3 annyira imádom hogy mást mát nem tudok mondani*o*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon izgatott vagyok! Hamar kövit!!

    VálaszTörlés
  4. ASKSBAZSIANSZWIQEKANFAIASDFGHLAGAZ *o* *==*
    Imadom
    Annyira
    Waaaaaaa

    VálaszTörlés
  5. Nagyoooooooooooon jó lett, lányok!!!*-* Azonnal kövit! Elvonási tüneteim lesznek. :(

    VálaszTörlés
  6. Életeim!<3 Ez a rész szokás szerint fantasztikus lett és már tűkön ülök a folytatás miatt, az pedig kicsit sem segített a helyzeten hogy milyen részleteket raktatok ki a csopiba, majd megbolondulok. A lényeg, hogy szerintem ne törődjetek csak azzal, hogy szeretitek ezt csinálni és ha néha néha nem nincs annyi visszajelzés mint gondoljátok (idézek egy barátomtól:DDD) "de hát igazából.... ki nem szarja le" hozzáállást javasolom. De most én megígérem hogy ha ettől lesz önbizalmatok és boldogok lesztek (és hamarabb lesz rész;D) egy szavatokba kerül és fél órán keresztül folyamatosan kommenteket fogok írogatni. A lényeg a lényegben hogy k*rvajók vagytok, tehetségesek, mindenki imád titeket de nálam jobban senki, istenien írtok, khmmm nem szeretitek váratni a függő olvasóitokat(nem célzás<3) és na. Egyszerűen láwolás van. Ennyi. Meg egy bambi. Csók Eszti:) (chat helyett;))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint, mindig, most is feldobtad a napomat, te lany!❤
      Nagyon-nagyon szepen koszonjuk a biztato szavakat. Imadas van☺❤

      Törlés