2015. február 8., vasárnap

2. Season // 18. Chapter

Üdv drága új, és kevésbé új olvasóink!
Meghoztuk a következő fejezetet, végre. Mostanában nem igazán működik a határidő dolog, amiért rengetegszer kér(t)ünk bocsánatot. Igyekszünk visszarázódni egy kiszámíthatóbb frissítésre.
Hogy őszinte legyek fogalmam sincs milyen hosszú lett ez a fejezet, de valószínű, hogy rövidebb, mint szokott lenni. Nem jeleníti meg rendesen a blogger, így csak találgatni tudtam. Mindenesetre elég sok minden történik benne, szóval úgyahogy elégedettek vagyunk. Én legalábbis..
Előre szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy korhatáros (+16) részt tartalmaz!
Jó olvasást, reméljük elnyeri a tetszéseteket. Puszilunk mindenkit. :)
Bogi.xx


A szobámban ültem Eleanor kezét fogva, éppen túl az első sokkon.
- Nem tudom mi ütött beléjük, de nem hogy új szőnyeg, és bútorok, hanem egy teljesen új ház után is nézhetünk - mondta.
- Mit csinálnak? - motyogtam.
- Nem tudom. Volt már ilyen, de nem a nappalink közepén, hanem az alagsorban.
- Olyasmi mint Harry gyakorló terme?
- Igen, azt hiszem - túrt a hajába - Én csak...én még sosem-
Az ajtó kicsapódása szakította félbe. Niall jelent meg, a maga fiatal, de jelenleg annál gondterheltebb arcával. Megilletődve figyeltem, ahogy leül a fotelbe. Eleanor és én egymásra néztünk, majd vissza a szőkére.
- Öhm, igen... - kezdte. - Harry mondta hogy amíg ők vissza nem érnek, addig maradjak itt.
- Vissza nem érnek? - kérdeztem vissza.
- Oh igen. Elmentek hozzátok - nézett rám. - Nem tudtak semmit kiszedni abból a gyerekből. Még a nevét sem árulta el.
- Hol van most?
- Lent egy kihallgató szobában. Gorin nem akart feltűnést. - Felmordultam erre a kijelentésre. Erre előbb kellett volna gondolni.
- Lemehetek hozzá? - álltam fel.
- Nem hiszem hogy..
- Le akarok hozzá menni.
- Jade..
- Beszélni akarok vele Niall! - eneltem fel a hangom. Nagyot sóhajtott, majd felállva bólintott.
- De siess, mert Harry leszedi a fejem, ha megtudja, értetted? - morogta. Bólintottam, majd követtem, nem foglalkozva Eleanor baljós tekintetével.

- Ki van kötözve, de...légy óvatos - mondta a szöszi, majd kinyitotta előttem az ajtót, hogy bemehessek. A szememet forgattam a figyelmeztetésre, majd sóhajtva léptem be a félhomályba.
Láttam a széken ülve, hátrafogott karokkal és összekötözött térdekkel. Hangosan vette a levegőt, a ruhája véres volt. El sem tudtam képzelni milyen fájdalmai lehettek. Automatikusan villanykapcsoló után kutattam a jobb fényviszonyok érdekében, amit meg is találtam nem messze az ajtótól. Felkapcsoltam, majd a tekintetemet visszavezettem rá. Egy pillanatra elillant a bátorságom, nem tudtam miért is vagyok ott pontosan, de hamar összeszedtem magam.
- Te tudod, hogy én ki vagyok, de én nem tudok rólad semmit - mondtam óvatosan, miközben elé sétáltam, és leültem az asztalra. Ekkor láttam, hogy a torkánál fogva hárta van kötve a feje. A szája nyitva volt, hogy könnyebben tudjon levegőt venni.
- Oké... Hogy hívnak? - kérdeztem próbálva nem tudomást venni a nyakánál szivárgó vérről.
Nem válaszolt.
- Nos, én Jade vagyok, de ezt tudod... Honnan jöttél? Nem tűnsz idevalósinak.
Csendben maradt.
- É-érted amit mondok? Beszélsz angolul? - hajoltam előre, de így is igen nagy távolság volt közöttünk.
Bólintott.
- Akkor mondj valamit! Én segíthetek, de elég nehéz, ha hagysz a sötétben tapogatózni...
- Oscar - mondta már-már ijesztően rekedten.
- Szóval Oscar.. Honnan jöttél? - kérdeztem újra, picit hátra fordulva az asztal másik oldala felé, hogy elvegyem onnan a Zayn monogramjával ellátott kiskést.
- N-ne bánts kérlek - könyörgött. Megráztam a fejem.
- Nem foglak, de ahhoz együtt kell működnöd velem. - Eszem ágában sem volt bántani, nem lennék képes ártani egyetlen embernek sem, de valahogy ki kellett szednem belőle dolgokat. - Szóval miért vagy itt?
Nem válaszolt, csak nézett a plafonra. Harryék vagy annyira töketlenek, hogy még a nevét sem árulta el nekik, vagy Niall kicsit túlzott, mikor beállított. Nem tudtam melyik az igaz, de minden félelmem egy pillanat alatt eloszlott.
- Úgy gondoltam együtt tudunk működni, úgy mindketten jól járunk. Ne kelljen csalódnom - nyúltam a blúzomhoz, hogy kigomboljak pár gombot a tetejéről. Tekintete a dekoltázsomra siklott, meg se próbálta titkolni.
- Ők küldtek?
- Nem, édesem. Teljesen magamtól jöttem, és nem lenne jó, ha lebuknék az engedetlenséged miatt - kezdtem. - Szóval mesélj nekem.
- É-én küldtem..az üzeneteket. Én voltam. - A szemeim majd' kiestek a helyükről, az ujjaim a kés markolatára szorultak.
- Miért? - kérdeztem azonnal.
Csend.
- Ne kelljen megismételnem! - emeltem fel a hangom, miközben leugrottam a helyemről és egyenesen elé sétáltam. Lehajoltam, hogy a szemébe nézhessek, miközben hátranyúltam, és meghúztam a kötelet, ami belevágott a torkába. Fulladozott. Próbált levegőhöz jutni, de csak hörgés lett belőle.
- Kinek dolgozol? - mordultam fel, majd mikor láttam, hogy válaszolna, elengedtem a tarkójánál a kötelet.
- Craig.. - köhögte. - Craig-nek.
- Ki az a Craig? - Nem válaszolt, csak próbált leállni a köhögéssel. Ismét a tarkójához nyúltam, de a kötelet már nem kellett meghúznom, válaszolt.
- A skót csapatok feje. Ő...irányít mindent..
- Hol van most?
- Aberdeen-ben - nyögte ki. - De egy héten belül itt lesz.
- Mit akar? - szűrtem a fogaim között. Reméltem, hogy a válasz nem én leszek.
- Styles-t - mondta ismét köhögések között. Hátratántorodtam, mintha meglöktek volna a vállamnál. De ha belegondolok, ez történt. Ez az információ jött, mint egy kamion, és eltarolt. Harry. Végig azt hitte mindenki, hogy én és velem együtt apám pénze a célpont, ő pedig nagyobb veszélyben van, mint gondolná. A szívem majd kiesett a helyéről, ahogy Oscar tovább beszélt.
- Fogalmatok sincs róla, hogy mennyi embere és milyen fegyverei vannak. A barátaid azt hiszik felkészültek, de mind oda fog veszni, a fejükkel egy-egy zsákban...
- Fogd be! Istenem kussolj már! - kiabáltam. Mit kiabáltam..visítottam. Mint akit nyúznak.
- Miért mondtad el? Miért segítesz nekünk?
- Ha ti nem, akkor Craig emberei ölnek meg, amiért feladtam magam. Nekem mindegy - nevetett, de hamar köhögésbe fordult.
Az ajtó hangosan csapódott ki és vágódott a falnak.
- Mi a faszt keresel itt? - Harry kiabálva rontott be. Mögötte Niall jelent meg, sajnálkozó arccal és felrepedt szemöldökkel.
- Bántottad? - kérdeztem vissza hasonló hangnemben, Niall-re utalva.
- Túlélem - szólalt meg egy zsebkendőt szorítva a vérző sebre.
- Jade. Nem fogom megismételni a kérdést - mondta Harry nyugodtan. Túlságosan nyugodtan.
- Mióta érdekel, hogy mit csinálok? - kérdeztem visszalépve Oscar mellé. A kést a torkát szorító kötél alá tettem, és kis ügyetlenkedéssel, de elvágtam. A feje előre esett, és levegőért kapkodott.
- Jade! Kibaszottul gyere ide, most. - mondta.
Elléptem Oscar mellől, és a kést visszaraktam az asztalra, ahol találtam. Harry mellé sétáltam, majd megfogtam az alkarját, hogy magam után húzzam. Meg sem mozdult. Számíthattam volna erre.
- Mit akarsz? - mordult fel.
- Beszélni veled. - Égnek emeltem a tekintetem, ahogy nagy nehezen megindult előttem. Hát persze, hogy nem hagyja, hogy én vezessek. Az alagsorból kiérve megállt a garázs közepén.
- Mondjad.
- Miért viselkedsz így?
- Hogy? Valószínű, hogy így reagálok, ha olyan helyre mész, ami tilos. - Úgy mondta, mintha magától értetődő lenne, de nem tudtam mi bajom lehetett volna egy három helyen kikötözött emberrel egy szobában. - Minek mentél oda? Úgysem mond egy árva szót sem.
- Ahhoz képest mi elég jól elbeszélgettünk - válaszoltam felhúzott szemöldökkel. Harry megmerevedett, majd a felkaromat megragadva húzott közelebb magához.
- Mit mondott? - A fogait összeszorítva nézett le rám. Nem tetszett a viselkedése.
- Nem tudnád megjátszani, hogy emberként tekintesz rám? Nem foghatsz le így és nem beszélhetsz így velem...
- Kérdeztem valamit, Jade!
- Ő küldte az üzeneteket - adtam meg magam.
- Azt tudom. Feladta magát. Mit mondott még? - A fogása enyhült a karomon.
- A neve Oscar. Állítólag a skótoknak dolgozott. Azért vallott be mindent, mert ígyis úgyis meghalna. Azt mondta ha ti nem, akkor Craig...
- Hogy csináltad? - szakított félbe.
- Nem tudom..
- Nem értem. Nekünk nem mondott semmit. - A homlokát ráncolva nézett rám.
- Én sem értem, de nem ez a lényeg, Harry. Azt hiszem, nem én kellek nekik. - Az ujjait lefejtettem a felkaromról. Idegesített, hogy fogságban tart, pedig a beszélgetésünk egész normális hangnemet vett fel.
- Akkor ki? Elég sok egyértelmű jelet kaptunk arra, hogy mire megy ki ez az egész. - A szemeimet összeszorítottam. Nem akartam kimondani, pedig ha nem válaszolok, akkor csak bajba sodrom őt is, és a barátaimat is.
- Te - nyögtem ki végül.
- Mi van? Ugyan dehogy. Ez valami félreértés - kuncogott. Tátott szájjal néztem, ahogy konkrétan kinevet.
- Nem, Harry, ez komoly! - csattantam. - Azt mondta, az egész célpontja ti vagytok. Nyílván direkt csinálta úgy, hogy ne jöjjön rá senki! Oscar szerint fogalmatok sincs róla, hogy mi lesz itt. - Harry arcáról eltűnt a mosoly. Megértette végre.
- Mi a szar - morogta, majd megfordult és kinyitotta a fémajtót, amin feljöttünk.
- Nem, Jade, itt maradsz - szólt rám, mikor látta, hogy követem.
- Nem. - Az egyszerű kijelentésem meglepte.
- De igen.
- Szükséged lehet rám. Veletek nem beszél. - Hamar rájött, hogy igazam van, és hagyta, hogy ezúttal vele menjek.

***

- Mi a terved? - kérdeztem mikor kiküldött mindenkit.
- Nincs tervem - felelte, majd benyitott Oscar "szobájába". Ugyanúgy ült, a térdei összekötve, a kezei hátul. Rosszul lettem, ha csak rá kellett nézzek.
- Szóval Oscar, igaz? - kezdte Harry. Megfélemlítő hangnemétől libabőrös lett a karom. - Miért döntöttél úgy, hogy meglátogatsz?
Nem válaszolt.
- Akkor kezdjük valami egyszerűbbel - nevetett. De ez nem az a vidám nevetés volt, amit megszoktam. Ez a 'válaszolj vagy elvágom a torkodat' nevetés volt. - Hol van Craig? - Basszus.
- Aberdeen-ben - motyogtam, mire rám kapta a tekintetét. - Elfelejtettem, ne haragudj. - Nem tűnt idegesnek emiatt, egyszerűen csak bólintott, és visszafordult a kikötözött srác felé.

Lassan egy órája vagyunk már bent, de Oscar egyetlen kérdésre sem válaszolt. Még csak nem is bólintott. Mereven bámult maga elé, néha pislogott. A vér megszáradt az orra alatt, és körbe a nyakán.
- Harry... - kezdtem halkan, ugyanis tartottam tőle egy picit. Rám nézett, és a fenyegető szemei mintha meglágyultak volna. Kérdőn nézett, mikor nem mondtam semmit.
- Igen?
- Szeretném ha kimennél egy kicsit - motyogtam. Meg sem próbálta leplezni a meglepődöttségét és sértettségét.
- Parancsolsz? - kérdezett vissza.
- Szeretném ha...
- Hallottam, Jade! Egyszerűen nem értem. Nem fogok kimenni. - A hangját felemelve próbált visszavonulásra bírni, de nem engedtem magam.
- Kérlek, Harry. Nem lesz baj. Látod, hogy nem mész semmire. Nekem egyszer sikerült, adj még egy esélyt - mondtam halkan, ezzel megnyugtatva őt.
- Vigyázz magadra. - A száját húzta, de megadta magát. Rámosolyogtam nem törődve azzal, hogy pár órája még utáltuk egymást. Nem viszonozta a gesztusom, hanem sóhajtott, és kisétált.
- Miért nem szólalsz meg? - fordultam felháborodva a kikötözött fiúhoz, amint biztosra mentem, hogy Harry nem hall minket.
Nem válaszolt, csak a vállát rántotta meg.
- Szerintem nem vagy olyan helyzetben, hogy így viselkedj, Oscar - magamat is megleptem a hangnemmel, amit megütöttem. Ez több volt, mint lekezelő.
- Nem tudom
- Mindegy - sóhajtottam. - Kiment, szóval most már nyugodtan beszélhetsz.

Harry nem bírta sokáig odakint. Nem telt el negyed óra, és vissza is tért. Az asztalon ültem, ahogy legelőször is.
- Szerintem mára elég lesz - mondta ellenkezést nem tűrő hangon. Bólintottam, majd kisétáltam mellette az ajtón. Nem jött utánam. A folyosón vártam rá egy pár percig, majd együtt mentünk fel a garázsba. Ő szó nélkül sétált előttem a ház bejárata felé, így én is ezt tettem.
- Hozd a cuccaid - mondta mikor kinyitotta nekem a bejárati ajtót. Rég nem láttam tőle ilyen gesztust.
Kérdőn néztem rá.
- Hazajössz velem. - Egyszerűen elfordult és a konyhába ment engem az előszobában hagyva.
- Miért tenném? - mentem utána.
- Mert nem akarom hogy itt legyél. - Könnyedén bontotta fel a sört, amit a hűtőből szerzett, majd ajkaihoz emelve belekortyolt. - Indulj. - Fejével a szobám felé intett jelzésként.
- Mi van velünk, Harry? - kérdeztem halkan, óvatosan közelebb sétálva hozzá. Megrántotta a vállát.
- Nem akarom hogy távol legyél tőlem. Ez a kis idő elég volt arra, hogy erre rájöjjek. - Nem nézett rám, a járólapok sokkalta érdekesebbnek tűntek a padlón. Pontosan elé álltam, hogy magamra vonjam a figyelmét. Sikerült.
- Mi van velünk? - kérdeztem újra.
- Nem tudom. Nem lett volna szabad hogy bármi közénk álljon. - Szavaira könnyek gyűltek a szemembe. - Sajnálom - mondta. A pólójánál fogva húztam magamhoz, és bújtam a mellkasába. Hallottam ahogy az alumínium dobozt a pultra rakja, majd megéreztem a karjait a felsőtestem körül. Az állát a fejem búbjára támasztotta, míg én a felsőjébe lélegeztem. Friss tusfürdő és mosószer illata volt.
- Gyere haza velem - mormogta, én pedig elhúzódtam tőle.
- Oké - válaszoltam, majd a szobámba mentem összepakolni. Nem tudtam hogy hol van Eleanor vagy Louis, hogy elköszönjek tőlük, de nem is próbáltam megkeresni őket, nehogy olyat lássak, amit nem akarok.
A csomagjaimmal együtt mentem az előszobába, majd egy jegyzettömb legfelső lapjára rövid üzenetet írtam, mi szerint nem raboltak el, csupán visszamentem Harryvel, és hogy majd hívom.
- Kész vagy? - lépett mellém Harry, elvéve az egyik táskámat. Bólintottam, majd kimentünk a kocsijához. Amíg ő a cuccaimat pakolta, én bemásztam az első ülésre, és bekötöttem magam. Utáltam a biztonsági övet, de Harry ideges lett tőle, ha ellenkezek vele. És úgyis mindig ő győz a vitákban.
Az út csendben telt, a rádió szólt csak halk alapzajként. Furcsa volt, hiszen Harry nem szokott zenét hallgatni vezetés közben, mert zavarta. A térdemen doboltam az ujjaimmal a rirmusra, amíg a szélvédőn bámultam ki. Amikor bekanyarodtunk az ismerős utcába kikapcsoltam az övet, és vártam, hogy Harry a ház elé érjen.

- Hol van Gorin? Nem láttam kint a kocsiját.. - kérdeztem miközben a cipőmet vettem le.
- Úgy döntött hogy kivesz egy lakást a belvárosban, hogy ne zavarjon.
- Oh.. De ez nem veszélyes? Úgy értem...
- Nem. A lakást Niall-től bérli - szakított félbe. Hát persze hogy nem hagyja, hogy befejezzem a mondataimat. Meg sem lepődöm. - Min mosolyogsz? - kérdezte a derekamnál átölelve.
- Hogy sosem hagyod hogy végigmondjam amit akarok - kuncogtam. - És örülök hogy minden rendben.
- Imádom mikor kuncogsz - adott apró puszit a hajamba.
- Mennyi az idő? - ásítottam. Hirtelen tört rám az álmosság. Eddig túlságosan is pörgött körülöttem minden ahhoz, hogy észrevegyem.
- Késő. Éjfél múlt.
- Akkor felmegyek - mosolyogtam majd lábujjhegyen futottam az emeleten lévő szobáig. Harry illata körülvett ahogy beléptem. A fiókjaihoz mentem, és kivettem egy fekete pólót meg egy alsónadrágot. Bevonultam a fürdőbe, ahol mosolyogva vettem észre, hogy az itt hagyott cuccaim rendezetten álltak a helyükön, a fehér törölközőm pedig Harry kékjei között lógott. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Gyorsan megmosakodtam, majd szárazra töröltem magam és felöltöztem Harry ruháiba. A hajamat engedtem a vállaimra omlani, és nem bajlódtam azzal, hogy kifésüljem. Túl kimerült voltam hozzá. Halkan mentem vissza Harry szobájába, hátha alszik már, de nem találtam ott. Megkereshettem volna, de semmi másra nem vágytam, csak ágyba bújni és jól betakarózni. Lekapcsoltam a villanyt és bemásztam az én oldalamon a takaró alá, majd szinte azonnal elaludtam...

***

- Jó reggelt, álomszuszi. - Harry hangjára ébredtem. A szemeimet csukva tartva fordultam át a másik oldalamra, ezzel tiltakozva. Hallottam ahogy mozgolódik, majd leül az ágy szélére. - Hoztam neked reggelit - simogatta a vállam. Az étel említésére a fejemet felé fordítottam és kinyitottam az egyik szememet. Túl sok fény.
- Hmmm? - Felnevetett a kezdetleges reggeli kommunikációmra. A szemeimet dörzsölve küzdöttem magam ülő pózba, ő pedig az ölembe rakta a tálcát.
- Palacsinta és juharszirup?! - motyogtam felhúzott szemöldökkel.
- Gondoltam csinálok valamit ami...amerikai.
- Harry. Nem tudsz palacsintát sütni - méregettem.
- Oké, talán azt nem én csináltam..de a kávét igen - érvelt.
- Bolond vagy - nevettem, mire elvigyorodott.
- Egyél - rendelkezett, majd felállt és a fürdőbe ment. Az ajtót nyitva hagyta, de nem láttam rá. Hallottam, ahogy megengedte a vizet, ami a kábda zubogott. Furcsa volt, mert Harry nem szokott hab fürdőzni. Mindig csak gyorsan letusol.
- Kezdesz nekem gyanús lenni! - kiabáltam be, majd kuncogva figyeltem ahogy csípőre tett kezekkel  megjelent az ajtóba.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - tiltakozott könyékig vizesen. A tálcát az éjjeliszekrényre tettem, majd kibújtam a takaró alá.
- Miben mesterkedsz? - nevettem bekukucskálva mellette.
- Meglepetés. De erre nem lesz szükséged.. - nyúlt a póló aljához, hogy lehúzza rólam. Nem hagytam neki, ellöktem magamtól a kezét.
- Ki vagy te, és mit csináltál a régi seggfej Harry-vel? - vigyorogtam fel rá.
- Oh, hidd el, nincs ő olyan messze - a tekintete egy pillanatra elkomorult, de hamar visszatért. - De mivel mára nincs semmi dolgom, ezért most csak élvezni akarom, hogy végre visszakaptam a barátnőmet - mosolygott, és az ajkaihoz emelte a kezeimet. Megpuszilta mind a két kézfejemet, majd magához húzott. Apró puszikat hagyott a fülem mögött, majd le a nyakamon.
- Fürdesz velem? - mormogta. A keze a hátamról a fenekemre csúszott, és belemarkolt, pontosan egy időben azzal, ahogy az ajkait az enyémek ellen nyomta. Éhesen viszonoztam a csókját. Túl rég volt, hogy utoljára ilyet kaptam. - Ezt egy igennek vettem - mondta elhúzódva, majd maga után bevezetett a fürdőbe. A királyi méretű kád a helyiség sarkában tele volt vízzel, a tetején vékony réteg halvány rózsaszín hab úszkált. A kád szélén az egyik illatos gyertyám égett, mellette egy iPhone kihangosítóban a telefonja. Ezt már az ébredésem előtt előkészíthette. Az alsó ajkamba harapva néztem fel rá, óvatosan vigyorogva. Ez különlegesen édes gesztus volt tőle.
Megint a pólóm aljához nyúlt, de megráztam a fejem. A pulthoz sétáltam és elvettem az este a mosdókagyló mellett hagyott hajgumimat, majd előre hajolva a fejem tetejére fogtam a hajamat egy hatalmas kontyba. Mire felegyenesedtem Harry melegítő alsója a pólójával együtt már a földön volt, és az alsónadrágjától szabadult meg éppen. Mérgesen néztem rá, majd összeszedtem a cuccait a földről, és egy székre hajtogattam. Hallottam ahogy bemászik a kádba.
- Fordulj el - kértem, mikor engem bámulva várta, hogy én is levetkőzzek.
- Láttalak már meztelenül - vigyorgott.
- Harry! - Összevontam a szemöldököm.
- Jade! - utánzott, jól szórakozva azon, hogy ez mennyire kellemetlen nekem.
- Kérlek. - A lehető legszebben néztem rá. Sóhajtott, majd hátat fordított nekem. Gyorsan lekapdostam a ruháimat majd bemásztam úgy, hogy ne lásson. Nem sikerült teljesen. A melleimet bámulva várta, míg elhelyezkedem. Megforgattam a szemeimet. Ahogy ültem vele szemben, majdnem a nyakamig ért a víz, míg őt nem fedte csak a mellkasa aljáig.
- És még te morogsz, hogy a ruhákat ledobálom - utalt a gyűrött kupacra amit a földön hagytam.
- Siettem, nehogy megfordulj. - Éreztem ahogy az arcom teljesen elvörösödik. Ez elég kínos volt.
- Gyere ide - nevetve tárta ki a karjait. Lassan másztam az ölébe, nehogy a víz kiloccsanjon. A hátamat simogatta, és puszikat szórt szerte a vállaimon. Egyik kezével kinyúlt oldalra, és bekapcsolta a zenét. Ellie Goulding énekelt halkan a szerelemről, míg ő tusfürdőt nyomott a fürdőszivacsomra.
- Megmoslak - mondta, és eloszlatta a habosodó folyadékot a vállaimtól kezdve a hátamon, majd vissza előre a mellkasomon, végig a melleim közötti völgyben, majd először az egyik, majd a másik mellemen.
Miközben a kezeivel leöblítette a habot, a térdeit felhúzta alattam, így a combjairól teljesen az ölébe csusszantam.
Az ajkaim elváltak a meglepetéstől, ahogy erekcióját megéreztem a hasamnál.
- Nem foglak megdugni, ha nem akarod. Csak meg akarlak mosni. - A hangja puha volt, figyelmeztető és egyben megnyugtató ahhoz képest hogy milyen nyersen fogalmazott.
- Oké - motyogtam míg ő befejezte a testem leöblítését. A tekintetemmel megkerestem az ő tusfürdőjét, majd kinyúltam érte és nyomtam egy keveset a tenyerembe. A tekintete égetően figyelte minden egyes mozdulatom, míg végül elkezdtem mosni a mellkasát és a vállait. Hátranyúltam hogy a lapockáim még meg tudjam őt is tisztítani, majd az ő módszerét alkalmazva öblítettem le. Vizet vettem a tenyerembe és végigfolyattam a teste víz felett lévő csupa-hab részein. Puszit nyomott az orromra köszönetképpen, majd átkarolt és dúdolni kezdte a lejátszási lista következő számát. Harrynek nem volt túl jó hangja, de mikor csak dúdolt, az egész jónak tűnt. Vizes mellkasának döntöttem az arcomat, ő pedig a fülembe puszilt.
- Ilyen reggeli meglepetéseket többször is elfogadnék - motyogtam. A kezeit persze nem tudta a helyükön tartani, és a fenekemre csúsztatta. Tipikus. Kuncogtam, mire belemarkolt, ezzel egy picit megemelve engem, majd visszaengedett. Halkan felnyögött a súrlódásra.
- Mozogj nekem - mormogta a fülembe. Az arcomat a nyaka hajlatába temettem ahogy a kezeivel ismét megemelt és lassan visszaengedett. Az erekciója minden mozdulatomra egyre merevebben állt a hasa aljánál.
- Jade? - kezdte ahogy elhúzódva tőle, lenyúltam kettőnk közé. Az ujjaimat a farka köré fontam és lassan pumpálni kezdtem. A szemeit lehunyva, az ajkait szétnyitva az egyik kezét a fenekemen tartotta, a másikkal a kád szélébe kapaszkodott.
- Szoríts rá egy kicsit. - Tettem amit mond, és megszorítottam.
- Bassza meg - nyögte. A fejét hátrahajtva élvezte, ahogy gyorsítani kezdtem. Fel-le, fel-le.
- Gyerünk kicsim - biztatott, én pedig folytattam. Harry halkan zihált a mozdulataimra. Megálltam, és a hüvelykujjammal köröztem a tetején, majd folytattam a ritmust, fel-le... Harry felnyögött ahogy megismételtem.
- Keményebben bébi. - Én pedig engedelmeskedtem. Egyre gyakrabban nyögött, s az én ajkaim is elváltak ahogy láttam mennyire élvezi. Alig egy percen belül megfeszült az egész teste, majd a nevemet hangosan nyögve elernyedt, és a vízbe élvezett.
- Jade.. A francba. - A szemét kinyitva csodálattal nézett rám. Az ajkamba harapva vigyorogtam rá, majd felálltam és kilépve a vízből magam köré csavartam a kikészített törölközőmet.

A hálószoba szőnyege masszírozta a talpaimat ahogy a ruháim között válogattam. Harry lement a nappaliba telefonálni. Ő gond nélkül sétálgatott egyetlen alsónadrágban, de én nem mehettem elé fehérneműben. A szürke melegítőalsómat vettem fel, és Harry egyik hosszú ujjú felsőjét. Imádtam magamon Harry ruháit. Ez valami, aminek nem tudom az okát, csak egyszerűen jól esik.
Lesétáltam a lépcsőn, majd el Harry mellett az előszobába, a kis táskámért. Abban volt a telefonom, és idegesített, hogy nincs nálam. Gyorsan megnéztem az üzeneteket, amiket Eleanor küldött, majd mielőtt felhívtam volna, egy teljesen más számot tárcsáztam...
- Jade, kincsem! - szólt bele Lou vidám hangon, amitől mosolyognom kellett.
- Szia! - mondtam boldogan.
- Azt hittem már el is felejtettél. Akartalak hívni, csak hallottam dolgokat és inkább nem zargattalak. Képzeld, Lux épp a minap....
- Lou! Fogalmam sincs miről beszélsz annyira pörögsz - nevettem, miközben visszaértem a nappaliba és leültem Harry mellé, aki már befejezte a telefonálást.
- Ne haragudj édesem, csak annyira hiányzol - mondta megbánóan, amitől rosszul éreztem magam.
- Te is nekem. De tudod mit? Mi lenne ha ma itt aludnátok? - csaptam a sajátom helyett Harry térdére.
- Hát nem is tudom. Nem akarunk zavarni, most hogy végre minden rendben. - Jesszusom milyen pletykás emberekkel vagyok körülvéve! Egy fél napja sem jöttem el Eleanortól..
- Te sosem zavarsz - forgattam a szemeimet. - Most pedig menj pakolni, Harry-t majd értetek küldöm, hogy vacsira itt legyetek. - Mielőtt válaszolhatott volna, leraktam.

- Hova küldesz te? - kérdezett rá. A kezét az enyémre tette, és elemelte a térdéről. A sajátjai közé fogta, és masszírozni kezdte.
- Lou és Lux nálunk alszik ma - jelentettem ki.
- Nem engedem meg.
- Mi? Miért? - fordultam felé.
- Mert terveim voltak veled estére, és így halknak kéne lenned, ami...nem az erősséged - nevetett. Elképedve néztem rá, és meglöktem a vállánál.
- Gusztustalan vagy - mormogtam, majd a fejemet csóválva mentem ki a konyhába vízért. Utánam jött.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretem rajtad a ruháimat? - mormogta a fülembe. A pulcsijánál fogva húzott magához, és végigsimított a hátamon.
- Hmm. A hölgy nem hord melltartót?! - kérdezte két puszi között. A kezei a combomnál fogva emeltek a csípőjére.
- Harry.. - kuncogtam. A nyakamnál éreztem a vigyorát. Addig mocorogtam amíg ki nem kerültem a kezei közül, és távolabb léptem tőle.
- Naaa, tudom hogy te is akarod - jött utánam.
- Vacsorát kell csinálnom - ellenkeztem.
- Most komoly sérülés keletkezett az önbizalmamon. - A pultnak dőlve figyelte ahogy edényeket veszek elő.
- Valahogy biztos átvészeled - nevettem.
- Néha nagyon gonosz tudsz lenni a vigyorgott rám.
- Tudom. De inkább segíts. - Bizonytalanul nézett rám és a tálakra. Az egyikbe beleöntöttem a muffin alapanyagainak egy részét, s míg én azokat kevertem, a tojásfehérjét az ő kezébe adtam egy habverővel. Harry konyhája elég szegényes volt felszerelések terén, így kénytelen volt kézzel csinálni.
- Miféle varázslat ez? - nézett rám, mikor egyre nagyobb kupacban állt a hab a tálban. Hátravetett fejjel nevettem.
- Ezt hívják sütésnek.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon szupcsii lett! Olyan jó hogy Harry és Jade kibékültek. Annyira boldog vagyok. Harryt akarják megölni a skótok. Durva összecsapás lesz az biztos. De én tudom vagy is remélem hogy Harryék tulélik ès ha a megérzésem jó akk senkinek nem lesz semmi baja.
    Nagyszerűen írtok mind a ketten. Nagyon szépen fogalmaztok. Megértem hogy miért ilyen idő közönként hozzátok a részekett. Látszik hogy ti sokat dolgoztok egy rész megírásával. Nagyon nagy elismerésem. Nem tudom még mit irhatnék....
    Hozzaktok hamar kövit. Sok puszii lányok.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó! Harry halhatatlan túléli a skótokat :33 Harry és Jade kibékültek szóval minden jó! Kövit!

    VálaszTörlés
  3. Imádom, egyszerűen fantasztikus. Végre szent a béke, annyira szeretem őket együtt. Olyan édesek. Nagyon várom a következő részt. Igazán élvezetesen írtok. Csak így tovább! :D

    VálaszTörlés
  4. Lányok.! Ez valami fantasztikus!
    Nem tudok mást írni, csak azt, hogy fantasztikus. Mert ez fantasztikus. Annyira izgalmas a történet, hogy sosem vagyok biztos benne, amikor elolvasom a rész elejét, hogy a vége is happyend lesz-e. Őrjítő, de egyben csodálatos.
    Most is pont ettől félek. Jade es Harry kibékültek, de nem tudhatjuk, hogy mikor lesz az a pillanat, amikor megint összevesznek.:(
    Na de mindegy is. Csak ennyit akartam mondani. Próbáltam feldobni a napotokat egy kis cuki komival, remélem sikerült.:)
    Xx - nóri

    VálaszTörlés