2015. január 24., szombat

2. Season // 17. Chapter

Üdv újra a fedélzeten, hölgyeim!
Először is, mint ahogy az össze köszöntőt kezdeni szoktuk: elnézést a sokáig tartó várakoztatásért. Nincs mentségünk, max annyi, hogy kicsit kevés időnk volt a blogra. Mást nem nagyon tudok felhozni a védelmünkre, úgyhogy lehet minket szidni. Na jó, inkább ne szidjatok, hanem örüljetek, hogy végre van rész! Kivételesen betartottuk, amit ígértünk a fejezettel kapcsolatban.
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek és jóóó sokat kommenteltek majd!
Ja tényleg.. good news! Hivatalosan is elértük a 100 rendszeres feliratkozót, sőt, ami azt illeti, már 101-en vagyunk. Aki benne van a csoportban, az láthatta ezt a hírecskét. Aki meg nincs benne, az csak nézzen az oldalsó "information" modulra és kattintson a linkre ;)
Olvassatok jól, és kommenteljtek nekünk, drágáim!

Csóközön,
Eszter.x



Az ágyra roskadva próbáltam összeszedni magam és rendezni a légzésem. Térdeimre könyökölve a fejem a vállaim közé esett. Nagy levegőt vettem, miközben próbáltam nem sírni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Azt hiszem most jött ki rajtam az egész esti stressz. Hallottam az ajtót halkan csukódni, mire egy pillanatra összerezzentem, majd felnéztem. Eleanor.
- Jade - suttogta. Nem válaszoltam csak kihúzva magamat kezdtem törölgetni az arcomat. Zsebkendős dobozt vett le az egyik szekrény tetejéről, s felém nyújtotta. Elfogadtam és próbáltam megnyugodni. El átkarolt és magához húzott.
- Mi történt? - kérdezte óvatosan.
- Felpofoztam - motyogtam. - Itt van még?
- Nem. Bejött és szinte megparancsolta hogy Louis azonnal álljon le a nyomozással, majd felkapta a cuccait és elmentek azzal az öregemberrel együtt. - A levegő a tüdőmben rekedt Eleanor szavaira. Harry leállított mindent? Miért?
- Te jó ég - mondtam és ismét sírva, Eleanor vállára omlottam. - Te jó ég...

*Harry szemszöge*

Az égő arcomról tudomást sem véve mentem vissza a többiekhez. Ha Jade-nek nincs szüksége rám, akkor nekem sincs rá.
- Louis, bárhol is tartasz, fejezd be. És erről szólj be a központba. Az egésznek vége - mondtam rájuk sem nézve. Hová tettem a telefonom?
- De Harry, ez komoly dolog...
- Én is éppen eléggé komolyan gondoltam amit mondtam. Hadd ne kelljen megismételnem. Az ügyet lezárjuk. Világos?
- Ha ezt akarod - motyogta.
- Igen, ezt akarom. Most pedig...dolgom van - jelentettem ki, majd Gorinnal magam mögött kisétáltam az ajtón, ezzel együtt Jade Miller életéből.

Gorin és én beszálltunk a kocsimba, majd én azonnal a gázpedálra tapostam és elhajtottam Louis-ék házától. Kurvára ideges voltam arra a makacs és büszke Jade Miller-re. Na, nem mintha én nem viselkednék vele pöcsként, de akkor is. Nem tudja félrerakni azt a rohadt becsületét, hogy rendes emberek módjára megbeszélhessük a dolgainkat. Tudom, hogy csúnyán bántam vele néha, de nem állt szándékomban. Amikor mellette vagy körülötte vagyok, akkor valahogy minden sokkal könnyebb. Nem kell agyalnom semmin, a dolgok csak úgy történnek maguktól, az idő pedig elrepül mellettünk. Olyankor csak ketten vagyunk. A mi kis saját világunkban. És egyszer csak bumm. Valamelyikünk csinál valami idiótaságot, mire a másik kiakad. Ekkor előkerül a makacs énünk, mindkettőnknek, és egyszerűen képtelenek vagyunk bocsánatot kérni a másiktól, mert azzal konkrétan azt mondanánk ki, hogy vesztettünk. És mindketten vagyunk olyan büszkék, jelen pillanatban, hogy nem mondjuk ki a veszteségünket.
- Min gondolkodsz, haver? - szólalt meg hirtelen Gorin, ezzel kirángatva engem a problémákkal és gondokkal teli világomból.
- Á, csak azon az amerikai szarságon - legyintettem nem törődően. Fél szememmel Gorint néztem, majd visszafordultam az út felé.
- Nyugalom. Mondtam, hogy mindent kézben tartok - vigyorgott, mint mindig.
- Egyáltalán belemennek a fegyverszünetbe? - kérdeztem. - Nem egy rombolást végeztem kisebb államokban, nem hiszem, hogy annyira segíteni szeretnének.
- Neked valóban nem, de nekem igen - mondta fenn hangúan. Felvontam a szemöldököm. - Még jöttek nekem egy szívességgel a múltból.
- Szóval már bele is mentek?
- Ellenünk nincsenek rossz szándékaik, ellenben a skótokkal. A maffia Amerikába is eljutott.. - magyarázta idegesen. Nos, nyilvánvaló volt, hogy a skótok terjeszkedni akarnak. De, ez már túl van az európai határokon. Még az Egyesült Királysághoz tartoznak, vagyis semmi keresnivalójuk nincs a tengeren túl.
- Craig mire játszik? Hisz tudja, hogy szervezkedünk ellene, mégsem tesz semmit, hogy megállítsa - szorítottam a kormányt, ahogy a skót vezérre gondoltam. Gorin elgondolkodott.
- Nem tudom - felelte. - De ki fogom deríteni.

*Jade szemszöge*

Másnap reggel hulla fáradtan ébredtem. Fájt mindenem kívül-belül, de nem tudtam tovább ágyban lenni. A fürdőbe csoszogtam és a tükörbe nézést elkerülve fogtam össze egy kontyban a hajam, majd levetkőztem, s beálltam a zuhanytálcába. Jól esett ahogy a meleg víz végigfolyt rajtam és pár pillanatra elfelejtette velem az előző napot. Magam köré csavartam egy törölközőt, és visszasétáltam a szobámba, ezúttal éberebben. Szürke melegítő alsót vettem fel egy fekete toppal, a hajamat pedig engedtem a vállaimra omlani. Vettem egy mély levegőt, s kisétáltam a nappaliba.
Eleanor és Louis a kanapén ülve kávéztak. Louis egyetlen alsóban, míg El egy hosszú szatén köntösben.
- Jó reggelt - motyogtam.
- Szia! Nem gondoltam hogy ilyen korán felébredsz. Gyere, csinálok neked reggelit - csiripelte El, majd felpattanva a konyhába húzott. Az étkezőpultnál ülve figyeltem a mozdulatait.
- Mit szeretnél enni?
- Mindegy - mosolyogtam, majd a mikró órájára pillantottam. 8:56. Nincs is olyan korán..
- Egy kis müzli? Rántotta? Szendvics?
- Te mit ettél? - kérdeztem
- Szendvicseket - húzta meg a vállát.
- Akkor én is azt kérek. - Eleanor mindent kipakolt a pultra, majd hagyta hogy magam válogassam ki mit akarok bele, miközben vizet forralt a teámhoz. Mikor összepakoltam magamnak három különböző szendvicset, felkeltem, hogy visszategyek minden hozzávalót a hűtőbe.
- Menjünk vásárolni? Hogy érzed magad? - kérdezte.
- Nem vagyok halálos beteg, Eleanor - mondtam mosolyogva - Mehetünk.
Bólintott, majd visszasétáltunk a nappaliba Louis-hoz. Kissé kényelmetlenül éreztem magam mellettük, így elnézést kérve a szobámba mentem a teám társaságában.
Nem tudom mi ütött belém, de már csak arra figyeltem fel, hogy az ujjam Harry száma fölött van készen arra, hogy bármelyik pillanatban hozzáérjen, ezzel felhívva őt. Ez a pillanat pedig be is következett. A fülemhez tartva hallgattam, ahogy kicsöng, de nem veszi fel senki. Aztán mégis.
- Harry Styles, tessék - szólt bele pattogó hangon.
- Harry.... - kezdtem halkan, de megakadtam.  Nem tudtam mit mondjak, nem tudtam miért hívtam valójában fel.
- Mi van? - csattant, de a hangjában volt valami furcsa. Nem szólaltam meg. - Szórakozz mással, a francba is - mondta, s rám csapta a telefont. A halántékomat dörzsölve vettem pár nagy levegőt, majd leültem az ágyam végébe. Fogalmam sem volt miért hívtam fel. Nyilvánvaló, hogy nem akar látni, és végzett velem. Hisz konkrétan leállította a zaklatóm utáni nyomozást. Ami egyáltalán nem tölt el biztonságérzettel, ugyanis azóta ismét küldtek egy üzenetet.

Én a helyedben vigyáznék, Jade Miller. Veszélyes dolgok történnek a házon kívül.

Senkinek sem mondtam el ezt. Ha Harryt nem érdekli, hogy élek-e vagy halok, akkor már engem sem. Belefáradtam ebbe az egészbe. Tudom, hogy szánalmasan hangzik, de nem egyszer fordult meg tegnap óta a fejemben, hogy véget vetek ennek az egésznek. De akárhányszor elhatároztam magam, eszembe jutott a családom, már akik maradtak. Nem hagyhattam csak úgy magára Luxot. Kellett neki egy nővér, mert emellett, a sok idióta mellett, hamar megőszült volna. Aztán ott volt Tom, akinek nem lett volna esti TV-néző-társa. És persze a nénikémnek nem okozhattam csalódást. Tudom, hogy mit gondolna rólam utána, és nem akartam ezt. Azt sem akartam, hogy még egy halálesetet el kelljen viselnie. Lehet, hogy akkor teljesen összetörne, hiába az erős külső.

Ezeken kívül minden a rendes kerékvágásban haladt.. Persze Harry nélkül. Furcsa is volt, hogy reggel Eleanor és Louis arca volt az első, amit megláttam, miután felébredtem. Már megszoktam, hogy rekedtes hangjára kelek. Bevallom, hiányzott. Nagyon is. De nem adhattam meg neki ilyen könnyen, amit akart. Mindketten kurva makacsok vagyunk, de ezen nem fogunk változtatni. Tudom, hogy Harry jelenleg meg van rám sértődve és meg is lesz, míg nem kérek bocsánatot. Egyszerűen képtelen elfogadni, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ő kívánja. És nekem ebből elegem lett. Nem is tudom felfogni, hogy bírtam elviselni ezt idáig. Még szeretem, hisz szinte ő a mindenem, de ha nem változtat sürgősen ezen az agresszív és egoista viselkedésén, akkor engem hamar elfelejthet. Lehet, sőt.biztos, hogy nekem sem kéne ennyire lobbanékonynak és önfejűnek lennem, de szerintem senki sem lenne hajlandó elviselni, hogy úgy beszélnek vele, mint egy kutyával..

Már egy kis idő eltelt, mióta felcammogtam a szobámba a reggelim társaságában. Eleanornak megígértem egy vásárlást, amihez hamarosan el kéne kezdenem készülődni. A mellettem lévő órára pillantottam, ami 9 óra 48 percet mutatott. Komolyan több, mint háromnegyed órát töltöttem a szobámban egyedül a gondolataimmal? Szerintem El már rég el is felejtette azt a kis bevásárlókörutat. Az is lehet, hogy a létezésemet is elfelejtette ennyi idő alatt.. Csodálkozom, hogy eddig fel sem jött. Na, és mintha gondolatolvasó lenne, végszóra megjelent az ajtómnál, majd kopogtatás nélkül bejött.
- Jade, szívem - nézett rám megrovóan, mikor látta, hogy még a pizsimben vagyok. Ő már teljes harci szerelésben állt előttem. - Még nem kezdtél el készülődni?
- Reggelizni se reggeliztem - mutattam az alig érintett szendvicseimre.
- Az nem baj, bepótoljuk majd valami jó hizlaló gyors kajáldával - nyalta meg ajkait Eleanor, mire elfintorodtam. Sosem voltam a gyors kaja nagy szeretője.
- Nem lehetne megvárni, hogy eszek egy kicsit? - kérdeztem, miközben a gardróbomhoz mentem, hogy elővegyem a ruháimat.
- Jó, legyen. De csak miután kész vagy. A kocsiba hozhatsz egy szendvicset. De, ha összemorzsázod Louis új bőrüléseit, akkor szerintem szedd a sátorfádat - forgatta a szemeit. Elnevettem magam, majd visszafordultam a polcok felé. Elővettem egy egyszerű fehér trikót, egy piros-fekete kockás inget, illetve egy szakadt farmert. El ki is ment, így nem kellett elvonulnom a fürdőbe öltözni.
Miután végre a hajamat és a sminkemet is megcsináltam, lementem Eleanorhoz, aki már tűkön ülve várt rám az izgatott arcából ítélve.
- Végre itt vagy! - sóhajtotta el magát Eleanor, majd felpattant a kanapéról és felém sietett.
- Azért ilyen sokat nem kellett rám várni - nevettem el magam.
- Hidd el nekem, Eleanornál a mínusz 5 perc a vásárlásból már felér egy öngyilkossággal - forgatta a szemét Louis, miközben a kezében lévő távirányítóval játszadozott.
- Hé, te csak maradj csendben, seggfej - mutatott rá El, mire Louis felnevetett.
- Inkább menjetek vásárolni. - És ezzel a mondattal le is zárta a beszélgetésünket. Eleanornak ennyi is elég volt ahhoz, hogy megfogjon és kirángasson a bejárati ajtón, majd a kocsijához tuszkoljon, hogy el is induljunk plázázni.

***
Pár órával, és egy raklap szatyorral illetve táskával később, leültünk egy kávézóba, hogy megigyunk fejenként egy-egy csésze kávét, ugyanis már leragadt a szemünk, annyit nézegettük az árcédulákat. Leadtuk a rendelésünket, ami mindkettőnknek ugyanaz az volt. Pár perccel később ki is hozták az italainkat, amit lassan kortyolgatni kezdtünk.
- Ez rohadt forró - legyezte kinyújtott nyelvét El. Nevetve néztem rá, miközben én is alig bírtam ki, hogy ne öntsek egy kiló jeget a számba.
- Nem.. Ez kurva forró - vigyorogtam, mire egyetértően bólintott.
- Forróbb, mint a szex Louisszal - jelentette ki, mire az éppen kortyolt kávémat félrenyeltem és köhécselni kezdtem. Eleanor csak röhögve nézett rám.
- Ne már, nem akarok részleteket - tágultak ki a szemeim, de El csak továbbra is nevetett.
- Látnod kellett volna az arcodat - törölgette a szemét, ugyanis már olyan szinten vihogott, hogy a könnyei is kicsordultak. Őszintén, már azon kellett nevetnem, ahogy ő nevet.
- Eleanor, az emberek minket néznek. Fejezd be - szidtam le vigyorogva, mert alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
- Ki nem szarja le őket? - kérdezte vigyorogva, majd körülnézett. A körülöttünk lévő emberek tényleg figyeltek minket. Néhányan rosszallóan, néhányan pedig röhögőgörcsöt kaptak tőlünk. Vagyis Eltől. Komolyan úgy nyerít, miközben röhög, mint egy ló.
- De azért tényleg vegyél vissza - nevettem fel, mire látszólag elkomolyodott. Látszólag.
- Igenis, anyuci.
- Ennyi idősen már anyukának nézel? - kérdeztem "felháborodottan".
- Hát.. Ismervén a Harryvel való szexuális életedet.. Igen.. Nos, határozottan kinézem belőle, hogy megtermékenyített - vakarta a tarkóját Eleanor, mikor pontosan átgondolta, hogy mit akar mondani.
- Mindig fiatal anyuka akartam lenni, de nem ennyire - ráncoltam a homlokon. Furcsa volt, de elgondolkodtam rajta, hogy Harry milyen lenne apaként. Persze tudom, hogy imádja a kicsiket, ezt bizonyítja a Lux-szal való kapcsolata. Csak egyszerűen a bandatagos imázsához nem illett a gyerek. Egyáltalán akart tőlem gyereket?
- Jade, te elgondolkodtál. Ajaj - tette le poharát az asztalra Eleanor. Összehúzta a szemöldökét. - Mi volt az?
- Mi mi?
- Amin elmerengtél.
- Nem merengtem semmin - jelentettem ki.
- Dehogynem. Láttam. Ne hazudj, csak bökd ki Eleanornak.
- Miért beszélsz magadról harmadik személyben?
- Mert jól esik és Eleanornak tetszik.
- Kicsit skizofrénül hangzik, nem gondolod? - kérdeztem meg tőle kíváncsian.
- Be kell vallani.. Tématerelésből ötös vagy - vigyorgott, mire büszkén megpaskoltam a mellkasomat. - De azért mondd csak el a dolgokat.
- Semmi, mondom - sóhajtottam, mire lemondóan nézett rám.
- Csak nem gondolod, hogy ezt elhiszem? - kérdezte, mire elhúztam a szám.
- Nem.
- Akkor meg?
- Jó, csak azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha egy nap Harryvel gyerekünk lesz - mondtam ki hirtelen, mire Eleanor szemei elkerekedtek.
- Tessék?
- Jól hallottad - motyogtam és egy kicsit megsemmisültnek éreztem magam El reakciója miatt.
- Komolyan a gyerekvállaláson gondolkodtál? - tátotta el a száját, majd őrült módjára kezdett el vigyorogni, amit nem értettem. - De hát ez fantasztikus!
- Ez minden csak nem fantasztikus - horkantam fel.
- Tényleg úgy érzed, hogy Harry lenne az, aki betölti az "apa" szerepet a gyerekeid életében? - kérdezte elgondolkodva.
- Igen - bólintottam kicsit vontatottan. - Tudod, hogy ő életem szerelme. Egyszerűen úgy érzem, hogy minden lehetséges módon hozzákötném magam, annyira szeretem. Tudom, hogy jelenleg egy igen szar helyzetben van a kapcsolatunk, de.. volt már rosszabb.
- És abból is kihúztátok magatokat, együtt - fejezte be a mondandómat Eleanor. Helyeslően biccentettem.
- Ebből is ki fogjuk - mondtam. - Remélem.
- Visszatérve a baba-ügyre - kezdte El. - Ismerlek mindkettőtöket, és tudom, hogy ti egymásnak vagytok teremtve. Ez nem vitás, hogy ti az idők végezetéig együtt lesztek. Viszont egyszerűen nem tudlak titeket elképzelni gyerekekkel, meg gyűrűkkel az ujjaitokon.. Főleg Harryt nem.
- Nekem is furcsa volt, igen - nevettem fel halkan. - De bevallom, tetszett.
- Á, most annyira beleéltem magam a kis Harrykbe meg a kis Jadekbe - toporzékolt Eleanor, mire hátravetetett fejjel felröhögtem.
- Ne szaladjunk annyira előre - állítottam le.
- Oké, vettem az adást, még nincs gyerek - tette fel a kezeit Eleanor.
- Nincs - nevettem Eleanoron.

***
 

A kávézóban történtek után még egy vagy két órát lődöröghettünk a hatalmas szupermarketben, míg nem elindultunk El kocsijához. Mindketten kellőképpen elfáradtunk ahhoz, hogy a kocsiban csak bekapcsoljuk a rádiót és csendben üldögéljünk. A bevásárlóközpont közelvolt Louisék házához, ezért alig hallgattunk végig 6-7 számot, és már fel is hajtottunk a feljárójukra. Furcsán körbenéztem, ugyanis legalább 5 kocsi állt az udvar előtt, a miénken kívül. Az egyiket felismertem, Harryé volt. Nem értettem, hogy a mi a francot csinál itt. És mi a franc folyik itt, egyáltalán?
- Eleanor?! - néztem rá, hátha Louis említett neki valamit, amit nekem nem.. De az arcán ugyanolyan döbbenet és egy kis félelem látszódott, mint az enyémen.
- Mi a franc.. - motyogta, majd mit sem törődve a hátsó üléseken lévő csomagokra, kipattant a kocsiből és elindult a ház felé. Azon nyomban követtem.

Zaklatottan estünk be házba. Az előszobában semmi szokatlant nem találtunk, ami furcsa volt, tekintve a nagy létszámot kint. Eleanor összezavarodva nézett, majd gyorsan bement a nappaliba, ahonnan hirtelen kiabálásokat hallottunk.
- Louis? Mi történik i... - Eleanor megállt mondata közepén, mikor beért a nappaliba. Mögötte mentem, így nem értettem mi a szarért akadt meg. De, amint melléálltam, mindent megértettem.
- Mi folyik itt?! - Az egész kibaszott banda Louis és Eleanor nappalijában toporgott. Conort és Harryt is azonnal megtaláltam a szememmel. Egy kikötözött férfi mellett álltak, akinek orrából csöpögött a vér. Harry kezében egy kés volt, ami véres volt. Pont, mint a fehér felsője. Szemeim kitágultak, ahogy Harry zöld íriszei megtalálták az enyéimet. Ajkai szétnyíltak, mintha mondani akart volna valamit, de én megelőztem. - Valaki elmagyarázná, mi a szar történik?
De nem az válaszolt, akire számítottam. A kikötözött férfi egyenesen rám nézett, majd folytott hangon így szólt:
- Emlékszel még Adamre? Nos, engem nem lesz olyan könnyű eltenni láb alól, cica.

3 megjegyzés:

  1. Hogy merészeltétek pont itt abbahagyni!!!! Kövit

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett:DD gyorsan kövit😃

    VálaszTörlés
  3. Iiiiiiii nagyon szupcsi lett! Olyan jó lenne ha kiderülne h Jade terhes, én örülnék neki. Harry képes megölni Jade szeme előtt Adamet...hat ezt a Harryt nem kedvelem. Bárcsak Harry olyan lenne mint régen. .
    Majd kiderül mi lesz. Sok pusziii csajok.

    VálaszTörlés