2. Season // 16. Chapter

Aloha, girls!
Már nagyon régen volt bejegyzés, ez tény és való. Nagyon sajnálom, mert leginkább az én hibám. Apához jöttünk téli szünetre és egyáltalán nem volt időm, de aki a benne van a csoportban, az láthatta is. Aki nincs benne, az pedig sürgősen lépjen be. Oldalt, az "information" modulban megtalaljátok.
A fejezet végét Boginak köszönhetitek, szóval csókoljátok szét, mert megérdemli, a kis csíra.
Remélem tetszeni fog a rész, olyannyira, hogy egy kommentet is hagytok magatok után. Várjuk a visszajelzéseket!
Mindenkinek csók, puszi, pá. Jó olvasást, életkék.
Eszter x


Szívem eszeveszetten dobogott, ahogy Harry nevét sikoltottam és hátráltam az idegentől. Nem tudtam ki az, nem tudtam mit akar, nem tudtam honnan ismer engem vagy Harryt. Ő csak vigyorogva nézte a félelemtől eltorzult képemet és egyre beljebb haladt, ahogy én is. Már szinte kint voltam az előszobából, mikor még egy utolsót kiáltottam.
- Harry! - Hallottam a lábdobogást, nem egyet, vagyis gyanítom a srácok is jönnek. Kurvára féltem abban a pillanatban. Tudtam, hogy nem bánthat, de csak az az elképesztően hasonló jelent járt a fejemben, mikor Adam idejött.
- Jade?! - jelent meg mögöttem Harry, mire ugrottam egyet ijedtemben. Szemei azonnal az előttem álló öltönyös férfira tapadtak és mintha megnyugodott volna egy kicsit.
- Harry, én nem tudtam, h-hogy ki az. Cs-csak bejött é-és... - Mielőtt befejezhettem volna a dadogásomat, Harry félbe szakított.
- Semmi gond, kicsim. - Kezét nyugtatóan az arcomra simította, de most nem nyugodtam meg tőle. Nem felejthettem el csak úgy a szobájában történteket. Haragudtam rá, de ebben a pillanatban benne sokkal jobban bíztam, mint az idegen férfiban. - Ő itt Gorin.
- Had mutatkozzam be én - szólalt meg a férfi. Féloldalasan rám mosolygott, amitől kirázott a hideg. Megfogta remegő kezeimet és egy apró csókot helyezett rá. Éreztem, hogy Harry megfeszül mellettem - Gorin Samuels vagyok, Svédországból.
- Maga lenne a maffiavezér? - kérdeztem rá halkan, kihúzva kezemet az övéi közül, majd összefontam magam előtt.
- Személyesen - vigyorgott Gorin, és Harryhez fordult. - Nagyon helyes kis barátnőd van.
- Nem vagyok a barátnője - jelentettem ki a földet nézve, mire éreztem Harry tekintetét a bőrömbe fúródni.
- Ó-ó. Zűr a paradicsomban? - kacagott Gorin, mire undorodva felnéztem rá. Nem voltam kíváncsi a társaságára, ezért inkább hátat fordítottam és elindultam felfelé.
- Jade.. - szólt utánam Harry, de ignoráltam.
- Hagyd, majd én - mondta Eleanor, és hallottam, ahogy sietősen elindul utánam.

Felszaladtam a szobámba, de az ajtót nyitva hagytam, hogy El be tudjon jönni. Leültem az ágyam szélére, és lehajtottam a fejem. Annyira össze voltam zavarodva. Sosem akartam, hogy Harry erőszakosan viselkedjen velem, vagyis ennyire erőszakosan. Sosem féltem tőle, de akkor, nagyon is. Sosem láttam még ilyennek, és ez elgondolkoztatott. Talán nem is ismerem az igazi Harryt? Előttem, mikor együtt vagyunk, egy teljesen más arcát mutatja. Rendes, segítőkész, vicces, romantikus.. De, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, akkor rögtön kitör a botrány és begurul? Én nem akartam ezt.
- Jade. -Eleanor hangja rántott vissza a jelenbe. Előttem állt, aggodalmas arccal.
- Nincs mit mondanom, El.
- Mi volt az a jelenet ott lent? - kérdezett rá, mire én megdörzsöltem a szemeimet, hogy ne sírjak.
- Semmi érdekes. Harryvel összekaptunk nemrég, nekem pedig elegem lett.
- Eleged lett? - értetlenkedett, mire felsóhajtottam.
- Ordított velem, Eleanor - néztem rá homályos tekintettel. - Azt mondta legszívesebben a szart is kiverné belőlem, én pedig elkezdtem sírni. Akkor meg az volt a baja. Könyörögtem neki, hogy ne bántson. Sosem féltem tőle, de azóta a pillanat óta.. - motyogtam. - Te nem láttad a szemét, de én igen. Eleanor, én komolyan azt hittem megüt. Azt hittem szeret, de rájöttem, hogy nem is ismerem igazán.
- Szeret téged, Jade - fogta meg a térdemet, mire lehajtottam a fejem. - Figyelj. Nagyon régóta ismerem őt, még mielőtt belecsöppent volna ebbe az egész bandás ügybe. Én is Cheshire-ből származom, ahogy ő is. Ő hozott össze Louis-szal, mondhatni ő volt a legjobb fiúbarátom. Jó ember, és amióta benne van a bandában, megváltozott. Nem külsőleg, belsőleg. Mintha eltűnt volna belőle minden érzelem - borzongott meg Eleanor, mire én is azt tettem. - Aztán egyszer csak újra boldog lett. Mosolyogni láttam, amit egy ideje nem láttam. Csillogott a szeme, és csakis egy emberről beszélt folyamatosan. Rólad, Jade. Újra fényt hoztál az életébe, amiért nagyon hálás vagyok. Mondhatni visszakaptam a régi Harryt, ha már ma nem is állunk olyan jó barátságba.. Szóval, ha másnak nem is, de nekem elhiheted, hogy szeret téged.
Percekig ültem csendben Eleanor mellett, törölgetve a könnyeimet. Elhittem, amit mond, de még mindig bizonytalan voltam ezzel az egésszel szemben.
- Félek tőle - böktem ki, mire El szomorúan rám nézett. - Komolyan.
- Jade...
- Sokszor voltam engedetlen vele, de ez most más volt - mondtam elgondolkodva. - Láttuk, hogy nyitva van a bejárati ajtó, mikor visszaértünk a vásárlásból. Azonnal pánikolni kezdtem, mire Harry fogta a fegyverét és elindult befelé. Azt mondta maradjak a kocsiban, de én nem tettem - szipogtam. - Belegondoltam, hogy veszélyben is lehet odabent. Mi lett volna, ha többen vannak, de ő csak egyedül? Attól a ténytől, hogy elveszthetem őt, jobban féltem, mint attól, hogy az ellenség éppen a házunkban kóricál.
- Mi történt azután? - biztatott a folytatásra. Mély levegőt vettem.
- Én is elővettem a kocsiban tárolt másik fegyvert, majd bementem a házba. Meg akartam őt védeni, vagy csak megnézni, hogy jól van-e. Megtaláltam bent, és kiderült, hogy csak ti jöttetek meg. Mérges volt rám, de azt hittem le fog higgadni. Felráncigált a szobánkba, és kiabálni kezdett velem. Értem én, hogy félt, de utálom, hogy csak így tudja kifejezni. Akkor kezdtem sírni, mikor kijelentette hogy legszívesebben megverne - utaltam arra, amit az előbb mondtam. - Azóta halálosan félek tőle. Harry hangulatember, és már abban sem vagyok biztos, hogy biztonságban vagyok mellette.
- Biztonságban vagy mellett, ne aggódj - mosolygott rám, én pedig megtöröltem a szemeimet. - Az, hogy félsz.. Természetes, mert még sosem viselkedett veled így. Kérlek szépen, egy percig se gondold, hogy bántana. Igazad van, egy hatalmas hangulatember, de nem bántana. Tudom. Csak meg akar védeni, és ezt furcsán fejezi ki.
- Már semmiben sem vagyok biztos, Eleanor - motyogtam. Megsimította a hátamat, majd melegen így szólt:
- Gyere. Mossuk meg az arcodat, és menjünk le enni. A fiúk biztos, hogy nem lesznek ott, ne aggódj - mondta gyorsan, látva ijedt arckifejezésemet. - Szükséged van most egy kis egészséges menüre.
Nem tudom, hogy a steak mennyire egészséges, de hallgattam rá és felálltam, hogy bemenjünk a fürdőbe.

Immáron megnyugodva és higgadtan mentem le Eleanor oldalán a konyhába. Igaza volt, a fiúk valóban nem voltak ott, valószínűleg Harry irodájában tárgyalnak. Csak ketten voltunk, így leültünk az asztalhoz egy-egy tányérral a kezünkben. Lassan enni kezdtünk, miközben csend telepedett ránk. Mindketten a gondolatainkba merültünk, mígnem El megszólalt.
- Amikor sikítottál az ajtóból, - kezdte, mire érdeklődve néztem rá. - nagyon megijedtem. Sőt, mindannyian megijedtünk. Látnod kellett volna Harry arcát, amikor a segítségéért kiáltottál. Mintha.. megrémült volna.
- Akkor én is megrémültem. Fogalmam sem volt, ki az az ember. Nem tudtam kit hívhatnék - vontam vállat, mintha semmiség lenne.
- Bízol benne - jelentette ki Eleanor, mire elkaptam a szemem róla. - Szereted őt.
- Eleanor, én nem.. - álltam meg az evésben. - Nem tudom mit érzek. Persze, hogy bízom benne, hisz rengetegszer bebizonyította, hogy megtehetem. Azt is tudom, hogy szerettem. Szerelmes voltam belé. De most félek tőle. És ez felülkerekedik minden érzelmemen.
- Nem félhetsz tőle!
- De igen, Eleanor, félhetek - csattantam fel, mire egy kicsit megrándult. - Sajnálom, én csak..
- Össze vagy zavarodva - pillantott rám kedvesen. - Megértelek.
- De neked olyan könnyű - hajtottam le a fejem. - Louis és te egymásnak vagytok teremtve. Tökéletes harmóniában éltek, már több, mint 2 éve. Én alig ismerem Harryt 1 éve. És még csak nem is járunk.
- Akkor ezt minek neveznéd? - nevetett fel, ahogy a különös kapcsolatunkra utalt.
- Nem beszéltük még meg, és szerintem ő nem is nagyon akar komoly kapcsolatot - húztam el a szám.
- Ó, Harrynek nagyon is egy komoly kapcsolatra van szüksége.
- Az lehet, de ő nem akarja.
- Mégis miből gondolod ezt?
- Csak.. sejtem - motyogtam.
- Szerintem meg kéne vele beszélned ezt. Ami most van az nem tesz jót nektek. Főleg nem neked. Jade, ez a dráma össze fog roppantani. - Tökéletesen igaza, bármennyire is nehéz volt beismerni. Ebbe az egészbe tönkre fogok menni.
- Még gondolkodnom kell, Eleanor - mondtam ki a végszót, pont jókor, ugyanis egy nagyon kíváncsi Louis jelent meg a konyhában.

- Min kell gondolkodnod? - kérdezte, miután egy apró csókot adott Eleanornak. Fájt rájuk nézni, mert tudtam, hogy ilyenek mi sosem lehetünk Harryvel.
- Azon, hogy Lou biztosan jól mondta-e a steak receptet - nevetett El, mire hálásan néztem rá, ugyanis én egyelőre megszólalni nem bírtam. - Vagy lehet, hogy mi rontottunk el valamit.
- Bízzátok csak ránk. Majd mi eldöntjük, hogy finom-e a kaja vagy sem - kacsintott Louis, mire El felkuncogott. És ekkor megjelentek a fiúk, de őt és Gorint sehol sem láttam.
- Kész a kaja? - vetődött le az egyik székre Niall, mire én óvatosan felálltam és az üres tányéromat a mosogatóba helyeztem.
- Itt van. Annyit vehetsz belőle, amennyit akarsz - mosolyogtam rá erőltetetten, ami neki nem tűnt fel. de Conornak, aki az ajtóban állt és engem szuggerált, igen. Közelebb jött, majd segített a pakolászásban, amit igazából figyelemelterelésnek szántam.
- Mi történt, Jade? - kérdezte, mire elfordítottam a fejem. - És ne mond azt, hogy semmi. Ismerlek.
- Csak gondolkodtam.
- Min? - érdeklődött, majd helyesbítette magát. - Kin?
- Harryn.
- Mit csinált már megint? - sóhajtott, mire én idegesen kuncogni kezdtem.
- Csak egy kicsit összekaptunk - mondtam. - Tényleg semmiség az egész.
- Jade, ha bármit tett veled..
- Akkor mi lesz? - néztem rá. - A főnököd, nem tehetsz ellene semmit sem.
- Érted megtenném - nézett mélyen a szemeimbe. - Ha bármit csinált veled, leszarom, hogy felettem áll, én akkor is kiverném belőle a szart.
- Ez igazán rendes tőled, Con - töröltem meg a kezeimet. - De semmi szükség rá. Minden oké.
- Én is nagyon remélem - suttogta utoljára, majd ellökte magát a konyhapulttól és kiment a helyiségből.
Egy pillanatra megtámaszkodtam a pultnál és kifújtam a levegőt. Össze kellett szednem magam, nem hagyhattam, hogy a többiek észrevegyék a hangulatváltozásomat. Rögtön kérdezősködnének és nem hagynának békén, ahogy Niallt ismerem. Így hát, mivel nem volt más választásom, mosolyt erőltettem az arcomra és szembefordultam a többiekkel. Semmi változás nem történt, még mindig ettek. Az egyetlen különbség az volt, hogy Harry és Gorin már a szobában tartózkodtak. És, amint megfordultam, engem kezdtek el figyelni. Eléggé zavaró volt, de nem tehettem ellene semmit. Zavartan ültem le Eleanor mellé, és csatlakoztam a beszélgetésükhöz.
- Tervezek holnapra egy bevásárlókörutat. Új ruhákra van szükségem. A ruhatáram már nem divatos - húzta el a száját El, mire felnevettem és együtt érzően néztem rá.
- Jogos. Nekem is vannak elnyűtt darabjaim - mondtam, mire Eleanor rám nézett.
- Nincs kedved velem jönni?
- Ezer örömmel - mosolyogtam. A srácok közben nagyjából befejezték az evést, és mind elkezdtek felállni, hogy elpakolják a piszkos tányérjaikat és evőeszközeiket.
- Hagyjátok, majd megcsinálom! - legyintettem nekik, és készülődtem felállni, de Harry nem engedte.
- Így is elég sok mindent csináltál már. Pihenj egy kicsit - fogta meg a kezem, majd szorított a fogásán, mikor el akartam húzni azt. Ezt vehettem volna egy aranyos gesztusnak, ha Harry ezt egy aranyos gesztusnak szánta volna. De nem így volt, ugyanis szinte megparancsolta, hogy maradjak a seggemen. És szerintem mind tudjuk, hogy ki nem állhatom, ha parancsolgatnak nekem.
- Nem mondhatod meg mindig, hogy mit csináljak - motyogtam, elnézve róla. Éreztem, ahogy megfeszülnek az izmai, szófogadatlan magaviseletemre.
- De igen, Jade - jelentette ki, mire hitetlenül ránéztem. - És most menj fel az emeletre!
- Mi a fasz, Harry? - rántottam el azonnal a kezemet. Kikerekedett szemekkel figyelt, ahogy a többiek is. - Hogy merészeled megparancsolni, hogy mit csináljak? Nem vagyok a kutyád, sem a csicskásod. Ne várd azt, hogy mondasz valamit és azonnal megteszem! Te nem beszélhetsz így velem.
- Ó, dehogyisnem! - lépett elém. Éles tekintetével nézett le rám. - És meg is fogom. Menj most fel, amíg szépen mondom.
- Nem kezelhetsz úgy, mint egy gyereket, te bunkó paraszt!
- Te meg nem beszélhetsz így velem! - kiáltotta el magát, mire megrezzentem, de úgy tettem, mintha semmi sem történt volna.
- Állítsál már magadon! Nem veszed észre, hogy mit csinálsz? - kérdeztem hitetlenül.
- És te? Kurvára nem veszed észre, hogy utálom a visszafeleselő lányokat? - sziszegte az arcomba. Oldalra néztem és láttam, ahogy El néz rám. Szomorú volt, és láttam rajta, hogy a védelmemre kelne, de Harry miatt nem mert. A srácok fejüket elfordítva várták, hogy befejezzük. Egyedül Gorin volt az, aki szemtelenül vigyorogva ült le a székre és figyelte a veszekedésünket. És akkor megértettem. Ez az egész kurva üvöltözés arra kellett, hogy lenyűgözze az új szövetségesét. Hogy megmutassa neki, van hatalma. Mindenek felett. Mindenki felett. Rajtam.
- És te rohadtul nem veszed észre, hogy megutáltatod magad velem? - néztem mélyen a szemébe, mire megingott az a nagy magabiztossága. - Szánalmas rohadék vagy, Harry. És én ezt most itt befejeztem. Nem vagyok hajlandó tovább a játékaidat játszani. Belefáradtam, hogy egy játékszer vagyok számodra. Nem tekintesz rám a barátnődként. Akkor mégis mi a faszom vagyok? Az egyik ribancod, akit amikor kedved tartja, megdughatsz?
- Nem, egyáltalán nem.. - Harry alig jutott szóhoz és éreztem, hogy most nekem lesz igazam. Nekem van igazam.
- Akkor? - tártam szét a karjaimat. Nem mondott semmit, csak meredt rám. - Erről beszélek.
Fájó szívvel és könnyektől csillogó szemmel néztem a barátnőmre, majd megkérdeztem tőle:
- Nem költözhetnék hozzátok egy kis időre?
- Jade, nem hiszem, hogy.. - Eleanor kínosan elhúzta a száját, és folytatta volna, ha Harry nem szakítja félbe.
- Kizárt dolog! Meg vagy hibbanva? - emelte az égbe kezeit Harry. - Nem, nem, és nem!
- Nem, erről nem te fogsz dönteni! - mondtam neki határozottan, mire egy kicsit meghökkent, de utána visszavette a kemény fickó külsejét.
- Ó, dehogyisnem, ugyanis úgy tűnik te képtelen vagy bármi ésszerűt is kitalálni. Mindig meg akarod magad öletni?
- Hogy mondhatsz ilyet? - akadtam ki. - Nem veszed észre, hogy csak előled akarok menekülni?
Harry lefagyott előttem és megállt a beszélésben. Láttam rajta, hogy ez betalált, így ki is használtam a lehetőségemet, és újra Eleanorhoz fordultam. - Na, akkor lakhatok nálatok?
- Én még mindig nem támogatom az ötletet, de.. - Tudom, hogy hezitálás nélkül befogadna, csak nem akarta magát elvágni Harry-nél, amiért nem is nagyon hibáztatom. Akkor Harry sosem bízna benne többet és nem lennének olyan jó barátok.
- Jöhetsz - szólalt meg hirtelen Louis, mire mindenki elcsendesedett. Senki sem számított rá. Főleg nem Harry, akinek a legjobb barátja volt.
- Mi? - tértem hirtelen észhez. Louis átkarolta Eleanort, majd mélyen Harry szemébe nézett, anélkül, hogy válaszolt volna az én kérdésemre.
- Jobb lesz neki,ha egy kis ideig külön van tőled. Megvárjuk míg elcsendesednek kettőtök között a dolgok és akkor visszahozzuk.
- Nem viheted el. Nem tudod megvédeni.. - morogta Harry. Semmiképpen nem akart elengedni, de én nekem el kellett mennem. Ezért elfogadtam Louis ajánlatát.
- Mikor indulunk? - kérdeztem ellépve Harrytől. Éreztem a tekintetét magamon. de nem érdekelt. Szünetre volt szükségem.
- Akár most is. Csak pakolj össze - mosolygott lágyan Louis, de láttam a szemén, hogy retteg Harry reakciójától.
- El, segítesz pakolni? - néztem rá kedvesen, mire bólintott. Mielőtt elengedte Louist, súgott valamit a fülébe, amit nem hallottam.
- Persze. - Elindultam előre és hallottam, hogy jön utánam.

Mikor felértünk a szobába, sóhajtottam egy nagyot és levetődtem az ágyra.
- Mi lesz most velem? - kérdeztem lehunyt szemekkel Eleanortól. Éreztem, ahogy leül mellém.
- Fogalmam sincs - mondta. - De egyébként mit akarsz ebből kihozni? Mármint egyáltalán tisztában vagy azzal. hogy mit csinálsz?
- Nem, fingom sincs arról, hogy mit csinálok - ültem fel hirtelen. El halkan elnevette magát.
- A költözésre gondoltam.
- Ó - motyogtam. - Nos, hát azt tökéletesen tudom, hogy egy ideig nálatok szeretnék maradni.
- És utána? Meddig akarsz ott lenni? Nem bújkálhatsz örökké nálunk - mondta tárgyilagosan.
- Eleanor, kérlek. Még nem szeretnék ezen agyalni - fogtam a fejem. Tudtam, hogy igaza van, hisz nem menekülhetek örökké a problémák elől. Viszont gondolkodási idő kellett. Össze kellett szednem magam és a gondolataimat.
- Én csak segíteni szeretnék - tette fel a kezeit védekezően. Felsóhajtottam, mire felállt. - De mindegy is. Mindent el akarsz vinni, vagy csak pár cuccot? Mert úgyis megyünk vásárolni, és úgy gondoltam, hogy vehetnénk pár új ruhát.
- Akkor csak pár dolgot - legyintettem, majd felálltam és a gardróbhoz mentem. Kinyitottam a nagy syekrényt, majd megálltam előtte. Ott voltak a közös holmijaink Harryvel. A fél szekrény az övé volt, míg a másik fele az enyém. Szomorúan mentem a saját részemhez, majd El felé fordultam egy pár ruhával a kezemben.
- Ennyi az összes? - húzta fel a szemöldökét, mire elgondolkodtam. Amik a kezemben voltak, azokat kivittem a nagy táskámba, majd gyorsan vsszamentem és Harry szekrényéből kivettem egy Ramones pólót. Ez volt a kedvenc pólóm, de az összeset imádom rajta.
- Igen, ennyi. - Eleanor figyelmen kívül hagyta a pólós dolgot, így csak bólintott és kébe vette a táskámat.
- Akkor menjünk le.

Mikor leértünk, láttuk, hogy a srácok már a nappaliban ülnek. Gorin még mindig itt terpeszkedett, és mikor leértünk, majd meglátta a táskát, elnevette magát.
- Akkor mégsem csak egy hiszti volt. Harry rosszul mondtad - vigyorgott a Göndörre, aki rám sem nézett. Komolyan hisztisnek néz?
- Remélem pénzben is fogadtatok - morogtam. Mielőtt bárki bármit is tudott volna mondani, El megszólalt.
- Louis, akkor megyünk? - Az említett srác felállt és elindult felénk. Elvette a barátnője kezéből a csomagomat, majd kiment a házból egy szó nélkül.
- El akarsz búcsúzni? - suttogta Eleanor, egyértelműen Harryre utalva. Ránéztem, és ő is engem nézett. Fájdalmat láttam a szemeiben, de azon nyomban el is fordult tőlem, amint Gorin hozzászólt. Szánalmas.
- Nem akarok - sziszegtem, majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. A fiúk tudják hol vagyok, Harry pedig nem érdekel. Még arra sem méltat, hogy egy sziát odalökjön, akkor nekünk nincs miről beszélnünk.
Amikor már majdnem elértük a bejárati ajtót, hallottam, hogy a nevemet kiáltják. Egy pillanatra megörültem, hogy Harry mégsem olyan seggfej, de csalódnom kellett. Egy nála hatszor nagyobb seggfej szólt utánam.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy tényleg vigyázz magadra - nézett mélyen a szemeimbe, mire összevontam a szemöldököm.
- Tessék?
- Harry jól mondta, hogy veszélyes, ha elmész - kezdte. - De, ahogy ma megismertelek, tudom, hogy senki sem tudna maradásra bírni. Kurva makacs vagy, Jade Miller - nevetett fel, mire elvigyorodtam. Nem is olyan faszfej. - Szóval nem mondom, hogy maradj, viszont sokkal biztonságosabb lenne itt neked. És remélem minél hamarabb visszajössz.
- Hát, te meg nem vagy annyira seggarc, mint amennyire gondoltam - mondtam elhúzott szájjal, mire hátravetett fejjel felröhögött.
- Ez igazán rendes tőled - fonta keresztbe a karjait, mire bólintottam. Eleanor megbökött, mire ránéztem.
- Ideje lenne mennünk - mosolygott óvatosan, mire megfogtam a kezét, majd gyorsan elköszönve Gorintól a kocsihoz sétáltunk. Ő beült Louis mellé, míg én a terepjáró hátsó ülésén kaptam helyet.
Az egész út nem egészen volt 10 perc, mégis óráknak tűnt. A külváros fényeit figyeltem, az elsuhanó fákat, a házakat. Végül beálltunk egy kapu elé, amit Louis egy távirányítóval kiszállás nélkül nyitott ki. Innen egyenes út vezetett a mélygarázshoz. Louis leparkolt egy kis sportkocsi mellé, majd segített kivenni a cuccaimat, miközben Eleanor előre ment. A garázsból egy lépcső vezetett egy viszonylag nagy ajtóhoz, ami a ház második bejárata volt. Túlzás nélkül állíthattam, hogy legalább olyan hatalmas fényűző házban laktak, mint Harry. Minden visszafogott színekben pompázott, és Harry modern berendezéseihez képest ez sokkal inkább árasztotta magából a családias hangulatot. Sokkal hihetőbben hatott volna, ha nem egy nagy maffia egyik vezetőjének az otthona lett volna.
-Üdvözöllek nálunk! - harsogta El, majd kitárt karokkal pördült meg. Kuncogtam a viselkedésén, míg körbefuttattam a tekintetem az előszobán.
- Gyere, körbevezetlek - nyújtotta a kezét, amit megfogva indultam el utána. - Kicsim, te addig vidd be a cuccait a szobájába, kérlek - kiáltott vissza, majd már be is húzott a nappaliba. A falnál egy hatalmas TV állt, azzal szemben szintén királyi méretű hófehér kanapé, a helyiség közepén. A talpamat simogatta a puha szőnyeg. Innen nyílt a konyha, pulttal és bárszékekkel a közepén.
- A hűtőben mindig van víz, szóval tudsz engedni, de biztos ismered hogyan működik - mosolygott.
- Igen - bólintottam. Eleanor még körbevezetett az emeleten. Nagyszerűnek találtam, hogy neki és Louisnak is van külön szobája, a közös háló két oldalán. Elmondása szerint az övé egy kis szentély, ahová bármikor elmenekülhet, míg Louis-é inkább egy iroda egy apró ággyal.
Végül ismét a földszintre vezetett, ahol megmutatta a vendégszobát és az ahhoz tartozó fürdőszobát. Az ágy előtt már ott vártak a táskáim, amikből kipakoltam amint Eleanor magamra hagyott. Azt mondta keres valami filmet, szóval menjek majd utána.
A ruháimat a szekrény fiókjaiba pakoltam, majd a telefonomat kihalásztam a táskámból a töltővel együtt, és kerestem neki egy konnektort. Meg is találtam az ágy mellett, így a szélére leülve oldottam fel a kijelzőt, majd az üzenetekbe lépve kikerestem Harry nevét.
"Megérkeztünk... Ha tudni akarod."
Beírtam egyszer, kétszer, majd harmadszor is, de mindannyiszor kitöröltem. Végül csak az üzenet első felét küldtem el, majd a telefont az éjjeliszekrényre téve felálltam, és megigazítottam magamon a felsőmet. A telefonom hangosan jelezte, hogy bizony üzenetem jött, és ha akartam volna sem tudtam volna eltüntetni a pillangókat a hasamból. Tudtam, hogy Harry válaszolt. Visszafordultam, majd megnyitottam az sms-t.

"Senki sem az, akinek hiszed. Tűnj el Styles és a kutyái közeléből."

***

- Szóval semmi ötleted hogy kié lehet a szám? - kérdezte Louis hetvenedjére.
- Nem - ráztam a fejem. A könnyeim már felszáradtak és viszonylag nyugodtan ültem a nappaliban. Mikor Eleanornak elmondtam mi történt, ő azonnal riasztotta Louis-t, aki pedig Harry-t. Harryvel pedig megjelent Gorin és két nyomozó a szokásos fekete egyenruhájukban. Harry meg sem próbált a közelembe jönni, minden amit tett az a falnak támaszkodva bámulás volt. Hol engem nézett, hol Louis-t, ahogy a gépjén próbál rájönni kitől kaphattam az üzenetet.
- Nos, a rendszer szerint a szám lengyel, de nem jutok tovább. Azt írja nem létezik - sóhajtott. Eleanor mellette állt, és lemondóan tekintett felém. Gorin ekkor jelent meg a kezében egy pohár vízzel. Leült mellém, majd a kezembe adta a hideg poharat egy apró fehér tablettával.
- Jót fog tenni - biztatott.
- Ez mi? - kérdeztem halkan a kis gyógyszerre utalva.
- Nyugtató. Bízz bennem. - A második mondatát be sem fejezte mikor a tablettát a számba véve leöblítettem a vízzel. A félig üres poharat az előttem lévő üvegasztalra tettem. A halk koccanásra Harry idekapta a fejét. Láttam a szemem sarkából, és a tekintete szinte lyukat égetett a bőrömön. Gorin elégedetten bólintott, majd az egyik nyomozó kérésére átadta a helyét.
- Szeretném kihallgatni, ha nem bánja - nézett rám. Ha több volt 25-17 évesnél, akkor megeszem a kalapom.
- Persze, rendben - bólintottam. - De kérlek, tegezz. Ha nem gond...
- Köszönöm - mosolyodott el. Az arca borostás volt, a fogai hófehérek. - Szóval.. hol voltál mikor megkaptad az üzenetet?

Miután a két rendőr minden kérdésére választ adtam, és kitöltöttem egy lapot az adataimmal, Harry kikísérte őket. Eleanor hozott nekem egy takarót és egy bögre teát, majd leült mellém.
- Oda a filmezésnek - húztam a számat, mire felnevetett.
- Majd bepótoljuk. Előbb legyen vége ennek az egész szarságnak.
- Holnap ugye elmegyünk vásárolni? - néztem rá ásítva.
- Nos, technikailag ma, de majd megbeszéljük ha felébredtél reggel, oké? - mosolygott.
- Rendben - bólintottam, majd kibújtam a takaró alól és elindultam ki a nappaliból. Igaz, nem jutottam sokáig?
- Hova mész? - Hangja mélyebb volt a szokottnál, és sokkal nyugodtabbnak hangzott. Túl nyugodtnak. Megmerevedtem, majd felé fordultam.
- Semmi közöd hozzá, hogy hová megyek.
- Ne szórakozz velem Jade! - csattant. A levegő megfagyott egy pillanat alatt. Vágni lehetett volna a feszültséget a levegőben.
- Mosdóba - mondtam lassan, összehúzott szemöldökkel. Harry minden határon túllép a viselkedésével. Mordult egyet, majd a tekintetét visszavezette a tévére, ezzel utamra engedve. Nem mintha érdekelt volna a véleménye.
Megkönnyebbülve mentem vissza a nappaliba. Fáradt voltam, és nem akartam semmit, csak aludni végre.
- Louis. Szükség van még rám? - kérdeztem miután megittam az utolsó két korty teát.
- Nem, menj aludni ha szeretnél. Pihend ki magad - mosolygott
- Okés. Köszi - motyogtam. Eleanor felállt mellém, én pedig megölelve őt jó éjszakát kívántam neki is, majd a többieknek. Direkt kerültem Harry tekintetét, ahogy láthatóan ő sem vett rólam tudomást.
A szobámba érve gyorsan öltöztem át, majd a hajamat két mozdulattal a fejem tetejére kötöttem. Ekkor hallottam, hogy valaki megköszörüli a torkát mögöttem. Halálra rémülve fordultam meg egy kisebb sikítást kiengedve a torkomon.
- H-Harry - sóhajtottam. - Mit keresel itt? Egyáltalán mióta vagy bent? - Nem válaszolt, csak bámult.
- Meg is fogsz szólalni? Mert ha nem, akkor esetleg mehetnél is. - Mellé sétáltam, majd megfogva a kilincset kinyitottam az ajtót, ő azonban egy mozdulattal bevágta, majd a felkaromnál fogott meg.
- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el - sziszegte. - Nagyon ajánlom, hogy térjél észhez holnap reggelre.
- Parancsolsz? - néztem fel rá.
- Tanuld meg, hogy nem viselkedhetsz így velem. Értetted?
- Én nem viselkedhetek így? Hogy? És az nem tűnik fel, hogy te mennyire egy utolsó rohadék vagy ma? - rántottam ki a karomat az ujjai közül.
- Szerinted nem vettem észre, hogy hogy néztél a két kispöcsű zsarura? A rendőrség nekem dolgozik, Jade, és biztosíthatlak róla, hogy csak egy szavamba kerül és mind a kettő egy retkes gödörben végzi. - Hitetlenkedve néztem rá. Egyszerűen nem tudtam hová tenni a viselkedését.
- Te nem vagy normális! - mondtam felháborodva. - Harry, nem tudom mi történt veled, de kettőnk közül nem velem van a baj.
- Csak azt ne mondd, hogy te vagy az ártatlan kettőnk közül!
- De ne... - kezdtem, de félbeszakított.
- Amekkora ribanc lett belőled, az sem lepne meg ha két nap múlva Gorin farka lógna a szádból.. - mondta, nálam pedig betelt a pohár. A karom lendült, és pillanatokon belül a tenyerem hatalmasat csattant Harry arcán. Ledöbbenve tette a vörösödő bőrére a kezét, miközben én fújtatva a dühtől néztem rá.
- Takarodj - mondtam halkan, de kellően határozottan. Nem mozdult, csak sötét szemekkel bámult rám. - Nem hallottad? Tűnj már el innen! - Az ajtót kinyitva löktem ki rajta a mellkasát ütve, majd hangosan becsaptam úgy, hogy a csillár is beleremegett.