2014. szeptember 20., szombat

2. Season // 9. Chapter

Sziasztok!
Először is mérhetetlenül sajnálom, sajnáljuk ezt a rengeteg késést. 
Leginkább az idő hiányára fognám, meg magamra, hiszen a fejezet első felét Eszti írta helyettem, csak hogy mielőbb kikerülhessen.
Aki tagja a facebook csoportnak, az már olvashatott egy kis részletet tegnap, és reméljük, hogy a teljes rész is legalább annyira fog majd tetszeni. Sokat szenvedtünk vele, de csak sikerült.:)
Azt viszont sajnáljuk, hogy még ezalatt a megnövelt idő alatt sem sikerült összegyűlnie csak alig 5 kommentnek. Nem tudom miért alakult így, ezt csak ti tudjátok, de reméljük ehhez többet írtok majd nekünk. Nem feltétlen csak darabra értem, inkább tartalomra is.:)
Nem is húzom tovább, jó olvasást!
B.xx



- Megbocsájtok - suttogtam szemébe nézve. Egy teljes percig bámult kikerekedett szemekkel; azt figyelte, hogy vajon hazudok-e neki, de mivel ugyanolyan elszántsággal szemeztem zöld íriszeivel, ő is rájött, hogy tényleg így gondoltam azt, amit mondtam. Félve néztem rá, lesve reakcióját. Mire beszívhattam volna a levegőt idegességemben, már a karjai közt voltam. Szorosan húzott magához, mintha sosem akarna elengedni. Ahogy erre gondoltam, elmosolyodtam, és jobban belefúrtam a fejem Harry mellkasába. Fejét nyakam hajlatába hajtotta, hatalmas karjaival pedig erősen körbeölelt. Olyan volt, mintha órákig ebben a nyugalmas pozícióban lettünk volna, mikor alig 6 percet voltunk összeborulva. Kelletlenül húztam el magam Harry-től.
- Ilyen erősen szerintem még senki sem ölelt meg - kuncogtam, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe, így hátammal az ágytámlának dőltem. Harry is követte mozdulataimat, majd minden tiltakozásom ellenére a lábaimat megfogta, és az ölébe emelte.
- A bicepsz teszi - jegyezte meg hencegve, majd a hatás kedvéért egy kis csókot nyomott az említett helyre.
- Na, jól van, izomagy - nevettem rajta, majd játékosan beleütöttem a vállába. Erre úgy tett, mintha fájna neki, még a "sérült" területhez is odakapta a kezét. Jó volt újra látni, hogy a régi Harry egy kis része visszatért belé, és már korént sem volt az a visszataszító, és agresszív srác.
- Szóval szerinted izmos vagyok? - húzogatta a szemöldökét. Megforgattam a szemeimet.
- Mintha nem tudnád.
- Tőled jobb volt hallani - nyalta meg az ajkait, mire nekem a szemeim "véletlenül" odatévedtek.
- Ne flörtölj velem!
- Te pedig töröld le a nyálad - nevetett ki, mire én felháborodva néztem újra a szemeibe. Gödröcskéi mindkét oldalon megmutatkoztak, miközben önfeledten hahotázott.

Egy ideig néztem gyönyörű arcát és elgondolkodtam, hogy vajon okos döntés volt-e megbocsájtani neki. Tudtam, hogy ez volt minden vágyam, hisz hiányzott már mellőlem és ez a folytonos marakodás kikészített. De ugyanakkor féltettem magamat. Féltem, hogy újra elhagy. Hogy újra megsebez és megbánt. Önző dolog eztőlem, de saját magamat, a lelki épségemet féltettem a legjobban. Mert ismertem őt. Ha egyszer megtette, másodszor is meg fogja, ha ő úgy gondolja, hogy jobb nekem nélküle. És ezt akartam elkerülni. Azt gondoltam, hogy leszek olyan erős és ki tudom bírni nélküle. De, mint sok minden másban, ebben is kudarcot vallottam. Rá kellett jönnöm, hogy Harry nélkül én egy senki vagyok. Egy üres senki. Eddig nem gondoltam bele, hogy mennyire mélyek is az érzéseim iránta, de most, hogy ezek a dolgok lejátszódtak a fejemben; megijedtem. Megijedtem a saját érzéseimtől. A saját érzéseimtől Harry Styles iránt, aki éppen engem bámult.
- Baj van? - Kérdésével visszatértem a jelenbe. Megráztam a fejem, majd rámosolyogtam.
- Nincs.
- Pedig olyan furcsa arcod van. Az előbb mosolyogtál, aztán nagyon elmélyedtél a gondolataidban és elkomorult az arcod - magyarázta aggodalmasan. - Nekem elmondhatod.
- Miért jöttél vissza? - kérdeztem. Ez kellett ahhoz, hogy Harry hangulata is a béka feneke alá kerüljön. Eltávolodott tőlem, és elfordult. - Hary, nem úgy értettem..
- Ne aggódj, Jade. Értem - szólalt meg halkan.
- De én nem.
- Sajnálom - motyogta, majd kezével beleszántott a hajába.
- Nekem nem kell a sajnálatod - fakadtam ki. Végre rámnézett. - Csak egy kurva magyarázatot kérek arra, hogy miért kellett visszajönnöd. Miért pont most? Tudod mennyire fájt? Nem akartalak elengedni, de muszáj volt, mert megszakadtam a tehertől, ami miattad volt rajtam.
- És abba még sosem gondoltál bele, hogy nekem mennyire kibaszottul rossz volt? - kiáltott rám. Meghökkentem,hogy hirtelen felemelte a hangját, de csak szűntelenül néztem a szemeibe.
- Sosem mutattad ki, hogy fájna. Abban sem voltam biztos, hogy vannak érzéseid.
- Sosem mutattam ki, mert nem akartam. Nem akartam a szánakozó embereket hallgatni - vágta a fejemhez. - És igen. Vannak érzéseim. És megpusztulok tőlük.
- Ó, igen? Valóban vannak érzéseid? Hát, ha igazat mondasz, és tényleg vannak, akkor azok kurva mélyen lehetnek elásva a szívedben - fortyogtam. Harry hitetlenkedve nézett rám.
- Te ennyire hülye lennél?
- Oké, most miért vagyok hülye? - tettem keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt.
- Én rohadtul szerelmes vagyok beléd, Jade - csapott a paplanra, mire nekem kitágultak a pupilláim és hatalmasra nyílt a szám. - Amióta megismertelek, azóta kibaszottul szeretlek, hiába voltam egy utolsó senkiházi. Nem akartam, hogy belém szeress, mert túl tiszta és ártatlan voltál hozzám. Inkábbszenvedtem volna egyedül, minthogy téged is belerángassalak a világomba. Önző lennék? - tette fel a költői kérdést. Meg sem mertem szólalni, de nem is tudtam. Csendben hallgattam, ahogy az érzéseiről beszél irántam. - Akkor önző vagyok, nem érdekel. Csak azt tudom, hogy meg akarlak védeni ettől az egész szarságtól. Bármit megtennék, hogy visszatekerjem az időt. Akkor sosem tudtad volna meg, hogy ki vagyok. Sosem találkoztunk volna, és sosem szerettél volna belém. Most boldogan élhetnél valami újgazdag csávóval és tervezgethetnéd, hogy melyik egyetemre fogsz járni. Nem kéne itt ülnöd egy elcseszett, idióta bandatag mellett, és nem kéne hallgatnod, ahogy az érzéseiről siránkozik.
- Harry, fejezd be - tettem a kezem a karjára.
- De nem tudom - tekintetével könyörgött.
- Nem oldhatunk meg mindent ezzel.
- Most vallottam be az irántad érzett érzéseimet és nem jelent neked semmit? - kérdezte halkan, fájdalommal teli hangon.
- Ne gondolj ilyenekre - vágtam rá sietősen. - Csak még fel kell dolgoznom. Szerelmes voltam beléd, és most kiderült, hogy te is belém. Teljesen másképp is alakulhatott volna a közös életünk.
- Miért beszélsz úgy, mintha minden, ami velünk kapcsolatos, kilátástalan lenne?
- Harry - sóhajtottam. - Nem hiheted azt, hogy most, hogy ezt bevallottad, minden a megoldódik, ugye? Ehhez idő kell. Csak egy kis időt kérek tőled, Harry. És ha valóban komolyan gondoltad, amit mondtál, akkor türelmesen vársz.
- Mikor lettél te ilyen bölcs? - Egy fanyar mosoly terült szét az arcán. Felnevettem.
- Így jár az, aki betölti a 20-at.
- Hé, még hivatalosan nem vagy annyi! - kérte ki magának kacagva. Megcsóváltam a fejem.
- Még - mosolyodtam el. - De azért valljuk be. Az IQ-szintem magasabb, mint a tiéd.
- Ezzel vitatkoznék, de... - pillantott oldalra az éjjeli szekrényre. - Boldog születésnapot, barátom!
Furcsa volt a megnevezés, de örömteli mosollyal pillantottam rá. Gödröcskéivel vigyorgott, miközben egy apró csókot nyomott a homlokomra, amire testem bizsergéssel reagált.
- Köszönöm szépen, barátom.

***

Reggel hatalmas csörömpölésre keltem, ami több, mint valószínű, hogy a szomszéd udvarból jött. Nem Liamtől, hanem a másik oldalon lakó részeges bácsitól. Gyakran csak reggel talál haza az egész éjszakai kalandozás és kocsmázás után, ami azt eredményezi, hogy mindent felborít, ami az útjában van.
Az ágy hideg volt mellettem, és a karomat kinyújtva gyorsan kitapogattam, hogy nem véletlenül. Harry nem volt mellettem. Igazság szerint nem tudom, miért vártam mást. Örültem, hogy kibékültünk, és nem bánom, hogy megbocsájtottam neki, így valamennyire tiszta lappal kezdhetünk. A szemeimet dörzsölve fordultam az ajtó felé, mikor hallottam, hogy valaki ügyetlenkedve ki akarja nyitni. Már épp meg akartam kérdezni, hogy Lux akar-e üdvözölni, mikor a "zaklatóm" sikeresen átjutott az ajtó alkotta akadályon.
- Jó reggelt szülinapos! - A megjelenő tálcához hang, majd test is társult. Harry belépve a lábával csukta be maga után az ajtót, majd leült az ágy szélére.
- Azt hittem már hazamentél - ásítottam.
- Úgy ismersz, mint aki kihagyná a.... a születésnapod? - Látszott rajta, hogy mást akar mondani, de inkább nem szóltam. Mosolyogva figyeltem pár pillanatig, majd a kezdetleges reggeli erőmmel felküzdöttem magam ülő helyzetbe, nekidőlve a háttámlának. Az ölembe rakta a tálcát, majd a kezeivel megfogta az arcom két oldalát, és szinte örökkévalóságba nyúlóan hosszú csókot nyomott a homlokomra.
- Boldog Születésnapot, Jade Miller - mormogta, miközben hátratűrte a kócos hajamat, én pedig pirulva pislogtam fel rá. Lassan visszaült az előző helyére, majd felsorolta amiket én is jól láttam a tálcán. Teljes kiőrlésű kenyér, enyhén pirítva, eper lekvárral, egy tál müzli, ami mellé egy kis kannácskába rakta a joghurtot, egy bögre kávé, tejszín hiányában valószínű, hogy tejjel, és remélem két cukorral, valamint egy nagy pohár narancslé. Elmotyogtam egy köszönöm-öt, nem tudtam hová tenni a kedvességét.
Elégedetten figyelte, ahogy elfogyasztom az elém tett tálca teljes tartalmát, majd mielőtt magam mellé tehettem volna, kivette a kezemből.
- Nemrég hívott Tom. Hamarosan hazaérnek, szóval menj el fürdeni, vagy amit szeretnél. Én addig ezt elintézem - mondta, majd ki is lépett a szobából, az ajtót ismét becsukva maga után.
Hatalmasat nyújtóztam, majd nagy nehezen kimásztam az ágyból, hogy a fürdőbe menjek. Hosszasan álltam a tükör előtt, és vizsgáltam magam. Az arcom kisimult, a szemem alatti karikák már-már láthatatlanra halványultak, és a bőröm színe is visszatért a normálisra. Nem is hittem volna, hogy ennyire rosszul néztem ki azelőtt. A ruháimat a szennyesbe tettem, majd beálltam a meleg víz alá.

Törölközőben mentem vissza a szobámba, és csak reméltem, hogy Harry nem lesz ott. Szerencsém volt, és a helyiséget üresen találtam. A szekrényemben kutattam kényelmes ruhák után, amiket a fürdőszobába visszasétálva vettem fel. Nem vittem túlzásba: egy szürke, bő melegítőalsó, és egy fekete top volt csak rajtam. Az enyhén nedves hajamat a fejem tetejére kötöttem, majd kimentem a szobából. A lépcső felé tartva már hallottam a hangos nevetéseket a konyhából. A léptemet felgyorsítottam, az utolsó lépcsőfokot átugorva rohantam a hangok irányába, majd az egymás melett álló Lou és Tom nyakába ugrottam. Egyszerre.

- Harry szemszöge -

Louise éppen azt mesélte, hogy a karomon ülő kislány hogyan készítette ki vagy nevettette meg őket a pár nap alatt, míg távol voltak, mikor Jade megjelent. Mosolyogva figyeltem, ahogy a szinte nyakukba ugorva üdvözli őket. Szorosan ölelték egymást pár pillanatig, majd Tommal kezdve mind elhúzódtak.
- Hát itt van a szülinaposunk - kacagott Lou, majd újra magához ölelte Jade törékeny testét. Olyan vékony volt. Túl vékony.
- Nagyon boldog születésnapot kicsikém. - Lou szélesen mosolygott, a szemeiben megcsillantak a könnyek.
- Na, jöhetnek az ajándékok? - Tom jelentőségteljesen nézett rám, amiről tudtam, hogy némán az én ötleteim felől érdeklődik, de egyszerűen csak bólintottam.
- Mi? Nem kellett volna. Mondtam, hogy nem kérek semmit - tiltakozott.
- Ezt nem te döntöd el - nevettem, mire hátrafordult.
- Legalább te mellém állhattál volna - csóválta a fejét, majd elvette a kezemből a már igencsak nyújtózkodó Lux-ot. Puszit nyomott az arcára, majd a karjára ültette, ahogy nekem is volt. Felnevettem, majd a követtem a nappaliba sétáló családot.
Kissrác koromban minden vágyam egy tökéletes család volt. Nem volt senkim, aki hazavitt volna a suliból, vagy főzött volna nekem, de később rájöttem, hogy a család nem oldana meg semmit. Csak megnehezítené. Figyeltem Jade-et, ahogy kíváncsian tekintgetett körbe, csillogó szemekkel. Nem tudta, mi fog következni. Olyan ártatlan volt, és fiatal. Ennek a sok szarságnak egyáltalán nem szabadott volna megtörténnie vele. Az életének nem szabadott volna így alakulnia. Nem érdemelte meg. De mindennek ellenére mégis olyan erős volt. Erősebb, mint én az ő korában.
- Készen állsz? - csapta össze a kezeit Lou vigyorogva. Jade bólogatni kezdett, mire Tom megjelent egy rakat ajándékkal. Szatyrokkal és dobozokkal, amiket lerakott Jade elé az asztalra.
A lány tátott szájjal nézett maga elé, a dobozokra, majd fel, Lou és Tom szemei között cikázott a tekintete.
- Kezdj már hozzá - nevettem fel. Rám pillantott, a tekintetünk egy pillanatra egybe fonódott, majd visszafordult a csomagokhoz, és nekilátott kicsomagolni az első dobozt. Míg lefejtegette a csomagolót, leültem mellé, és a földről az ölembe emeltem a kislányt, mire kacagva nyújtotta nekem a macit, amivel játszott. Puszit nyomtam a hajába, és összekulcsoltam a kezeimet a hasa előtt, így közösen figyeltük Jade-et.
Egy pár hófehér magassarkú, gyönyörű ruhák és ékszerek után következett valami hajhoz való dolog, amihez nem értek, te Jade nagyon örült neki, szóval csak jó lehetett. Nem igazán figyeltem, hogy miket pakol maga mellé, teljesen lenyűgözött a mosolya, és egy-egy felnevetése. Amíg Lou és ő megbeszélték a dolgokat, Tom, Lux-szal együtt kiment az előszobába, majd visszatértek két borítékkal.
- Boldog szülinapot Jadey - motyogta Lux teljes zavarban, majd átadta ami a kezében volt.
- Köszönom szépen édesem. - Az ellenkezések ellenére magához húzta a kislányt, és megpuszilgatta, majd kibontotta a borítékot.
- De szép! Ezt te csináltad? - nézegette a rajzot a kezében, mire a kislány bólogatott. - Nekem? Dehát ez nagyon szép lett! Köszönöm szépen! - mosolygott szélesen, mire nekem is felfelé görbültek az ajkaim. Hihetetlen, hogy milyen jól bánik a gyerekekkel, és még egy ilyen kis bénácska rajznak is mennyire örül. Lux biztos nagyon sokat dolgozott rajta, kevesebbet, mint a betűzésen, hiszen az egyik barna hajú fiú figura felett a "Horry" név díszelgett. Oké, valójában nagyon aranyos dolog volt a kis csöpségtől. Jade-del egymásra néztünk majd a kezembe adta a lapot, hogy vigyázzak rá, és az előtte álló férfihoz fordult.
- Hogy őszinte legyek nem igazán értek ezekhez a lányos dolgokhoz, szóval... Hát úgy gondoltam ezeknek örülni fogsz. Persze ha nem, akkor visszavi...
- Tom állj le! - vágott közbe Jade, majd átvette a borítékot és a valahogy odakerült ajándékszatyrot.
Először előkerült egy nyaklánc, majd egy doboz bonbon.
- Te is rajzoltál nekem? - kacagott, majd kinyitotta a második borítékot is. Az arca megdermedt, és tátott szájjal bámult az előtte állókra.
- Boldog szülinapot! - Lou tapsikolt, mintha a saját lányát akarná utánozni, de az most valahol a kanapé mellett babázott, Tom pedig bátortalanul mosolygott. Jade felém kapta a fejét, de fogalmam sem volt, hogy mit láthatott. Felém nyújtotta az összehajtogatott papírokat.
- Két fős utazás Párizsba, jövő hón...
- Azt látom én is - állítottam le. - De miért van itt az én nevem a tiéd mellett? Mi ez? Louise?
A levegő megfagyott a hangomra, majd fogtam magam, és a válaszokat meg sem várva ledobtam a lapokat az asztalra, és kisétáltam a hátsó kertbe.
Nem tudom, hogy mire volt ez jó, vagy egyáltalán melyikőjük találta ki, de semennyire sem tetszett az ötlet, hogy másfél hetet legyek kettesben vele, egy idegen országban, amit nem ismerek, és kitudja mennyire biztonságos. Basszus igazán lehetett volna több eszük, mielőtt lefoglalják ezt a szart.
- Harry. - Jade óvatos hangját hallottam meg a hátam mögül, de nem fordultam meg. - Ha nem szeretnéd, nem megyünk el. Biztos le lehet még mondani ezt az egészet. - Apró kezét a vállamra tette, így próbálta magára irányítani a figyelmemet.
- Jó.
- Harry, kérlek, ne legyél ilyen és gyere vissza. - A gyomrom összerándult a szavaira. "Gyere vissza."
- Előbb odaadom az én ajándékom - fordultam felé. Meglepődott mosoly ült ki az arcára, ami elégedettséggel töltött el.
- Csukd be a szemed, és nyújtsd ki a kezeid - utasítottam.
- Harry, ugye nem akarod megkérni a kezem? - nevetett, amihez én is csatlakoztam.
- Nem, még biztos nem. Oké, most tartsd őket így, és ki ne nyitsd a szemed. - A nadrágom zsebéből előhúztam az ajándékai egy apró részét. Egy pici, vékony ezüst karkötő amin egy apró, szintén ezüst horgony lógott. A csuklója köré csatoltam, majd lehajoltam, hogy megpuszilhassam.
- Kinyithatod - mormogtam a csuklója börébe, majd elhúzódtam, hogy megnézhesse ő is.
- Harry.. - kezdte, de hamar közbe lettünk szakítva.

8 megjegyzés:

  1. luuw <3 hatalmas luuw <3 jajj de imádom <3 már nagyon várom a kövi részt mert egyszerűen ahhw*--* <3

    VálaszTörlés
  2. Ez baromi jó lett! Jade és Harry olyan édesek együtt. Bárcsak megint össze jönnének! Siessetek a kövivel!!

    VálaszTörlés
  3. Uristeeeeen. *-* Nagyon cukkerek voltak. Szegeny Harry hogy kiborult. :c De nagyon cuki volt mikor vitt Jadenek reggelit meg ugy mindig. *-* Gyorsan kovit! ^^
    Vicaxx.

    VálaszTörlés
  4. Áááááh nagyon jóóóó´:3 Végre Harry és Jade kibékultek de megint arra várni osszejonnek rendesen de nembaj így is nagyon nagyon szuper <333 Remélem hamar jön a kövi rész <3 :) xx

    VálaszTörlés
  5. imádtam<3 annyira jó rész volt..sőt igazából az eddigi összes rész valami eszméletlen jó rész volt:D a ti blogotokba azt szeretem hogy annyira bele lehet merülni meg teljesen bele tudom magam képzelni a történetbe..a ti blogotok a kedvenc blogom szovaaal csak így tovább lányok és remélem hamar lesz kövi rész:))

    VálaszTörlés
  6. Ez valami fantasztikus blog. Mind a ketten nagyon jól írtok csajok! Siessetek a kövii rêsszel!
    xxAlea

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó! Izgi lenne ha Damon zavarná meg őket!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jóóóó!! :DD xx

    VálaszTörlés