2015. április 13., hétfő

2. Season // 21. Chapter

Üdv hölgyeim!
Elnézést a késői időpont miatt azoknak, akik ezt a részt hétfő hajnal 1-kor olvassák a csúszás miatt. Elhúzódott, de a csoportban olvashattatok róla. Nem győzünk elégszer elnézést kérni tőletek! Nagyon igyekszünk, és semmiképpen sem szeretnénk elveszteni egyetlen csodálatos olvasónkat sem. Nyugodtan lehet reklamálni, ha úgy érzitek, legalább látjuk, hogy érdekel titeket.
A következővel megpróbálunk sietni, amennyire csak tudunk, ehhez viszont jó olvasást!
Hagyjatok kommentet, ha úgy érzitek van mit mondanotok, és ne felejtsetek el csatlakozni a facebook csoportunkhoz, hogy ne maradjatok le semmiről!
Millió puszi
B & E



Itt vannak..
Harrynek csak ennyit kellett mondani és kitört a káosz. Eleanor felsikoltott, Zayn és Liam azonnal ugrottak a nappaliban lévő számítógéphez, hogy minél több információt gyűjtsenek a skótok Brightonon belüli tartózkodásáról, Louis átkarolta El-t, közben Harry-vel kiabált, Niall és Conor próbáltak nekünk kitalálni egy menekülő útvonalat, mert itt nem maradhattunk.. Én pedig csak figyeltem, ahogy az események egyre csak kibontakoznak, és nem tettem semmit, hogy megállítsam. Csak álltam ott, és nem tudtam, hogy sajnáljam-e magam, vagy ne. Végül a nem mellett döntöttem, mert ez most nem rólam szólt.
- És most mit fogunk csinálni? - kérdeztem gyenge hangon Harrytől, aki hátat fordított a többieknek, nem figyelve arra, hogy éppen beszélnek hozzá. Már a testtartásából láttam, hogy ideges, ezért közelebb mentem hozzá, s hátára simítottam a kezemet.
- Elviszlek valami biztonságos helyre - morogta, mire hitetlenkedve szólaltam meg.
- Harry, ezt nem gondolhatod komolyan! Itt vannak a srácok, nektek kéne inkább elmenni innen.. vagyis inkább neked. Téged akarnak és nem engem. Ez most nem rólam szól.
- De kibaszottul rólad szól - pördült meg hirtelen. Kicsit hátráltam. - Tudják, hogy te vagy a gyenge pontom. Hogyha téged bántanak, akkor engem is. És ezt kurvára ki fogják használni, ezért kell egy lépéssel előttük járnom, és téged egy olyan helyre elhelyezni, ahol soha a büdös életbe nem találnak meg.
- És Eleanorral mi lesz? - kérdeztem félénken, ahogy hátranéztem a könnyező lányra. Bár régebb óta van ebben a káoszban, sokkal rosszabbul kezeli ezt, mint én.
- Ő is veled lesz - mondta Harry. - Addig mi megoldjuk valahogy ezt a szarságot.
- Ha bármi bajod lesz...
- Nem lesz semmi baj - jelentette ki, majd szorosan magához húzott és a hátamat kezdte cirógatni. - Inkább a skótokat féltsd, mert nem fogjuk őket kímélni.
- Dehogy féltem azokat a szarházikat - morogtam Harry vállába, mire elnevette magát.
- Ez az én Jade-em - adott egy puszit a homlokomra. Mélyen beszívtam az illatát, majd elhúzódtam.
- Na, menjünk innen - mondtam, majd megfogtam a kezét és magam után kezdtem húzni.

Bő fél órával később már a kocsikban ültünk. Harry, Louis, Eleanor, Luke és én egy kocsiban voltunk, míg Zayn, Liam, Ashton, Calum és Mikey egy másikban. Harry idegesen vezetett, miközben az anyós ülésen lévő Louis telefonon beszélt a másik kocsi tagjaival. A telefon ki volt hangosítva, ezért Zayn elég sok hasznos információt el tudott mondani. Eleanor, Luke és én hátul ültünk, de mégis csak mi, lányok voltunk azok, akik magukba fojtva a pánikot ültünk, és figyeltük a többieket. Luke persze a srácokra figyelt, ezért nem foglalkozott a feszültséggel, ami bennem és Eleanorban volt.
- Lányok, minden oké? - szólt hirtelen hátra Harry, egy pillanatra elfordulva az úttól. Ránéztem, egy kis félelemmel a szememben, mire összeszorította száját. Tudtam, hogy nem akarja, hogy féljek.
- Persze - mondtam hirtelen, kamu mosollyal. Akartam, hogy tudja, nem félek, ha ő itt van.
- Csak szólj, ha gáz van - mondta halkan, majd vissza is fordult az út felé és tovább száguldottunk.
- Miért nem mondtad el neki? - súgta Eleanor, mire felé fordítottam a fejemet. Megvontam a vállam.
- Nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon.
- Így is aggódni fog - mosolygott El. - Látszik rajta, hogy félt téged.
- Tudom - bólintottam. - De nem miattam kell aggódnia, hanem saját maga miatt.
- Szerintem mindketten tudjuk, hogy nem maga miatt aggódik, akármennyire is szeretnéd - motyogta, mire sajnálatosan egyet kellett vele értenem.

Pár perccel később a kocsi megállt. De csak úgy, egy hatalmas épület előtt. Én egy elhagyatott raktárépületnek néztem, de ahogy láttam, parkolt pár kocsi itt rajtunk kívül. Nem értettem hol vagyunk, vagy mi történik, de ahogy láttam Eleanor is így volt vele.
- Harry, mi ez a hely? - szólítottam meg, miközben kicsatoltam a biztonsági övemet, amint ők is ezt tették.
- Az egyik főhadiszállásunk. Csak pár percre megyünk be, utána tovább kell sétálnunk. Kocsival feltűnő lenne ezt a helyet elhagyni, és megtudtuk, hogy Craig emberei már mindenhol ott vannak. Vigyáznunk kell.
- Csak fegyvereket hozunk ki - egészítette ki Louis. Ledermedtem.
- Fegyverekkel fogtok járkálni az utcán? - kerekedtek el szemeim, és szemem sarkából láttam, hogy Eleanornak is ugyanez volt a reakciója.
- Fogunk - javított ki Harry, mikor kiszálltunk a járműből. - Ti is kaptok egy kisebb pisztolyt, hogy megvédjétek magatokat, ha nem vagyunk mellettetek.
- Azt mondtad velünk maradtok! - szólalt fel ijedten, miközben tekintetemmel Harryt néztem. Elnyitotta ajkait, mint aki mondani készül valamit, de végül egy szót sem szólt. Helyette beszélt Louis.
- Nem végig - motyogta, majd elindult előre, Harry pedig követte.
- Mit nem akar elmondani? - tettem fel kérdésemet Eleanornak, mire ő megvonta a vállát. Ez a helyzet kezdett egyre idegesítőbbé válni. - Eddig semmit sem titkolt előttem.. Mármint persze titkolózott előttem, de a fontos dolgokba beavatott. Most akkor mi történt? Nem bízna bennem, vagy mi?
- Jaj, Jade, ilyenekre ne is merj gondolni - mondta Eleanor, miküzben egyre közelebb értünk az épülethez. - Ez csak saját vélemény, de szerintem jobban bízik benned, mint Louisékban.
- Á, ez hülyeség - léptünk egyszerre a bejárathoz. - De felejtsük inkább el, amit az előbb mondtam. Ideje szembenézni ezzel a szarsággal.

***
Legalább háromnegyed órát töltöttünk az épületben, azt hallgatva, hogy a skótok mekkora pusztítást végeztek Nagy-Britanniában. Tudtam, hogy őrültek és kiszámíthatatlanul gyilkolnak, de ilyen mélyen még nem gondoltam bele a dologba.. Két tucat (!!!) polgárt mészároltak le, kedvtelésből. Csupa ártatlan emberek voltak, közük sem volt a maffiához, csak rosszkor voltak rossz helyen. Szánalmas és kegyetlen ember tesz csakilyet. És attól tartok, mi ezzel állunk szemben.
Mikor egy újabb halálos áldozatokat követelő merényletről kezdett el mesélni Josh, aki Anglia déli részéért volt felelős, elegem lett. Hányingerem lett attól, ahogy azokról a szegény emberekről beszéltek, és tudtam, hogyha még egy ilyet meghallok, kidobom a taccsot. Így hát felálltam és kimentem a tanácskozó helyiségből. Láttam, hogy El rám nézett, azt tátogván, jöjjön-e velem. Megráztam a fejem, majd megfordultam, hogy egy bíztató mosolyt küldjek Harrynek, aki szintén aggódva nézett rám. Tudtam, hogy szemeim könnyesek, és ajkaim is remegnek, de nem akartam Harry figyelmét elvonni most a legfontosabbról... Hogy megvédje Angliát.
Az emeleti mosdóban gubbasztottam legalább 5 perce. Szemeim vörösek voltak, ugyanis amint beléptem és a kis tükörbe néztem, elkapott a sírógörcs. Kivettem annyi wc-papírt, amennyi belefért két kezembe, majd fogtam magam, és zokogva leültem a hideg kőre a fal mentén. Alig fújtam ki az orrom, az ajtó már nyílt is. Nem néztem fel, mert sejtettem, hogy ki lehet az.
- Hé, mi a baj? - guggolt le elém azonnal, majd megsimogattam az arcom és államat felfelé fordította, hogy belenézzek gyönyörű, zöld szemeibe.
- S-semmi, csak e-egy kicsit sok volt ez nekem - dadogtam halkan, remegő kezeimet pedig inkább eldugtam a pulcsim zsebébe, nehogy Harry meglássa. De késő volt.
- Jézusom, te remegsz - motyogta, leginkább magának. Leült mellém a földre, majd mellkasára húzott. - Sajnálom.
Bocsánatkérése váratlan volt, nem is tudtam miért kéri bocsánatomat.
- Mégis mit?
- Hogy belerángattalak ebbe az egészbe. - És akkor megértettem. Saját magát hibáztatja minden olyan dologért, amiben valamilyen módon megsebesültem.
- Harry, ez nem a te hibád - emeltem fel fejem. - Egy percig se merd magadat hibáztatni.
- Dehogynem - állt ki igaza mellett. - Ha nem akartalak volna annyira megszerezni már az első alkalommal, akkor most nem lennél itt.. Lehet, hogy a jövendőbeli férjeddel tervezgetnéd, hogy mit fogtok csinálni karácsonykor, ehelyett itt ülsz, egy koszos mosdóban, az alattad lévő teremben meg a maffia van.
- Tudom, hogy ez furcsán fog hangzani, - kezdtem. - de örülök, hogy itt vagyok. Örülök, hogy meg akartál szerezni.
- Mégis, hogy örülhetsz ennek az életnek? - kérdezte kétségbeesetten.
- Ha nem ismertelek volna meg, akkor sosem tanultam volna meg, hogy milyen feltétel nélkül szeretni valakit - mondtam a szemébe nézve. Egy pillanatra ledöbbent, majd elmosolyodott, és puha ajkai már az enyémeken is voltak.
- Szeretlek, Jade - motyogta, mikor elváltunk. Két kezembe fogtam arcát.
- Én is téged, Harry.
- Ne mondd azt, hogy "én is" - könyörgött. Kérdőn néztem rá. - Az olyan, mintha csak megerősítenéd, de nem éreznéd.
Kedvesen elmosolyodtam, ahogy ránéztem.
- Szeretlek, Harry - motyogtam a szájába. Elvigyorodott, majd egy utolsó csókot nyomott a számra.
- Mennünk kell - állt fel, majd engem is felhúzott. Gyorsan belenéztem a tükörbe, hogy elviselhető-e a külsőm, majd inkább elfordultam, annyira borzalmas látványt keltettem.
- Gyönyörű vagy, ne aggódj - adott egy puszit az arcomra Harry. Fáradtan elmosolyodtam, de azért gyorsan megmostam az arcom, hogy inkább ne legyen rajtam semmi smink, az elkenődött helyett.
- Mehetünk - mondtam, miután pár perc alatt rendesen levakartam magamról az elkenődött fekete anyagot,

Harryék tényleg igazat mondtak. Az épületből kiérve gyalogolnunk kellett. Nem tudom, hogy pontosan hova tartunk, egyelőre csak annyit árultak el, hogy a Városháza felé megyünk, mert annak a közelében van a jelenlegi főhadiszállásuk a skótoknak. Nem tudom, hogy pontosan mit akartak ezzel elérni, de nem harcot akarnak. Legalábbis a mieink nem. Értelemszerűen Harryéknél voltak fegyverek, de ahogy a beszélgetésükből kivettem, csak tárgyalni jöttek. Békésen akarták megoldani a dolgot.
- Mi mit fogunk csinálni? - kérdeztem a mellettem haladó Harryt. Eleanor és én voltunk a középpontban. Körülöttünk ment az összes fiú, ez Louis és Harry utasítása volt.
- A koordináták szerint a skótok egy bazárban állomásoznak. Hogy közel legyetek, de ne túlságosan, ezért egy szemben lévő boltba fogtok bemenni. Szétnéztek, és nem csináltok semmi feltűnő dolgot, amíg mi elintézzük ezeket.
- Harry... - kezdtem volna, de félbeszakított.
- Már megbeszéltük, Jade. Nem teszlek ki titeket ennél nagyobb veszélynek.
- Nem lesz semmi gáz - mondta Louis. - Megoldunk mindent.
Fogjuk rá, hogy megnyugodtam... Ez a lehető legtávolabb állt a valóságtól. A gyomrom görcsben állt, mert féltettem Harryt és a többieket is. Az meg sem fordult a fejemben, hogy velem akármi baj lehet. Ahogy körvonalazódni kezdtek a főtér és a városháza vonalai legszívesebben megfordultam volna, és hazáig futottam volna. Harryvel. Egy aranyos ékszerüzlet előtt álltunk meg, és tudtam, hogy ez lesz a mi "búvóhelyünk" Eleanorral. Automatikusan fordultam szembe Harryvel, de mire tiltakozni kezdtem volna már csendre is intett.
- Csak semmi feltűnő viselkedés. Két a közelben lakó fiatal egyetemista vagytok, akik karácsonyra vásárolnak. - Harry hangja nyugodt volt, ahogy az arca is rezzenéstelen. Egyetértően bólintottam, majd egyszerűen közelebb léptem hozzá, és megöleltem. Az arcom és a kezeim a megszokott helyett valami keménnyel ütköztek, mikor hozzábújtam. Golyóálló mellény volt Harry ruhája alatt, ami kis megnyugvással töltött el.
- Semmi baj nem lesz, ha azt csinálod, amit mondtam - mormogta a hajamba, miközben átkarolt ő is.
- Oké..
- Meg ne próbálj nekem hősködni! Tudom milyen vagy, szóval az ilyen gondolataidat akár most azonnal el is felejtheted. - Kissé eltolt magától hogy a szemembe nézhessen. - Megértetted?
- Igen - mondtam a számat húzva.
- Helyes. Szeretlek.
- Én is szeretlek - motyogtam. Közelebb hajoltam hozzá, és egy apró puszit nyomtam az ajkaira, mielőtt betereltek volna minket az üzletbe.
Kellett pár pillanat, amíg rendeztem a légzésem, és visszatartottam a könnyeimet. Nem akartam sírni Eleanor előtt, mert akkor ő is rákezd, és sosem hagyjuk abba. Visszapislogtam az utolsó akaratos könnycseppet is, majd kifújtam a levegőt.
- Nézzünk szét - fordultam felé. Láttam rajta, hogy ő még közel sem olyan nyugodt, mint én... legalábbis látszatra. A gyomrom borsónyira zsugorodott, ahogy megfordulva már nem láttam senkit az utcán.

Legalább tíz - tizenöt perce voltunk már bent, és az eladó kezdett rájönni, hogy mi nem is akarunk vásárolni. A fejemben egyre kuszábban álltak a gondolatok, és egyre rosszabb képek villantak fel a szemem előtt a srácokról.
- Köszönjük, viszlát! - köszöntem el, mire Eleanor értetlenül, sokkolva fordult felém, de nem rendezhetett jelenetet a többi vevő előtt. Megfogtam a karját, és kivezettem az üzletből.
- Mégis mit művelsz?
- Szerinted meddig tettethettük volna még a tanácstalan vásárlót? És amúgy sem bírok tovább ott maradni - morogtam majd a szemben lévő nagy, krém színű épület felé húztam.
- Jade! Jade, nem mehetsz oda be! Itt kell megvárnunk őket - ellenkezett.
- Jó, akkor te maradj itt, de én nem fogom karba tett kézzel várni őket, mikor lehet hogy baj van - csattantam, mire összerezdült, de nem követett tovább. Nem fordultam vissza, csak mentem tovább be a csarnokba Harryhez.
A csizmám szárában lévő fegyvert elővettem, és a kabátom alá rejtettem, mielőtt beléptem volna. Kinyitottam a hatalmas faajtót, de nem láttam vagy hallottam senkit, így kifújtam az eddig bent tartott levegőmet, majd elindultam jobbra. Csak úgy találomra. A folyosó, ahol mentem szűk volt, de világos. Kiabálást hallottam az egyik ajtó mögül, így odasiettem. Csak egy szófoszlány volt, az sem kivehető, így csendben tapadtam a falhoz, várva valamire, amiből rájöhetek hogy nem egy csapat állig felfegyverzett skótra nyitok rá, hanem lehetőleg a Harryékkel tartózkodókra. Lélegzetvisszafojtva vártam, szinte hallottam a saját szívverésem az idegességemben. Majdhogynem felsikítottam mikor lövést hallottam. Egy tompa puffanás, majd még két golyó. Az eddigi nagy magabiztosságom egy pillanat alatt eltűnt, de úgy éreztem nem várhatom a sült galambot. Benyitottam, de azonnal meg is torpantam. Három ember vérbe fagyva feküdt a földön, de abból csak kettő tartozott Craig-hez. A torkomban rekedt a levegő ahogy felismertem a jellegzetes, színes hajkoronát. Vörössel színezett, lila tincsek, amik mindig is Michael védjegye voltak.
- Nocsak. Úgy néz ki látogatónk akadt! - Nevetést hallottam, így elszakítottam a tekintetem Mikey-ról. Egy magas, elég erősnek kinéző, rövid fekete hajú ember nézett rám, szép lassan felém ballagva. Eddig azt hittem Harry magas és izmos, de ahogy ez az alak megállt előttem levegőt is elfelejtettem venni félelmemben. Nem értem fel éppen csak a mellkasa aljáig, és vagy kétszer olyan széles volt, mint én télikabátban.
- A drága hősködni vágyó barátnő, nem tévedek? - vigyorgott rám. - Nos... Kié ez a szép példány, uraim? - A hajamnál fogva rántott magához, és fordított meg, így láthattam az eddig általa kitakart részét a teremnek. Azonnal megkönnyebbültem, hogy láttam, Harrynek semmi baja. Csak a szemöldöke vérzett, de legalább még él. A fejbőrömbe hasító fájdalom eltörpült, ahogy megláttam Őt rám nézni. Az egész teste megfeszült, és tudtam, hogy mennyire ideges valójában. Fel tudott volna robbanni abban a pillanatban.

- Harry? Nem szeretnél valamit mondani? - A férfi hangjából áradt a gusztustalan nagyképűség, holott rajta kívül egyetlen skót sem volt jelen, viszont Harryék heten voltak. Ekkor tűnt fel Zayn hiánya. Vajon hol lehet?
- Megmondtam, hogy maradj abban a kibaszott üzletben - morogta. Csak úgy köpte a szavakat, amiből még inkább kivettem, hogy mennyire dühös. Ilyennek még sosem láttam. Soha.
- O-óóó.. Valaki ideges. Ejnye - ciccegett a férfi a fülemnél, és még erősebben tartotta a hajam.
Mocorogni kezdtem, de rántott rajtam egyet, így azonnal abbahagytam. Nem értettem, hogy a fiúk miért nem tesznek semmit. Csak állnak ott, mind dühös szemekkel rám nézve, de egyikük sem cselekszik. Aztán, mint a villámcsapás rájöttem, hogy egyikük kezében sincsen fegyver. Elvették tőlük, és nyilván ide hozták őket. Átkoztam magam, amiért nem jöttem korábban.
- Engedd el. - Az ismerős hangra felkaptam a fejem. A tekintetem egybefonódott Harryével. - Én itt vagyok, rá nincs szükséged. Hadd menjen.
- Na, a hős lovag - nevetett fel a férfi. - De igazad van, rá nincs szükségem. - Ellökött magától, egyenesen a terem közepére, a következő pillanatban pedig a fegyvere csövével nézhettem farkasszemet.
- Dobd el! - Harry hangjába szinte beleremegett az ablak. Felé kaptam a fejemet, és láttam, ahogy küzd valami ellen, ami visszatartja, de nem láttam semmit, amivel ki lenne kötözve. Mivan?
- Nem viccelek. - A hangja felvette azt a tipikus, rémisztő hangszínt, amitől legszívesebben magzatpózba gömbölyödve feküdnék az egyik sarokban. - Dobd el azt a szart, Craig - morogta. Hogy mi? Ő lenne Craig?
- Különben mi lesz, Styles? - Lassan, vigyorogva fordult felé, így a célpont helyettem ő lett. Nem haboztam, hogy a kabátomba nyúlva megkeressem a fegyvert, amit Ő adott indulás előtt. A férfi nem nézett felém, így nem láthatta, hogy egyenesen felé tartom a pisztolyomat.
- Tudod... Edként jobban tetszettél. A kis Ed, aki ismeri a szabályokat, és nem akar nagyfiú lenni. És most nézz magadra. Látod? Ez itt a vége a játéknak Styles. - A mondata végére húztam meg a ravaszt, így eltalálva az eredeti pont helyett a csuklóját. Rájöttem, hogy jobban jártam, mint a vállával. A fegyver kiesett a kezéből, és előre rogyott egy pillanatra, de hamar összeszedte magát. Két lépéssel szelte át a távolságot kettőnk között, ragadott meg, majd rántotta ki a kezemből a pisztolyt. Eldobta a szoba másik végébe, engem pedig a földre lökött.
- Te mocskos kis ribanc - szinte hörögve mondta. A kezéből ömlő vér összekoszolta a ruhámat, de ez volt a legkisebb gondom, mikor megéreztem az első rúgást egyenesen a gyomromba.
Ezt követte még pár, én pedig próbáltam minél kisebbre összezsugorodni, mielőtt teljesen elsötétült minden.



1 megjegyzés:

  1. Ezt nem hiszem el Jadenek nem lehet parancsolni! :D Legalább melkhason lőtte volna a kis mocskot!

    VálaszTörlés