2015. március 14., szombat

2. Season // 20. Chapter

Sziasztooook!
Hát úgy néz ki kezdünk visszaállni a normál ütemre a részeket illetően, de inkább ne kapkodjuk el ezt a kijelentést. Mindenesetre nagyon remélem, hogy innentől tényleg nem nagyon lesznek csúszások/kimaradások!
Nem igazán tudom jellemezni ezt a részt, úgyhogy örülök, hogy nincsen külön címe a fejezeteknek, mert most bizony komoly bajban lennék. Döntsétek el ti magatokban, ha szeretnétek.
Viszonylag gyorsan megvolt az alapötlet, hogy mit szeretnék, aztán már csak be kellett toldani pár átkötő részletet is, hogy teljes legyen a képe a dolognak.
Remélem elnyeri a tetszéseteket, és valamilyen formában most is hagytok magatok után nyomot.:)

Ui.: Mivel a blogger elvileg törli az erotikus tartalommal bíró blogokat, ezért most különösképpen szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy van egy facebook csoportunk. Ha neadjisten' bármi baj történne, akkor ott fogtok tudni róla értesülni!
A csoport linkjét oldalt megtalálhatjátok az infóknál, vagy pedig kattintsatok ide.



- Harry? - motyogtam mikor felébredve nem találtam magam mellett. Jobban kinyújtóztam, de csak az üres ágyat paskoltam a kezemmel. Felültem, és megdörzsöltem a szemeimet.
Mennyi lehet az idő?
Az óra negyed négyet mutatott. Kint még jócskán sötét volt. Felkapcsoltam a kislámpát az ágy mellett és belebújtam a fotelben heverő köntösömbe. Halkan osontam ki a szobából, nem akartam felébreszteni Lux-ot. Így is gyakran voltak nehéz éjszakái. Lementem a lépcsőn a nappaliba, de Harry nyomát sem találtam. Amerre mentem villanyt kapcsoltam, mert egyrészt féltem a sötétben, másrészt mivel a hold fénye nem volt elég, tartottam tőle hogy orra bukok valamiben. Utolsó lehetőségként a dolgozószobája felé mentem. Odaérve láttam hogy fény szűrődik ki az ajtó alatt, így bekopogtam, de az kinyílt az apró mozdulattól. Halkan léptem be a félhomályban lévő helyiségbe. Csak az asztali kislámpa égett, megvilágítva egy rakás papírt.
- Miért nem alszol? - mormogta az íróasztal felé görnyedve. Fel sem kellett néznie, tudta, hogy én vagyok az.
- Nem voltál mellettem - motyogtam miközben felé indultam.
- Menj fel, mindjárt megyek én is. - Felállt, de nem fordult felém, hanem nekem háttal állva kotorászott az egyik fiókban. Farmer volt rajta szürke felsővel.
- Harry, hol...
- Indulj! - csattant. Összerezzentem a hangjáról, és öntudatlanul is hátráltam egy lépést. - Bassza meg, ne haragudj - kért elnézést azonnal, majd sóhajtva elém sétált és magához húzott. A hajamba puszilt, majd elengedett.
- Siess - motyogtam, majd visszamentem a szobába. Ledobtam magamról a köntöst és bementem a fürdőbe. Miután végeztem, visszafeküdtem az ágyba, de nem tudtam elaludni. Nem, amíg nem tudom mi folyik itt. Tiszta, hogy Harry elment valahova, vagy el akart, hiszen teljesen felöltözve volt lent, nem egy alsóban vagy melegítőben. Nagyon rossz előérzetem volt napok óta, és ezen nem segített az elmúlt 15 perc. A szememet összeszorítva próbáltam visszaaludni, de feladtam a dolgot, hiszen minden álmosság eltűnt a testemből. Sóhajtva keltem ki ismét a takaró alól, majd ismét a fürdőnkbe mentem, és engedtem egy kád vizet.
Amíg a királyi méretű kád megtelt, levetkőztem és a hajamat a fejem tetejére fogtam egy kontyba. Levendulás habfürdőt dobtam a vízbe, majd elmerültem az illatos, forró habokban. A fejemet hátrahajtva relaxáltam, magamban végigpörgettem minden lehetséges lehetőséget Harry távollétét illetően. Nem akartam semmit sem túlgondolni, hiszen abból csak a baj van, de nem tudtam, hogy az én életemben létezik-e még a túlgondolás kifejezés. Kezd eltűnni.
Aggódtam Harry miatt, hiszen tisztán emlékszem mikor Oscar elmondta mi is Craig valódi terve. Nem engem akartak. Én legfeljebb csalinak lennék jó, hogy megtudják Harry hollétét. Ennek a konfliktusnak köze sincs már apámhoz, vagy a vagyonához. Ez hidegvérű gyilkolással történő terjeszkedés. Akaratlanul is eszembe jutott Oscar. Nem tudtam mi lehet vele, és csak remélni tudtam, hogy még él.
- Jade? - hallottam Harry hangját az ajtón túlról.
- Itt vagyok! - kiáltottam vissza neki. Pár pillanat múlva az ajtó kinyílt, és Harry ideges tekintete látványosan megnyugodott.
- Kopoghattál volna - morogtam.
- Azt hittem eltűntél. - A szemöldökét ráncolta, az arcizmai megfeszültek.
- Csak nem tudtam visszaaludni...
- Legközelebb szólj. - A szemeimet forgatva hümmögtem neki valami beleegyezés félét. - Csússz előre - mondta és a felsője máris a földön volt. Nem néztem oda, miközben vetkőzött. Még mindig kellemetlenül éreztem magam tőle. Kérésének megfelelően helyet csináltam neki, ő pedig a lábait mellettem előre nyújtva ült be mögém, majd a hasamnál fogva húzott magához. A víz kifolyt a kádból a hirtelen mozdulatára. Kuncogtam, s a fejemet a mellkasának döntve lehunytam a szemeimet.
Éreztem ahogy ellazul a teste miközben a karomat simogatta.

- Mi van Oscarral? - kérdeztem.
- Hogy-hogy mi van vele?
- Hát...úgy értem.. Ő él még? Vagy.. - Össze-vissza dadogtam ahogy a szemem elé úsztak a képek, ahogy holtan fekszik a pincében. Ugye nem, ugye nem..
- Nem. Még aznap elvittük. - Éreztem ahogy megrántotta a vállát.
- Meg-megöltétek?
- Meg! - nevetett fel egy picit. - Szerinted mi történt volna? Elküldjük virágot szedni a rétre?
- Segített nektek! Nem érdemelte meg.. - A hangom megremegett, és megmagyarázhatatlan gyász öntötte el a lelkem. Nem is ismertem ezt az embert, és mégis valahogyan magához láncolt az alatt a pár alkalom alatt, mikor láttam. Bátor volt.
- Ha mi nem, akkor valaki más megtette volna, sokkal kegyetlenebb módon. - Előre dőlve temettem az arcomat a kezeimbe, Ő pedig ezt kihasználva a meleg vizet végigfolyatva a vállaimon, masszírozni kezdett. - Túl sokat tudott - motyogta. Apró puszit nyomott a két lapockám közé.
- Akkor sem lett volna szabad ezt tenned - húzódtam el. Hirtelen fogott el az undor, és jobbnak láttam kimászni a kádból, hogy távolságot tudjak tartani kettőnk között.
- Most meg mi a bajod? - sóhajtott mikor a törölközőt magam köré tekerve léptem a puha szőnyegre a kád mellett. Nem válaszoltam. Valamennyire megtöröltem magam, és a szobába indultam. - Jade? - A hangját felemelte, és hallottam ahogy ő is elhagyja a kádat. Mielőtt még kiért volna, szinte bemenekültem a gardróbba, és magamra csuktam az ajtaját. Közel a teljes ruhatárunk itt volt, így kedvemre válogathattam, miközben ő az ajtón kopogott. Reméltem, hogy nem kezd el kiabálni, vagy dörömbölni, hiszen Lou és Lux még mindig aludtak.
Egy idő után megunta, hogy nem reagálok és abbahagyta a zajongást, én pedig nyugodtan felöltöztem, de kimenni még nem akartam. Tudtam, hogy Harry kezéhez valószínűleg egy nagyváros lakosaival megegyező számú ember vére tapad, különböző, számomra néha érthetetlen okokból, de úgy tűnik, egészen idáig nem tudatosult bennem teljesen a tény. És most, hogy ennyire egyértelműen a tudtomra adta, hogy nem fél megölni azokat sem, akik neki segítenek, csak mert veszélyes, hogy "túl sokat tudnak", elöntött az undor. Egy pillanatra szinte újra éreztem a vér szagát, ami belengte a pince kihallgatónak használt részét, mikor ott jártam. Igaz, akkor Oscar még életben volt.
Halkan nyitottam ki az ajtót, és mentem vissza a szobán keresztül a fürdőbe, hogy felakasszam a törölközőmet. Harryvel szerencsére nem találkoztam. Volt egy olyan érzésem, hogy ha eddig sem ment, ezek után biztos nem fogok tudni visszaaludni, így összepakoltam az ágyat. Nem tudtam mit kezdhetnék magammal, hogy levezessem a felgyülemlett feszültséget, de aztán beugrott a megoldás.

- Kérem a szobád kulcsát - mondtam, de próbáltam kerülni a tekintetét, és csupa szép dologra gondolni. Pillangók, unikornisok, kisnyuszik, gyerünk Jade.
- Mit? - kérdezett vissza. - Az irodáét? - Bólintottam. - Minek neked az?
- Le akarok menni....lőni. - Hatalmasat nyeltem, és magam sem tudom miért éreztem ezt kínosnak.
- Mi? - A keze megállt a mozgásban.
- Hallottad! - csattantam, most először nézve a szemébe.
- Valóban. De oda nem mehetsz szakszerű felügyelet nélkül, engem pedig látványosan utálsz, igaz, már megint nem tudom miért.
- Az istenit Harry, ne kezelj úgy, mint egy óvodást.
- Nem kezelnélek úgy, ha nem viselkednél úgy! Ilyen állapotban akkor sem adnék fegyvert a kezedbe, ha tudnád használni. - A lehető legnyugodtabb, leglekezelőbb stílust sikerült kiválasztania a mondandója közléséhez.
- Akkora paraszt vagy - hagytam ott. Az előszobába mentem, és felhúztam a csizmámat, majd a kabátomért nyúltam. Ekkor ért oda.
- Hová mész? - kapta el a karomat.
- Az udvarra, Harry - rántottam ki a felkaromat a szorításából, majd lekapta a kabátomat a fogasról, kiléptem, és becsaptam magam mögött az ajtót.
Kint túlságosan hideg volt és sötét, hogy jó ötletnek bizonyuljon kint lenni, de nem mehettem csak úgy vissza. Jót fog tenni, hogy kiszellőztetem a fejemet. A kabátzsebembe nyúlva megtaláltam a kulcsaimat, így megszegve a szavamat a hátsó nagy udvar helyett a kapuhoz mentem. Kinyitottam, és már az utcán is voltam. Kihalt volt, és a közvilágítást leszámítva koromsötét. De mi más lehetett volna hajnali 4 órakor?
Elindulni viszont nem mertem. Harry nem örülne neki, ha a tudta nélkül mennék ki, és nem hiányzik az életünkbe még egy hét veszekedés. Egy pár pillanatig még álltam egy helyben majd visszaléptem a kapu másik oldalára, és becsukva kulcsra zártam azt.
- Okos döntés - hallottam meg a hangját magam mögül. Megfordultam, s tényleg ott állt, a bejárati ajtónak dőlve háttal, egy szál cigivel a kezében, és engem nézett. Biztos látta, hogy mit akartam csinálni, mégsem szólt. Tudta, hogy nem megyek ki. A cigit a szájához emelte, és beleszívott. Én meg csak álltam, földbegyökerezett lábakkal, és bámultam ahogy a füst távozik a szájából.
- Gyere ide - mondta, s mintha egy halvány mosolyt is láttam volna átsuhanni az arcán.
- Ha eldobod azt a szart - mutattam a kezében égő csikkre. Nevetve dobta bele a lépcső mellett álló kis hókupacba, én pedig elindultam felé, ahogy kérte.
Megfogta a kezem, és magához húzott. Az ölelésébe vont, én pedig hirtelen elfelejtettem minden rossz gondolatomat, mintha sosem lettek volna. Erre volt szükségem, nem az elfutásra.
- Néha olyan bután viselkedsz - motyogta a hajamba. Csak hümmögtem neki valami válasz félét, ami még én sem tudtam pontosan mit jelentett.
- Elmondod mi bajod lett hirtelen? - vigyorgott le rám. Megráztam a fejemet, és egyszerűen csak fogtam, és behúztam magam után a házba.

A kanapén ülve vártam, hogy Harry elindítsa a kiválasztott filmet, majd csatlakozott hozzám. A lábaimat felhúztam, és a vállának dőlve figyeltem az első képsorokat.
- Azt hittem nem szereted az ilyen filmeket - mondtam mikor rájöttem mit nézünk.
- De te igen - karolt át.
- Olyan nyálas vagy - nevettem fel, majd minden figyelmemet a filmre irányítottam. Nincs is jobb dolog hajnal fél 5-kor, mint megható, már-már túl romantikus filmeket nézni.

***

- Mit csináltál? - kérdeztem, mikor elé tettem az ebédjét. Tom úgy egy órája vitte el Lou-t és Lux-ot, így volt időm összedobni valamit gyorsan ebédre. Húst sütöttem, mivel Harry azt kért.
- Mikor? - nézett fel rám, még mielőtt én is leültem volna mellé.
- A szobádban az éjszaka közepén - forgattam a szemeimet. Azt hittem egyértelmű.
- Nem akarok most erről beszélni. - A hangsúlya alapján ő lezártnak tekintette a témát, én pedig nem akartam felesleges feszültséget a kérdezősködéssel. Valamikor úgyis el kell mondania.
Csendben ettünk tovább, igaz, az én étvágyam hamar elment. A párolt zöldségeket egyesével, szemenként rakosgattam a számba, minden mozdulatot jól átgondolva, mintha számítana, aztán feladtam és a villámat a tányérra tettem.
- Nekem ennyi elég volt - álltam fel, hogy a konyhába vigyem a tányéromat. Ha már a nappaliban ettünk, nem akartam még több rendetlenséget.
- Jade! - szólt utánam. Megfordultam. - Miért nem eszel többet?
- Mert tele vagyok - mosolyogtam. Válaszom messze járt az igazságtól, de így legalább nem fog kötekedni. Összehúzott szemöldökkel nézett rám, de végül hagyta a dolgot.
A megmaradt ételt a szemetesbe kotortam. Dühös voltam Harryre. Mindig azért veszekszünk, mert nem mond el nekem semmit, és mégis állandóan, újra és újra ezt csinálja.
Kinyitottam a mosogatógépet, majd meggondoltam magam, és inkább nekiálltam kézzel elmosni a tányéromat és a villát.

- Ideges vagy? - kérdezte. A vízfolyástól nem hallottam, ahogy bejött a szobába, így egy picit összerezzentem a hangjára.
- Egy kicsit - mondtam. - Miért?
- Nem szeretlek így látni - motyogta a tarkómnál, majd apró puszit nyomott a bőrömre.
- Én sem szeretek ilyen lenni. - Szinte automatikusan döntöttem oldalra a fejemet, hogy a tovább haladó ajkainak helyet adjak. És akkor jöttem rá, mit kell tennem. Elzártam a vizet, és szembefordulva vele az ajkai után kaptam. Azonnal reagált, és a csípőmnél fogva rántott magához közelebb. A kezeimet a hajába vezettem, ahogy felemelt, és a pultra tett. A keze a felsőm alatt matatott, én pedig belemarkolva a hajába meghúztam azt. Belemordult a csókba, és elhúzódva kezdte levenni rólam a felsőmet.
- Ne, Harry - állítottam meg. Egy pár pillanatig csak nézett rám, majd elvigyorodott, és elölről kezdte a műveletet. - Harry! - szóltam határozottan, mire végre elengedte a felsőmet, és egy lépést hátra lépett. Értetlenül bámult rám, mikor leugrottam a pultról.
- Mondd el, hogy mit csináltál éjjel.
- Mi van? - kérdezett vissza. A tekintete még csak most kezdett tisztulni.
- Hallottad - vigyorogtam, és a felsőm aljával kezdtem játszani, hogy húzzam őt.
- Szórakozol?! - A hangja sokkal vékonyabban csengett, mint szokott. Tényleg meglepődött. Megráztam a fejemet. Közelebb lépve hozzá, a vállaiba kapaszkodva álltam lábujjhegyre.
- Ha megteszed, akkor én is beleegyezem az íróasztalos dologba. - Alsó ajkamat beharapva húzódtam el tőle. Tudtam milyen hatással van ez rá is, mint minden férfira a világon.
A kezemet hirtelen megfogva húzott maga után a földszinti helyiségbe. Szinte kivágta az ajtót ahogy beléptünk. Felkapcsolta a villanyt, és az asztalhoz húzott, ami tele volt papírokkal, de ami még inkább lekötötte a figyelmem, az egy Kelet-Európát ábrázoló térkép volt.
- Essünk túl ezen gyorsan, hogy végre megdughassalak. - Mögöttem állva mormogta ezt a fülembe, miközben feltűnően szorított hozzá az ágyékához. Igyekeznem kellett, hogy ne üljön ki az elégedett vigyor az arcomra, amiért ennyire egyszerűen bevált a tervem. Jobban ismertem Harryt, mint ő gondolta volna. Csak bólintottam válaszként, és a színes térképre mutattam. Úgy nézett ki, mint aminek nekiment egy csoport óvodás. Mindenféle színben pompázó országok, országrészek, bármilyen rendszeresség nélkül.
- Ez mi? - kérdeztem rá.
- Egy térkép. Az egyes csoportokat mutatja. Mi vagyunk a zöldek, látod? - mutatott az Anglia nagy részét elfoglaló színre.
- Nem tudtam hogy vannak csapataid...Szardínián? - utaltam a zölden virító szigetre a tenger közepén.
- Sok mindent nem tudsz még - zárta rövidre. - A pirosak az írek, a sárgák a skótok, de egy egyértelmű. Mindenkinek a területe addig tart, amíg be van színezve - magyarázta.
- Hogy-hogy az olaszoknál csak egy szín van? - Bárhová néztem, minden ország legalább kettő-három, vagy akár még több színben pompázott, de ott minden kék volt. Harry csak felnevetett.
- Ne húzz újat az olaszokkal. - Úgy éreztem ez az infó nekem bőven elég volt róluk. A térképet odébb tettem, és a táblázatokat kezdtem nézegetni. Számok, százalékok, és városnevek. Mindegyik angol volt. Több ilyen, egyformának tűnő táblázat is volt, összetűzve, de a monogram a tetején mindig más volt. Hamar rájöttem, hogy ezek Harry adatai, a monogramok pedig az egyes részlegek vezetőire utalnak. Ezt is félretettem, nem találtam érdekesnek.
- És miért voltál itt éjjel? - fordultam felé.
- Mert ezt kaptam - szedett elő az egyik kupac alól egy másik térképet, ezúttal csak Angliát ábrázolót.
- Mi ez? - kérdeztem. Tele volt nyilakkal, nevekkel, mindenféle jelöléssel, amiken nem tudtam kiigazodni.
- Nem lényeges - vette ki a kezemből, majd az asztalra tette. Ahogy visszafordult azonnal megcsókolt.
- Harry... - próbálkoztam. Tudtam, hogy valamit még mindig nem mond el, és én nem akartam tovább a sötétben tapogatózni.
- Nem.. - motyogta az ajkaimra. - Szükségem van rád, Jade - lehelte, és lesöpörve mindent mögülem, felültetett az asztalára. Nekem is rád, Harry.
Az ajkai nem hagyták el az enyémeket, és ezúttal én voltam az, aki levette az ő pólóját, s a földre dobtam. Vad volt. Olyan szenvedéllyel csókolt, mint még soha azelőtt, és szinte éreztem hogy még így is visszafogja magát. Pillanatok alatt vetkőztetett le mindkettőnket, és tudtam, hogy ez most durva lesz...

***

Eleanor ült az egyik oldalamon, a másikon Zayn. Harry mindenkit összerendelt másnap reggelre, egy üres épületbe. Pontosan nem tudtam hol vagyunk, csak azt, hogy valahol Brighton környékén.
Mint azt még az előző nap elmondta a kis irodai dolgunk után, az a térkép a skótok délre történő terjeszkedését, a csapatait tartózkodását, és a Louis által előre megjósolt haladási irányt mutatta.
Harryék terve számomra elsőre nevetségesnek tűnt, de hamar rájöttem, hogy mint mindig, most is igaza van. Remélem. Úgy döntött, hogy minden egységet Londoni, és külvárosi helyeken szállásol el, vagy pedig más, déli városokban. Több tízezer embert telepített délebbre, mielőtt a skótok elérték volna őket. Csak néhányan maradtak a helyükön, hogy közvetítsenek a történésektől. Az egyik ilyen volt Conor is, akinek a többi vezetővel együtt el kellett volna hagynia a veszélyes részeket, de Harry mégsem engedte neki. A gyomrom borsónyira zsugorodott annak a gondolatára, hogy valami baja eshet az egyik barátomnak.
- Tudunk majd beszélni? - súgtam oda Eleanornak. Bólintott, majd felállt mellőlem, és a kezemért nyúlt.
- Megmutatom Jade-nek a mosdót - mondta kellően hangosan, hogy mindenki hallja, és tudomásul vegye.
- Majd én megyek vele - indult meg felénk Harry, mire majd' kiesett a szemem.
- Öhm. Én inkább Ellel mennék, ha nem gond - mondtam és megfogtam a barátnőm kezét. Éppen őt készültem kibeszélni.. Kissé megbántottan nézett, de nem is értettem, hogy miért csinált belőle ekkora ügyet. Egyáltalán miért akart ő elkísérni?
- Hagyd a csajokat, Rómeó - nevetett hangosan Louis felnézve a gépről. Visszafojtottam a nevetésem, és egy mosollyal néztem Harryre, majd Eleanorral kézen fogva mentünk el a többiektől
- Hallgatlak - nézett rám vigyorogva a barátnőm, amint becsukta a mosdó ajtót mögöttünk. Nem mondtam semmit, csak hülyén vigyorogtam rá. - Ó te jó ég, te nagyon kész vagy - nevetett.
- Megint minden olyan jó, El - kuncogtam. - Annyira... Ahhh. El sem tudom mondani!
- Látom. Csak úgy lesi minden kívánságodat. Jade szomjas, Jade éhes, Jade ezt szeretné, meg azt, Jade-nek mosdóba kell mennie - hadonászott, mire mind a ketten hangosan felnevettünk. A szám elé kaptam a kezem, nehogy meghalljanak minket kintről, aztán rájöttem, hogy túl messze vagyunk, hogy akármi is hallatszódjon.
- Tegnap volt egy kis vitánk, de a fejemet rá, hogy nem tartott tovább fél óránál - mondtam.
- Szerintem van itt még más is... - méregetett. Összeszorítottam a számat, és bólintottam.
- Kimondta, hogy szeret - mondtam szinte nyüszítve, nehogy felsikítsak. Eleanor a teljes önkontrollját elvesztve, visítva ugrott a nyakamba. Egy pár pillanat múlva nevetve toltam el magamtól.
- Te jó édes istenem. Én... Én ismerem már vagy 5 éve, de ő még soha, senkinek... Úristen - beszélt össze-vissza. Valószínű, hogy ő jobban bezsongott, mint én, ami elég vicces.
Széles mosollyal az arcomon figyeltem, ahogy megnyugszik, majd gyorsan távoztunk, nehogy gyanús legyen, milyen sokáig vagyunk távol.
- És békítő szex volt? - súgta oda nekem, mikor beléptünk a helyiségbe, ahol a fiúk is voltak. Nem válaszoltam, csak löktem egyet a vállán, mire megint kitört belőlünk a nevetés.

- Minden oké? - kérdezte Harry. Az egyik falhoz állított asztalnál voltam és vizet kerestem, mikor megjelent mellettem.
- Persze. Csak...az előbb még itt voltak a vizek - mondtam összehúzott szemöldökkel.
- Szomjas vagy? Mindjárt kerítek neked valamit - válaszolt és már ment is el.
- Ne! - fogtam meg a karját, hogy visszatartsam.
- Mi? - fordult felém.
- Nem fontos - mosolyogtam, és inkább magamhoz húztam, hogy megölelhessem. A hátamat átkarolva tartott magához közel, míg én a mellkasába lélegeztem.
- Nemsokára megyünk haza, oké? - mormogta a hajamba. Bólintottam válaszként.
- Nagy baj van, igaz? - néztem fel rá. Sóhajtott, és lesütötte a szemeit, ami ritka volt tőle, ebből tudtam, hogy a válasz igen. - Menj vissza. Szükségük van rád - motyogtam és lábujjhegyre állva puszit nyomtam összeszorított ajkaira.
- Szeretlek - suttogta, aztán puszit nyomott a homlokomra, és otthagyott.
Az elkövetkezendő két és fél - három órát ugyanúgy töltöttem. Eleanorral ültünk a kanapén, ami az egyetlen ülőalkalmatosság volt az egész épületben, halkan beszélgettünk, és vagy a fiúkat figyeltük, vagy pár percre lehunyva a szemeinket relaxáltunk, ha a felhők közül kibújó nap ránk sütött az ablakon keresztül.
Feltűnt a földszintes épület üressége. Festetlen, néhol kopott falak, pókhálós sarkak, pár asztal és egy kanapé. Ennyi.
- Mióta vagytok együtt? - néztem Elre.
- Hmm? - fordult felém.
- Te meg Louis.
- Úgy három éve. Nem igazán tudjuk behatárolni, hogy mikor jöttünk össze, szóval évfordulónk sincsen. - Mosolygott, de a tekintetéből mégis azt olvastam ki, hogy inkább hagyjuk ezt a témát. Bólintottam válaszként, majd a fejemet az asztalon megrezdülő telefonra kaptam.
- Harry! - szóltam hangosan, hogy meghallja. Felém fordult, én pedig a telefonra mutattam. Pár lépéssel ide is ért, és megnézte ki keresi. Mosolyogva fogadta a hívást.
- Szia Gem! - Egy pár pillanatba beletelt, mire rájöttem, hogy a nővére az. Nem figyeltem miről beszélnek, mert sokkal érdekesebbnek tűnt, ahogy Niall válogatja szendvicsbe valókat az asztalról.
- Te nem félsz? - szólalt meg El.
- Mitől? - kérdeztem vissza.
- Ettől az egésztől. A jövőtől. Vagy hogy lesz-e nekünk jövőnk... - Maga elé bámulva ült, a körmeit piszkálva.
- Nem. - Teljesen felé fordulva folytattam: - Bízom Harryben, és a többiekben, és tudom, hogy nem lesz semmi bajunk. Se nekem, se neked, és egyik fiúnak sem.
- Olyan bátor vagy - nézett rám csodálattal a szemeiben. - Én sokkal régebb óta vagyok ebben az egész szarban, és mégsem vagyok nyugodt ezzel.
- Akkor lehet velem van a baj - nevettem fel.
- Nem hiszem. Tudod... ha valami lenne, te biztos meg tudnád védeni magadat, szóval nincs mitől félned. De én nem vagyok ilyen erős... - A szemeiben megcsillantak a könnyek, én pedig azonnal magamhoz öleltem. Halkan kezdett sírni a vállamon, miközben próbáltam megnyugtatni. Louis észrevette a jelenetet, és szinte azonnal megjelent, hogy átvegye a barátnőjét. A még mindig telefonáló Harryhez sétáltam, aki a zsebéből kivette a szabad kezét, hogy átkarolhasson.
- Igen Gemma, értem, de ez a protokoll....Tudom....Ne- Nincs erre most időm, de majd este felhívlak, rendben? - A hajammal játszott, miközben próbálta lerázni a testvérét.
- Én is téged. Szia - köszönt el, majd a telefont fejcsóválva süllyesztette a zsebébe. - Nők! - mondta a szemeit forgatva, de a mosoly ott bujkált a szája szélén.
- Héé! - löktem meg vigyorogva.
- Ne heveskedj, mert meglesz az eredménye - mormogta magához rántva. Lehajolt, hogy megcsókolhasson, mikor a zsebében ismét rezegni kezdett a telefonja.
- Biztos elfelejtett valamit - kuncogtam, és elhúzódtam tőle, hogy felvehesse.
- Styles - szólt bele élesen, összehúzott szemöldökkel. Oldalra billentettem a fejem, ahogy hirtelen megmerevedett minden porcikája. - Picsába! - káromkodott hangosan, majd kinyomta. Mindenki rákapta a tekintetét, én meg csak álltam ott előtte, értetlenül.
- Harry? Minden oké? - nyúltam felé. A hajába túrva rázta meg a fejét nemleges választ adva ezzel.
- Nem... - teljes csend volt, így nem kellett felemelnie a hangját, hogy mindenki tisztán hallja.
- Itt vannak - mondta, én pedig azt hittem, azonnal összeesek...

3 megjegyzés:

  1. Neee itt abbahagyni??? Ez kínzás...annyira imádom!!!!!! Siessetek a kövivel!<3:)

    VálaszTörlés
  2. mikor lesz új rész? annyira imádom ezt a történetet! <3 :D

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok! Nagyon nagyon nagyon jó lett a rész! Imádom ahogy írtok.
    Siessetek a kövii résszel!
    Addig is sok puszii

    VálaszTörlés