2. Season // 26/2. Ch.

Sziasztok lányok!
Meghoztam nektek a 26. fejezet második részét. Ez is Harry szemszög, ahogy feltehetően a harmincadik, vagyis évadzáró fejezetig így is marad. Aztán kitudja... :)
Ezt a részt is közösen írtuk, igyekeztünk a tőlünk telhető legegyformábban (ilyen szó nincs is...) fogalmazni a nyilvánvaló különbségek ellenére is..... na meg hogy a lehető legkevésbé egyeztek az ötleteink és a gondolataink ezzel a baba-témával kapcsolatban..
Azért remélem hogy tetszeni fog, és ismét megajándékoztok minket pár kommenttel.
Jó olvasást. B. xx


Harry szemszöge:

"- Terhes vagyok. Terhes vagyok. Terhes vagyok. Terhes vagyok........."

Újra és újra hallottam a hangját a fejemben ahogy a bokszzsákot ütöttem ahol csak értem.
Egy gyerek? Egy kibaszott gyerek? Mégis kitől? Lehetetlen, hogy tőlem...de ki mástól? Hogy történt? Már lassan egy hónapja nem láttam, és isten tudja mikor dugtam meg utoljára.
Gyerekem lesz.. Egy gyerek. Kinek kell egy gyerek? Nem áll készen rá egyikünk sem és basszameg, alig ismerem ezt a lányt. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Miért én? A fasznak se kell egy gyerek ennyi szar közepén.

Ha Jade tényleg terhes akkor miért bánik vele Craig ilyen durván? Ennyire szörnyeteg még ő sem lehet. Mert akármennyire is a gyerek ellen vagyok, nem kéne Jadet kikötöznie és ki tudja mit csinálni vele. Mert a hülye gyerek miatt akár Jade is nagyobb veszélybe kerülhet.

Totálisan tehetetlen vagyok. Egyetlen egy kibaszott videót hagyott a számomra. Egy darab 20 másodperces videót. Szánalmasnak érzem magam. Beszélnem kell Jade-el. Amint lehetséges, ki kell hoznom őt onnan, hogy megbeszéljük ezt az egész szarságot. Aztán persze megyek és megölöm Craiget. Igen, már meg is van a tervem. Odamegyek, kihozom Jadet, mint valami hős, aztán fogom magam, visszamegyek és egy kurva késsel lassacskán levágom először a végtagjait, aztán kitépem a szívét. Hm, egész jól hangzik. Miért nem ilyen egyszerű a valóságban is?

Még vagy másfél órán keresztül voltam lent a teremben, hogy levezessem a feszültséget, de nem nagyon sikerült, ugyanis amint felmentem a többiekhez, elkapott az ideg és földhöz vágtam egy vázát, ami az asztalunkon volt. A többiek tudták, mennyire feszült vagyok, ezért nem is szóltak, amikor az üveg szilánkokra tört a padlón. Kirohanásomat azonnal megbántam, amikor megláttam, hogy Lux és Lou is a kanapén ülnek. Fogalmam sem volt róla, hogy ők is itt lesznek a mai gyűlésen. Lou érzelemmentes arccal nézett rám, miközben a kezében tartotta az ijedt lányát.
- Ne haragudj, Lou.. Nem akartam megijeszteni Luxot, nem tudtam, hogy itt lesztek - sóhajtotta a hajamba túrva.
- Azt magyarázd meg nekem Harry, hogy mégis miért most kell megtudnom, hogy az unokahúgomat ismét elvitték? - sziszegett Lou. Őszintén kiment a fejemből, hogy neki is szólni kell, gondolom a srácok is inkább Jade és Eleanor megmentésén foglalkoztak, mintsem közöljék Lou-val a dolgokat.
- Ne haragudj, kiment a fejemből..
- Kiment a fejedből? Komolyan? Te meg vagy huzatva? Hogy mehetett ki a fejedből? - kiáltott rám, majd viszonylag moderálta magát, mert Lux nyugtalankodni kezdett.
- Felesleges kiabálnod, Lou. Megtörtént és kész - válaszoltam. - Elhiheted, hogy kurva sok szarság folyik most körülöttünk, hogy nem az volt az első kibaszott gondolatom, hogy elmondjam neked.
- Velem te így nem beszélsz, megértetted?
- Lou, légyszíves fogd be - mondtam, miközben dörzsölgettem a halántékom. - Ennél még nagyobb gondunk is van.
- Jade terhes - szólt közbe Niall. Lounak elállt a lélegzete. Megállt a keze Lux hátán, mire lánya értetlenül nézett rá.
- Hogy micsoda? - kérdezett vissza vékony hangon. - Mióta?
- Ha jól számoltuk, akkor nagyjából 2 hónapja - válaszolta Liam.
- És Craig fogva tartja? Ez normális? Terhes nő van a kezei között. Ez nem játék! Meglátom azt a szörnyeteget és megölöm - idegesedett fel Lou. Húha, ennyire még sosem láttam kiakadni. Még akkor sem, amikor megtudta, hogy az unokahúgával járok. Pedig akkor kiakadt rendesen.
- Nem tudjuk pontosan, hogy foglalkozik-e a babával.. De szerintünk igen, mert a videón amit küldött, Jade-en alig van egy-két karcolás, szóval fizikailag valószínűleg nem bántja. Csak lelkileg tartja terrorban, erre következtettünk - mondta ki nehezen Louis.
- De ha az a féreg küldött videóüzenetet... Azonnal látni akarom! Mutassátok meg - követelte Lou.
- Lou, nem hiszem, hogy... - próbálta volna elcsitítani Niall, de Lou nem hagyta annyiban.
- Követelem, hogy mutassátok meg! Most azonnal.
- De Lux... - Liam is próbálta megkímélni a videó tartalmától. Szerintünk Lou nincs felkészülve arra, amit látni akar. Én sem tudtam megemészteni a látottakat, Lou pedig pláne nem fogja tudni.
- Valaki vigye fel - tette le a földre lányát, majd körbenézett, jelentkezőket keresve. Mindegyik srác rám nézett egyfajta engedélyként. Lou is engem nézett, szinte könyörögve.
- Legyen - sóhajtottam végül, mire Lou kifújta az eddig benntartott levegőt, Niall pedig készségesen a kezébe kapta a kislányt, hogy felvigye az emeletre és lefoglalja a figyelmét, amíg édesanyja valószínűleg élete egyik legmegrázóbb pillanatát éli majd át. - Kösd rá a telefonomat a tv-re - szóltam Liamnek, hogy mindannyian újra végig tudjuk nézni a szörnyű videót.
- Igenis - bólintott Liam, majd miután a kezébe adtam a készüléket, rá is csatlakoztatta, és pillanatokon belül elindult a videó.

Egész végig figyeltem Lou arcát, mert inkább azt néztem, mint újra szenvedni látni Jadet.
Harry...
Képtelen voltam újra odanézni, és azt is nehéz volt megállnom, hogy ne fordítsam oda a fejem, hogy lássam a gyönyörű, ámbár fájdalmakkal teli arcát. Kettős érzelmeim voltak.
Gyerünk hercegnő. Mondd csak el miért készül ez a videó..
Majdnem elhánytam magam, amikor meghallottam a hangját. Undorító volt. És legszívesebben elvágtam volna a torkát, amiért becézgette Jadet, mintha a tulajdona lenne. Pedig ez nem így van. Jade, és az a kibaszott baba is az enyém.
Lou arckifejezése eltorzult. Megértettem. Borzalmas volt mindkettőnknek így látni Jade-et. Lou arcán könnycseppek potyogtak le, meg sem próbálta takarni, hogy sír. Aztán a videó elérkezett a végszóhoz, nekem pedig muszáj volt odanéznem utoljára.
Terhes vagyok...
Jade kínkeservesen ejtette ki ezeket a szavakat a száján, miközben pontosan a kamerába nézett. Így még nagyobb hatást keltett a kijelentésével. Még egyszer megremegett a szája, majd fejét a másik irányba fordította és a videónak vége lett.

- Ez nem lehet igaz - tört ki Lou zokogva. A hozzá legközelebb lévő bandatag, aki most Liam volt, szorosan átölelte, és hagyta, hogy könnyeivel átáztassa a pólóját. - Ez egyszerűen nem lehet igaz...
- Ssshhh, nyugalom - motyogta Liam.
- Még csak nemrég kaptam vissza... És most megint elvesztettem - mondogatta Lou szaggatottan, mivel a sírástól alig kapott levegőt.
- Sajnálom, Lou, az én hibám - hajtottam le a fejem, mire Lou azonnal felkapta a fejét Liam válláról.
- Na ne kezdj el nekem mártírkodni - szipogott.
- Ha nem ismerkedik meg velem, akkor sosem történtek volna meg vele ezek a szörnyűségek.. - folytattam. - Annyiszor ellöktem már magamtól, de ő mindig visszajött hozzám.
- Mert szeret téged - mondta Lou. - Szüksége van rád, ahogy neked is szükséged van őrá.
- Nem érdemlem meg... - sóhajtottam.
- Már hogyne érdemelnéd meg? Jade a lehető legjobb hatással van rád. Ezt mindenki megérdemli. Ő a fényed ebben a hatalmas sötétségben.
Hogy mennyire igaza volt Lounak.. Jade volt a fényem. Nélküle olyan semmilyennek éreztem magam, csak erre nem jöttem idáig.
- Igazad lehet.. - mondtam halkan, ugyanis mindig is gondjaim voltak azzal, hogy beismerjem, ha másnak volt igaza és nem nekem.
- Nem lehet, hanem biztos - törölte le az utolsó könnycseppet a szeme sarkából. - De most inkább kérdeznék valamit.
- Hm?
- Hogy állsz hozzá ehhez a baba-ügyhöz? - Kérdése annyira nem lepett meg. Tudtam, hogy valaki valamikor meg fogja kérdezni, viszont válaszolni már nem tudtam.
- Nem tudom..
- Dehogynem tudod - noszogatott Lou. - Akarod vagy nem?
- A francba Lou, dehogy akarom. Ez a kurva gyerek nem is jöhetett volna rosszabbkor, pláne hogy sosem akartam, egyet sem. Gyűlölöm a gyerekeket, és ezt te is pontosan tudod - morogtam. Nem akartam megbántani, de muszáj voltam a tudtára adni, hogy fogja már be.
A pokolba az egésszel.

***

Egész éjjel félálomban forgolódtam. A gondolataim nem hagytak nyugodni, minden csak a baba és Jade körül forgott. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mégis melyik út lenne a legegyszerűbb. Megtartani a babát vagy nem tartani? Tudtam, hogy Jade legnagyobb álma volt egy gyerek, esküvővel meg a többi szarral. Ha ő meg akarja tartani, akkor tessék csak, csinálja egyedül, mert az szent biztos hogy én ebben nem veszek részt. Abban bízok, hogy pár napon belül megtaláljuk Eleanorral együtt.
Eleanor...  Az volt az egyetlen gond, hogy róla tényleg lófaszt sem tudtunk. Láttam Louis arcán, hogy már teljesen elvesztette a reményt. Mindig csak Jade-ről kapunk híreket és ő ebbe beleőrül. Jelenleg nem szívesen cserélnék vele, akármennyire is tehetetlen vagyok én is. Legalább Jade felé vannak nyomok.. Az Eleanor felé vezető egyetlen nyom pedig Jade volt. Illetve Craig.

Hajnalban nem bírtam tovább és átmentem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és nem csináltam mást, csak engedtem magamra a vizet. A hajam az arcomba esett, míg a kezemmel a falnak támaszkodva próbáltam lenyugtatni magam. Az oldalamon lévő seb felszakadt, így pirosasra színezve a vizet a lábaimnál.
- Basszameg - mormogtam, majd inkább kiszálltam a víz alól, elzárva azt. A hajamat csak összeráztam és hátratoltam a homlokomból, majd újrakötöttem a vágást.
Mire megtörölközve visszasétáltam a szobába a telefonom hangosan csörögve feküdt a fotelban, pont ahová dobtam. Ránéztem, de mivel a szám ismeretlen volt számomra, nem vettem fel. Craig sosem szokott keresni, így ez eszembe sem jutott, mint lehetőség. Egyszerűen csak hagytam. Kivettem a fiókomból egy tiszta alsót és a százkettő ugyanolyan, fekete póló egyikét, majd félig felöltözve visszamentem a fürdőbe, hogy megkeressem a levetett edző nadrágomat.
A telefon végre elhallgatott, de mielőtt sóhajthattam volna, újrakezdte. Magamra rángattam a nadrágot, majd magamban szitkozódva fordultam vissza a fotelhez.
- Tessék! - csattantam. Ki a fasz keres reggel negyed hatkor?
- Harry... - A hang halk volt, óvatos suttogás, de pontosan tudtam kihez tartozik.
- Jade? - A kurva életbe.

2. Season // 26/1. Ch.

Hahóóóóó!
Meghoztuk a következő részt. Mint ahogy azt láthatjátok, ez nem a teljes fejezet, de már nem tudtam tovább várni hogy olvashassátok, illetve pont jó egy befejezésnek a vége.
Apropó vég.. Az évad sajnos vagy nem sajnos véget ér 4, azaz négy fejezet múlva. Lesznek ehhez hasonló dupla fejezetek, szóval tulajdonképpen nagyjából 5-6 frissítés van még hátra, de így sem hangzik sokkal többnek.
(Az esetleges következő évadról infókat majd a facebook csoportban fogunk közölni veletek.)
Addig is nincs ok a pánikra, jó olvasást!
B.




Harry szemszöge:

A fejem majd' szétesett a fájdalomtól és kettőt láttam mindenből. A fogaimat összeszorítva keltem ki az ágyból. Nagyjából két órát aludtam egész éjszaka, így ennek tudtam be az egész rosszullétet.
A konyhába mentem, hogy kávét csináljak magamnak. Az óra még csak fél hetet mutatott, így csodálkoztam, hogy Gorint ébren találtam.
- Hát te? - kérdeztem.
- El kell intéznem pár dolgot még mielőtt a többiek ideérnek - válaszolta majd letette az üres bögréjét a pultra. A hetek során beszivárogtak az országba Gorin emberei, és megkezdődött Craig csapatainak visszaszorítása a segítségükkel. A skótok kezében lévő 7 régióból hármat visszaszereztünk, igaz, nem könnyen. A rendőrség látszólagos bevonása kicsit sem könnyítette meg a dolgunkat, de valamivel magyarázni kellett a kisebb-nagyobb utcai lövöldözéseket, emiatt pedig kevesebb pénz jutott a szállítmányokra. Mindezek ellenére úgy éreztem a sejtéseim beigazolódnak, és Craignek csak az arca nagy.
Nem válaszoltam, csak bólintottam, majd a pult mögé sétálva én is töltöttem magamnak a kávéból. Sosem szerettem különösebben, de mostanában szükségét éreztem meginni naponta akár két csészével is, hogy megfelelően éber legyek. Valamint tudtam, hogy mégcsak megpróbálni is felesleges lenne leutánozni Jade teáit. Úgysem sikerülne.
Nem telt el úgy egy nap, hogy ne gondoltam volna rá legalább óránként. Üresnek éreztem magam, és tudtam, hogyha bármi is történt vele, akkor azt sosem bocsájtom meg magamnak. Én rángattam ebbe bele, bármennyire is csak védeni próbáltam. Úgy éreztem, végre felnőttem lelkileg is.
Craig egy intéssel elköszönt, majd már csak az ajtó csapódását hallottam.
A gondolataimba merülve ültem a pultnál, mikor hangos trappolást hallottam a lépcső felől. Louis.
- 'reggelt... - mormogta mikor meglátott.
- Korán keltél.
- Ahogy te is. Nem aludtam túl jól.
- Tudom...én sem - feleltem. Ugyanazt csinálta, amit én egy fél órával ezelőtt. Levett egy kávéscsészét, és megtöltötte. Majd leült mellém.
- Elfogyott a tej - morgott.
- Holnap hazautazom - mondtam felé fordulva. Tágra nyílt szemekkel figyelt. - Az embereknek szükségük van a segítségemre, így majd onnan megyek a táborba.
- Jade tudja, hogy...
- Nem - vágtam rá. Bólintott. A pár perces csendet ő törte meg.
- Veled megyek - mondta határozottan. A helyzet ellenére elvigyorodtam egy kicsit, majd megveregettem a felém eső vállát.
- Tudtam, hogy számíthatok rád.

***

A nap további részében valahogy elfoglaltam magam, bár én sem tudom, hogy. A gondolataim valahogy midig arra az estére vittek vissza, amikor Jade-et elvitték. Szinte magam előtt látom a pillanatot, amikor kétségbeesett arccal néz rám, majd elájul, engem lefognak, Craig pedig vigyorral az arcán kisétál. Azután a jelenet után majdnem mindenkit kivégeztünk, aki bent maradt a raktárépületben. Tudtam, hogy nem kellett volna őket megölnöm, mert technikailag csak a főnökük parancsát végezték, ugyanis láttam rajtuk, hogy nem akarták ők elrabolni a két lányt, de annyira idegessé és ijedtté váltam, amikor elvitték tőlem az egyetlen személyt, aki a földön tartott, hogy muszáj volt cselekednem. Louis valószínűleg ugyanígy érezhetett, mert ő is elég rendesen beleadott apait-anyait.

- Hé, haver, minden oké? - kérdezte Gorin, ezzel kihúzva a gondolataim közül. Kitágult szemekkel meredt rám, miközben mindannyian a nappaliban ültünk. Gorin, Liam, Niall és én a nagyobb bútoron terültünk el, míg Louis és Conor egy-egy fotelen ült.

- Már, hogy lenne minden oké? Egyszerűen nem tudok másra gondolni...

- Legalább holnap hazautazol egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy az apád és a nővéred le fognak kötni. - Rendesek voltak a srácok, ugyanis tolerálták, hogy Louis és én nem szeretünk beszélni a történtekről mélyebben. Ez fájdalmas pont, mindkettőnknek.

- Miért, hol van az anyja? - szólt közbe Gorin. Összeszorítottam az állkapcsom. Valahogy mindig harag gyúl bennem, ha az anyám helyzetére gondolok.

- Az a faszfej elvitte. - Ennyi volt a válaszom.

- Kicsoda?

- Craig - feleltem. - Pár évvel ezelőtt eljött hozzánk, ugyanis apámnak adóssága volt, amit nem tudott kifizetni, így Craig egy másik módon kifizettette vele. A nővéremet akarta elhurcolni, szolgának. De anyám feláldozta magát. A nővérem helyett őt vitték el - mondtam. - Néha hazalátogat, de ennyi. Craignél kell élnie.

- Várjunk... Akkor anyád most is vele van, nem? - gondolkodott el Gorin.

- De.

- Akkor vele van Jade is - pattant fel a helyéről Gorin. Elsápadtam. Ez idág hogy nem jutott eszembe? A megoldás itt volt végig az orrom előtt, és nem jöttem rá mit kell tenni.
- És akkor Amanda bizonyára tud valamit Eleanorról is! - kiáltott fel Louis örömében. Egymásra vigyorogtunk, mert tudtuk, hogy erre az információra vártunk ez idáig. Az anyám volt az egyetlen reményünk, amivel megtalálhatjuk a lányokat.
- Gorin... Te egy zseni vagy - biccentett Niall.
- Liam! - fordultam a srác felé. - Azonnal keresd meg anyám tartózkodási helyét. Itt van a telefonom, minden benne van, ami kell róla - adtam át neki a készüléket. - Telefonszám, mikor beszéltem vele utoljára és a többi.
- Azonnal. - És ezzel elindult a laptopjához, majd a telefont rá is csatlakoztatta.

Percekig csak ültünk és gondolkoztunk, hogy ha esetleg Liam talál valamit, akkor mit fogunk tenni. Legszívesebben azonnal rájuk törtem volna, miután megkapom az összes létező információt, de józan eszem tudta, hogy ez nem helyes. Illetve azt is tudta a józan eszem, hogy így kevesebb esély van arra, hogy kihozzuk Jade-et. És persze Eleanort.
- Srácok! Találtam valamit! - kiáltott fel Liam. Mindannyian azonnal melléugrottunk és figyeltük a képernyőn lévő adatokat. - Ez itt egy térkép. Világtérkép. Próbáltam a telefonszámot használva rákeresni egy esetleges házra vagy hotelre, ahol megszállhattak, mert biztos voltam benne, hogy nem egy helyen vannak. Craig nem ostoba, ezért folyton mozogniuk kell. Aztán a telefonszámmal nem sokra mentem, ugyanis a számot letiltották. Próbáltam valahogy a telefon készülékre rákeresni és így megtaláltam.
- És? Mit találtál még? Biztosan ott vannak? - halmozta fel a kérdéseket Louis. Liam higgadtan bólintott.
- Igen, 99% pontosan tudom, hogy ott tartózkodnak. Jelenleg.
- 99% nem elég. 100%-osan kell tudnunk! - morogtam. Nem volt elég 99% arra, hogy megmentsem életem szerelmét.
- Rajta vagyok, Harry, de nem annyira egyszerű, mint amilyennek látszik - motyogta Liam. Szinte azonnal átgondoltam mit mondtam neki. Tudtam, hogy mindent megtesz, hogy megtaláljuk a lányokat, mert neki is ugyanúgy fontosak. Ezért is éreztem magam egy seggfejnek, amiért így beszéltem vele. Viszont nem hagyhattam el a "szerepem", ezért úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna Liam mondatát.

***

A telefonom hangosan jelezte, hogy üzenetem érkezett. Kinyúltam, hogy elvehessem a szekrényről. Az ismeretlen feladó már meg sem lepett, így azzal nem is foglalkozva olvastam tovább.
Szinte semmi szöveg nem volt, csak egy videó, amit ahogy megláttam megnyitottam.

- Szép estét Styles. Van itt valaki, aki már alig várja hogy köszönhessen neked - hallottam Craig undorító hangját. A kamerát megfordította, a szívem pedig majd' kiesett a helyéről.
- Harry... - A hangján hallani lehetett hogy közel áll a síráshoz, az arcán tisztán kivehető volt a fájdalom. Mi a faszt tettek vele?
- Gyerünk hercegnő. Mondd csak el miért készül ez a videó - mondta Craig a kamera másik oldaláról.
- Én... én... Harry... - A hangja sokadik próbálkozásra is elcsuklott, és láttam a könnyeket az arcán.
- Nyögd már ki! - csattant az a féreg, mire Jade megugrott a széken amin ült.
Nem voltam biztos benne, hogy csak a képzeletem játszik-e velem valami beteg játékot, vagy tényleg azt hallottam, amit hittem, hogy hallok. A videó véget ért, mire én újra és újra elindítottam csak erre az utolsó mondatra koncentrálva, és egyre inkább éreztem ahogy a düh és a kétségbeesés átveszi az uralmat az ép eszem felett.
"- Terhes vagyok..."