2014. október 18., szombat

2. Season // 11. Chapter

Sziasztoooook!
Reméljük mindenki túlélte a szombati sulit (már aki bement) és otthon pihiztek. A hétvégével ellentétben a rész nem lett rövid.
Nagyon sajnáljuk, hogy többszöri kérés ellenére sem voltatok képesek fejenként 2, azaz kettő mondatot hozzáfűzni az előző fejezethez. Ha már itt tartunk, akkor azt most mondanám, hogy konkrétan a tökünk kivan a "nagyon jó lett siessetek az új résszel" vagy csak a "gyorsan új részt" típusú hozzászólásokkal. Pontosan tudjátok, hogy MINDEN HÉTVÉGÉN van friss, kivéve, ha valami komoly baj van, de én személy szerint volt, hogy a kórházból írtam az új fejezetet, éppen ezért az ilyen kényszermegnyílvánulásaitokat mostantól nem hogy nem vesszük figyelembe, mert felesleges, hanem azonnal töröljük is. Akinek nincs annyi fantáziája, vagy agysejtje, nevezzük akárminek, hogy ne tudja 2-3 mondatban megfogalmazni a véleményét egy szövegről, az ne is olvasson minket. Jártok ti magyar órára? Egy átlag gyerek már OVIBAN meg tudja mondani, hogy mi tetszik neki, és mi nem, sőt, adott esetben még indokol is. 
Lehet most utálkozni, meg beszólogatni, de előre szólok, hogy egyáltalán nem fog érdekelni sem engem, sem Esztit. 
Akinek nem inge... :)
Természetesen ehhez a fejezethez is jó olvasást kívánunk.
Puszi.


Sikítani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Minden amit tettem, az a hátrálás, és a pánik.
- Na, kik azok, Jade? - hallottam Louis hangját. Ó bárcsak tudtam volna válaszolni. Földbe gyökerezett lábakkal álltam a nappali és az előszoba határán. Inkább éreztem, mint hallottam a gyors lépteket, majd a mögöttem megjelenő alakokat. El akartam futni, de Adam gyorsabb volt. A karja a nyakam köré fonódott, ahogy maga elé rántott. Fél szemmel láttam, ahogy a kabátjához nyúl, de a képek összefolytak. Harry teste mellé eső keze, Niall és Liam a többiek mögött, lövésre készen, és a többiek dühös tekintete.
Naiv módon mocorogni kezdtem, hogy kiszabaduljak, de azonnal megdermedtem, ahogy Adam az állam alá nyomta a saját fegyverét. A szemeim hatalmasra nyíltak ijedtemben, és Harry tekintetét kerestem.
- Ti ketten, ott hátul. Tegyétek le, vagy elbúcsúzhattok tőle. - Hatalmasat nyeltem, mikor még jobban a bőrömbe nyomta a fémet. A halálfélelem valószínű, hogy egyértelműen kirajzolódott az arcomon.
- Engedd őt el Hunt. - Harry hangjától szabályosan rázott a hideg, olyan rémisztő volt.
- Nem teszel nekem megint keresztbe, Styles. Ezúttal nem. - Mondandója közben többször is magához rántott, és szinte éreztem, ahogy Harry majd' felrobban. Remegtem, és sírni kezdtem, ahogy ismét üvöltött.
- Azt mondtam, kibaszottul tegyétek le azokat a szarokat. Mit nem lehet érteni? - A tompa fém nyomta az államat, majd hallottam, ahogy kattan egyet. A levegő a tüdőmben rekedt, mikor azt hittem, meghalok. Harry lassan fordult Liam és Niall felé, akik engedelmesen leeresztették a kezüket, majd a földre dobták a két pisztolyt.

Remegtem, és a szemeimet összeszorítva sírtam, míg ők már-már kiabálva alázták egymást. Nem értettem mit mondtak, a félelem átvette az uralmat felettem, és képtelen voltam meghallani a szavakat. Kinyitottam a szemeim, és a tekintetünk azonnal összekapcsolódott Harryvel. A szemei sokkalta sötétebbnek tűntek, mint általában, és láttam rajta, hogy mennyire félt.
Adam hátrébb lépett, magával húzva engem is az ajtóhoz. Elfojtottam egy sikítást, ahogy ellőt közvetlen Harry lába elé, aki üvöltözve próbált közelebb lépni, és életben maradni egyszerre. Mikor Adam áthúzott a küszöbön, megelégelte a tétlenkedést, és a földről felkapva az egyik pisztolyt, tett pár nagyobb lépést.

- Harry! - sikítottam, mikor a fejemet elhagyta a fegyver csöve, egyenesen rá szegeződve, miközben a testem takarta a célpontját. Nem nem nem. Nem történhet meg újra. Nem eshet baja.
Hallottam a hangos lövéseket, mintha a fülem mellett dördültek volna el, és összeszorított szemekkel vártam a megkönnyebbülést. Adam megdermedt, majd csak annyit éreztem, ahogy a földre zuhanok vele. Láttam Harryt és a többieket közeledni, a nevemet kiáltva, mintha filmet néznék, lassítva.
Mielőtt a földre érkeztem volna, két kéz visszarántott. Egy mellkasnak csapódtam, erős karokkal körülölelve, és rájöttem, hogy élek. Élünk. Belélegeztem az illatot, amire vágytam, és lepergett előttem az elmúlt percek szörnyűsége. Zokogtam. Hangosan, csillapíthatatlanul zokogtam, az egyetlen nevet, ami érdekelt. - Harry.. Harry....
- Jade. Istenem, minden rendben, jól vagyok. Te is, és én is. Semmi baj. Vége van, kicsim, mindennek vége. - Szavai hallatára még hangosabban sírtam, és éreztem, ahogy a lábaim lassan cserbenhagynak. Harry a falnak dőlve csúszott a földre, engem oldalról az ölébe ültetve. Elkövettem azt a hibát, hogy kinyitottam a szemem, ezzel egyenes rálátást nyerve az ajtó előtt élettelenül, vérbe fagyva fekvő Adam Hunt-ra. A levegő a torkomon akadt, és éreztem, hogy hányni fogok. Harrytől elhajolva adtam ki a gyomrom teljes tartalmát, majd tovább zokogtam a sövénybe kapaszkodva.
- Shhh. Minden rendben - suttogta a fülembe, mikor ismét az ölében ültem. - Minden rendben van - mondogatta. A szemeimet lecsukva sírtam, a mellkasának dőlve. Hallottam, ahogy a többiekhez beszél, de túl kimerült voltam, hogy érdekeljen.


Egy szakadék szélén álltam, és az eget bámultam. Minden olyan nyugodtnak és csendesnek tűnt. Nem hallottam semmit, csak a madarak csicsergését és a szél halk hangját. Lehunytam a szemeimet, és élveztem a napsütést. Ujjak fonódtak az enyémek közé, én pedig magam mellé néztem. Egy hosszú hajú, tetovált fiú állt mellettem. A hajába csakúgy, mint nekem, belekapott a szél, lenéztem az összekulcsolt kezeinkre, majd vissza az arcára. Gyönyörű volt. Ő is felém fordult, és rám mosolygott.
Az ég ekkor hatalmasat dörrent, és minden elsötétedett. Fekete felhők gyűltek felénk, villámlott és dörgött. Az eső szakadni kezdett, ezzel eláztatva a ruhámat. A szoknyám lelapult, és beázott a cipőm. Ismét a fiúra néztem, és megijedtem. Az arca, mint valami festék, lemosódott, és nem maradt már más, csak egy fekete próbababa, arc nélkül, felöltöztetve. Sikítottam, és hátrálni kezdtem. És bár ne tettem volna. A talaj elfogyott a lábam alól, én pedig sikítva zuhantam egyenesen a szakadék legmélyére.


- Jade! Jade, ébredj fel! - Harry hangja hozott vissza a valóságba. Az arcomat a kezeimbe temetve ziháltam az álmom miatt. Letöröltem pár elhullajtott könnycseppet, majd a mellettem ülő fiúra néztem. Kinyújtottam a karjaimat, jelezve, hogy feküdjön vissza mellém. Teljesítette a kimondatlan kérésemet, én pedig a fedetlen mellkasára hajtottam a fejemet. Átkarolt, a keze nyugtatóan simogatta a hátamat, miközben dúdolt valamit.
- Mennyi az idő? - szólaltam meg végül. A hangom ijesztően rekedt volt.
- Mindjárt éjfél - suttogta, majd a hajamba puszilt. - Átaludtad az egész napot - mondta ki a gondolataimat.
- És a többiek?
- Elküldtem őket - cirógatott tovább.
- Köszönöm - motyogtam a bőrébe.
- Szükséged van valamire? - érdeklődött.
- Rád - suttogtam, majd átkaroltam a felsőtestét, és ha lehet, még közelebb bújtam hozzá. Egy porszem sem fért volna közénk. Éreztem, ahogy egy pillanatra megdermed, majd szakadozva fújja ki a levegőt.
- Nekem is terád - válaszolt kicsivel később.
Csak mi voltunk. Úgy szorítottuk a másikat, mintha az életünk múlna rajta. És valójában így volt. Az életem múlt a fiún mellettem. Az ujjaimmal lassan cirógattam a mellkasát, körberajzolva a tetoválásait, ezzel libabőrt okozva neki. Az ujjait a hajamba vezette, és nehezen vette a levegőt, ahogy az ajkaim találkoztak a bőrével. Az ujjaim folytatták a felfedezőútjukat, bele-beleszaladva kisebb-nagyobb hegekbe. Összeszorult a szívem, ha arra gondoltam, hogy valaki ezt tette vele. Vágás nyomok a hasán, lövedék okozta kis körök, egy-egy tetoválással elrejtve. Lábaimat átvetettem a combján, és a mellkasára feküdtem. Az ujjaim akaratlanul is megtalálták a vállán horzsolás nyomát. Egy másodperc szörnyülködés után az ajkaimat ismét hozzá nyomtam, mintha ezzel eltüntethetném az emlékeket, és a fájdalmat. Így folytatva ezt végig a vágás nyomokon az oldalán, és a mellkasán lévő hegek tömkelegén.
Tudtam, hogy Harry erős. De sosem gondoltam volna, hogy ennyire. Ő egy hős volt. Minden egyes sebhellyel nőtt a szemeimben lévő könny mennyisége, és minden egyes csók után csökkent Harry normális légzésre való hajlama. Halkan szipogva dőltem vissza rá, könnyeimmel eláztatva a nyakát.

- Szeretlek, Harry - suttogtam a tőlem telhető leghalkabban. A szorítása erősödött a derekam körül, és éreztem, ahogy maga mellé fektet, és ezúttal ő kerül fölém. Ajkai csókokkal borítják a nyakam, az állam vonalát, a homlokom, minden elérhető pontomat, miközben kezeivel simogat, és magához húz. Ajkaim szétválnak, ahogy Harry fogai a fülcimpámba kapnak.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek - suttogja egy-egy testemen hagyott csókkal megszakítva. Végül megáll, és felettem támaszkodik. Pár örökkévalóságnak tűnő pillanatig csak figyel, majd lehajol. Az ajkaim végre találkoznak az övével, és úgy érzem, mintha egyszerre szakadnék szét, és lennék újra egy egész. Hihetetlen, amit ő tesz velem. Egyszerre rázott a hideg, és lett melegem, miközben úgy éreztem, a szívem nem bírja sokáig a tempót, amit önmagának diktál.
A csókunk megszakad, ő pedig az enyémnek dönti a homlokát.
- Soha nem akarlak elveszíteni. Soha - mormogja. - Mikor ott álltál... ő meg mögötted. Azt hittem...
- Tudom. Nem számít - szakítom félbe. A szemeit összeszorítja az emlékekre, és érzem, ahogy remeg. A kezeimet a két felkarjára vezetem, hátha megnyugszik.
- De számít. Majdnem elvesztettelek. Majdnem... majdnem... meghaltál - nyel egyet. Mondandója ismét többször megszakad, ahogy leperegnek előtte a jelenetek. Egyre ritkábban vesz levegőt, és nem tudom hogyan nyugtathatnám meg.
- Harry. Itt vagyok. Nincsen semmi baj. - Ujjaimat a tarkójára és a hátára vezetem, lassan cirógatva, ahogy ő tette. Feladja. Mellém zuhan, és magához ránt,erősebben, mint valaha.
- Ne hagyj el. Soha ne hagyj el. - A hangja remeg, a teste csupa verejték.
- Nem foglak. - suttogom, miközben ismét a mellkasán fekszek, az ujjai ismét a hajamban.
- Köszönöm. Köszönöm - mormogja. Az ujjaimat az arcára vezetem, felnézek rá, és egy pillanat alatt rájövök.. Az arca csupa fájdalom és kín. A szemei szorosan lecsukva, a szemöldöke összehúzva, és remeg a szája.
- Harry - motyogom a nevét, ahogy a könnyei végigsiklanak meggyötört arcán, és a párnára csöpögnek.
- Shhh. Minden rendben. Itt vagyok. Itt vagyok veled, és mindig itt leszek - suttogom, majd apró puszikat hagyok szerte az arcán.
- Ígérd meg - leheli.
- Esküszöm - mondom, ő pedig magára ránt, szorosan és így nyer megkönnyebbülést az álmaiban.


***

Arra ébredtem, hogy melegem van, és majd megfulladok. Nem csak a paplan volt rajtam, hanem Harry is rám volt tekeredve, szinte rajtam feküdt. Mocorogni kezdtem, hogy kikerüljek a csapdájából, ezzel felébresztve.
- Jó reggelt - mormogta.
- Nem akartalak felébreszteni, ne haragudj - mosolyogtam kínosan.
- A legjobb dolog a te látványodra felkelni reggel. - A reggeli, fáradt hangja és kócos haja igazán aranyos megjelenést kölcsönzött neki. Nem tudtam mit mondani, így csak mosolyogtam.
- Mi történt tegnap? - mondatomra megdermedt. - Úgy értem miután el... - Ajkait az enyémekre nyomva hallgattatott el.
- Még nem akarok róla beszélni.
- De...
- Csend - csókolt meg újra, ezúttal mélyebben, és már nem is akartam megszólalni. Minden amit akartam az az volt, hogy csak feküdjek egész nap a karjaiban, de tudtam, hogy ez nem lehetséges. Harry elhúzódott, majd felült. Megragadtam a karját, és vissza akartam rántani magam mellé, de mindenki tudja, hogy mennyivel erősebb nálam.
- Fel kell kelnünk. Én is szívesen maradnék egész nap, de tudod, hogy nem lehet.
- Tudom - motyogtam.
- Sajnálom - mondta.
- Nekem kéne elnézést kérnem, nem neked - sóhajtottam.
- Nincs miért - mondta. - Kelj fel, mennünk kell nemsokára.
Sóhajtottam, majd kimásztam a takaró alól. Még be sem csuktam a fürdőszoba ajtaját, mikor hallottam, hogy Harry kiabál valakivel a telefonban. Hosszú napunk lesz.


- Oké Jade, most te jössz. Csináld ahogy mutattam - mondta Liam, majd helyet adott maga előtt. Kifújtam a levegőt, majd megindultam előre. Átkaroltam a nyakát, és kirúgtam a lábait a teste alól, ezzel a matracra küldve.
- Nagyon jó! Még egyszer, most gyorsabban - mondta, és már talpon is volt.
Mikor Harry reggel azt mondta, hogy mennünk kell, nem egészen erre gondoltam. Önvédelmet tanulunk Liam, Zayn, Conor és Louis segítségével. Egy nagy sportpályán vagyunk, nem messze a házunktól. Itt van mindenki: Lou, Tom és még a kis Lux is itt játszott valahol. Egyedül csak Harry és Niall hiányzott.
- Öt perc szünet! - hallottam meg az erőteljes hangját egy sípszó után. Mostanában kezd kissé ijesztővé válni. Kimondja a gondolataimat, és mostmár meg is jelenik, ha csak eszembe jut.
Zihálva hajoltam le az egyik üveg vízért, majd nagyokat kortyoltam belőle.
Harry azonnal felém jött, ahogy kiszúrt a tömegben.
- Szia - vigyorgott, majd pofátlanul megitta a vizem maradékát.
- Szia. Hol voltál? - kérdeztem.
- El kellett intéznünk pár dolgot. Gyere velem. - Átkarolt, majd így mentünk vissza arra, amerről jött. Pár lépés után azonban elhúzódtam.
Kérdőn nézett rám.
- Megizzadtam - magyaráztam a tetteimet. Féloldalasan elmosolyodott, én pedig azonnal megbántam a tettemet.
- És még csak nem is voltunk ma együtt - mormolta a fülemhez hajolva, mire azonnal elpirultam. - Na gyere - folytatta, majd ismét magához húzva indult el. Ezúttal nem ellenkeztem.
Egy négyfős csapat álldogált a kerítésnél, én pedig rájöttem, hogy hozzájuk tartunk. Elkezdtem tanulmányozni az arcukat, és a megjelenésüket.
- Srácok, ő itt Jade Miller - mutatott be nekik, mikor odaértünk.
- Kicsim, ők itt Luke, Ashton, Calum, és Michael. - Próbáltam megjegyezni a neveket, amíg mindenki végigölelgetett.
- Jade, örülök, hogy végre megismerhetlek. Bárcsak ez lenne az első emlékünk rólad, és nem a tegnapi incidens. - A fejemet ijedten kaptam Harry felé, és a keze után nyúlva álltam hátrébb.
- Hé, semmi baj - hajolt le hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - folytatta a srác bal oldalról. Harry bátorítóan nézett le rám, majd elengedte a kezem.
- Oké - motyogtam. Nem tudtam hogy reagáljak.
- Jade, részben neki köszönheted, hogy itt vagy. - Ismét Harryre kaptam a tekintetem. Ezt meg hogy értette? Nagyot nyelt mielőtt folytatta volna. Tudta, hogy ez a téma nem a kedvencem.
- Tegnap, mikor az a féreg el akart vinni.. Ők pont akkor értek oda, és ő, Michael volt, aki agyonlőtte hátulról. - A szám tátva maradt, ahogy visszafordultam a négy fiú felé. Mem tudom, mi ütött belém, de előre léptem, és átöleltem egy pillanatra.
- Ne haragudj a viselkedésem miatt - motyogtam.
- El van felejtve - vigyorgott, majd Harryhez fordult. - Na mi lesz tesó, beállunk mi is? - bökött az állával a birkózó srácok felé a pálya közepén.
- Még szép. Aztán nehogy sírva elfuss, ha a földre kerülsz - nevetett, megvillantva a gödröcskéket, mire én is elmosolyodtam. Most, hogy tudtam, hogy Harry valószínű régóta ismeri őket, a maradék félelmem is elszállt velük kapcsolatban. Szereztem magamnak még egy üveg vizet, majd az egyik közeli padra ülve figyeltem a pályán folytatott edzést.

- Hé Jade! - hallottam meg kis idő után Michael hangját. Felkaptam a fejem, és megpillantottam, ahogy felém közelít. Apró mosolyt küldtem felé, és kinyújtottam az egyik bontatlan üveg vizet mellőlem, hátha kell neki. Hálásan elfogadta, majd lehuppant ő is a padra.
- Hogy ment? - kérdeztem.
- Áhh. Szarul. Kijöttem a gyakorlatból mostanában. Elhagyott az erőm..
- Ugyan Mikey. Valld be, hogy mindig jobb voltam nálad. - Mély hangja felé fordítottam a fejem, figyelve, ahogy egy törölközőt szorít a halántékához, majd megigazítja a fején lévő nevetséges copfot. Elvigyorodtam magabiztosságán, és a kezemet nyújtottam, jelezve, hogy jöjjön közelebb. Mellém ült, majd egyszerűen felemelt, és az ölébe ültetett. A lábaimat végignyújtottam a padon, míg vállammal nekidőltem, a fejemet pedig a vállán támasztottam. Nevetve figyeltem, ahogy civakodnak.
- Mit gondolsz, én le tudlak győzni izomagy? - kapcsolódtam be a beszélgetésbe a barátom felé fordulva. Barátom? Mi?
- Kétlem - kacagott.
- Hát... Én pedig biztos vagyok benne, hogy én nyernék - cukkoltam.
- Igazán?
- Abszolút! - jelentettem ki talán túl határozottan. Michael nevetve figyelt minket.
- Nos, akkor emeld fel azt a nagy jenki segged az ölemből és mutasd meg mit tanultál ma. Gyerünk. Indulás - vigyorgott, ami átragadt rám is. A nyelvem nyújtottam rá.
- Nem is nagy a seggem, te paraszt -nevettem, majd felpattantam, és futni kezdtem. - Na mi lesz? Elkapsz, vagy reggelig ülni fogsz? - kiáltottam vissza. Michael és Harry egymásra néztek, majd az utóbbi felállt, és kocogni kezdett felém. Nem vette komolyan ezt, ahogy én sem. Kuncogva bújtam a karjai közé, mikor beért.
- Megvagy - mormogta.
- Meg - mosolyogtam szélesen, de ő azonnal kicsavarta a testem, és már a földön is voltam.
- Első szabály. Sose bízz az ellenfeledben - vigyorgott önelégülten.
- Ez nem ér! - álltam fel tiltakozva, mire kinevetett. Gondoltam, itt az alkalom visszavágni. Megpróbáltam bevetni amit Liam mutatott, de ő, mint egy szobor, sziklaszilárd maradt a karjaim között, így minden amit tettem, az lajhárt játszva, a nyakában csüngés volt. - Mi a... Harry! Ne már! - hisztiztem. - Ez nem ér - biggyesztettem le az ajkaimat, mire átölelt, és apró puszit nyomott rájuk.
- Az ellenfeled sosem fogja hagyni magát a földre kényszeríteni, csak mert szépen nézel rá - mondta.
- De én lány vagyok.
- Ó de még mennyire, hogy az vagy - vigyorgott, majd visszatért a gyerekesen csücsörítő ajkaimhoz egy újabb apró csókra, amiből nem engedtem elhúzódni. A vállait simogattam, majd kezeim átkulcsoltam a nyakán, úgy húztam magamhoz. Alsó ajkába haraptam, mire felmordult, és elkapta a derekamat. A hajába túrtam, ő pedig a hátamat simogatta gyengéden. A lábamat óvatosan átkulcsoltam az övéi között, majd a következő pillanatban Harry elvágódott, hatalmasat puffanva a puha talajon, velem az ölében.
- Ez nem ér! - tolt el azonnal magától. - Elvontad a figyelmem - ellenkezett.
- Első szabály - nevettem. - Sose bízz az ellenfeledben.
A szája is tátva maradt. A földön volt, alattam. A földre küldtem Harry Stylest mindenki előtt!
- Jesszusom. Gyere ide - húzott magához a pólóm nyakánál fogva, majd megcsókolt. Erősen, követelően falta az ajkaimat, ujjai a derekamat szorították, aztán hirtelen már alatta voltam, ő pedig azonnal elvált tőlem, és felállt rólam.
- Nyertem. Mindig nyerek - vigyorgott, majd a karját nyújtva felsegített.
- Nem játszol tisztességesen - morogtam.
- Ahogy te sem, szépségem - kacagott, majd átkarolva vezetett le a pályáról.
- Mára ennyi, emberek - kiáltotta, mire mindenki abbahagyta, amit csinált, és összepakolta a cuccait.
Mosolyogva bújtam a karjaiba, ahogy megállt velem a pálya kapujában. Sehol máshol nem éreztem magam akkora biztonságban, mint az ő karjai között. A pólójába lélegeztem.
Tusfürdő, Harry és enyhe izzadtság szaga volt. Bódító elegy az elmémre.
- Ma nálam alszol - jelentette ki. Kérdőn néztem rá.
- Lou és a többiek is máshol lesznek elszállásolva. Már nem biztonságos az a hely - mormogta.
- És az idióta testőreid?
- Nem elég. Hazamész, összepakolsz mindent, és elhozlak onnan. Úgyis el akartál költözni.
- Igen. Saját lakásba, egyedül.
- Nos, ezt úgysem engedtem volna, szóval kit érdekel?! - Felháborodva tekintettem fel rá, de megszólalni felesleges lett volna, minden lepereg róla. Nem tehettem mást, beleegyeztem, mivel Louise-ék sem lesznek otthon.

6 megjegyzés:

  1. Jaj de szertem *-*olyan cukiik ahogyan együtt csinálnak midnent <3

    VálaszTörlés
  2. Ezaz Jade verd meg Harryt :3 Imádom a blogot,csak Jade mostanában elég hisztis. És hamar jöjjön a képbe Gemma,ha úgy vesszük Jadenek csak fiú barátai vannak.

    VálaszTörlés
  3. Na most. Szögezzük le hogy ez nem ér. Konkrétan én, aki éppen könnyezett a csillagainkban a hibán, sírtam basszus. Tehát nálam ezt elérni kemény. Nagyon durva ez a rész és eddig ez magasan a kedvencem. Hihetetlen. Ne haragudjatok de nem nagyon tudok most normális mondatokat összehozni, annyira a hatása alatt vagyok az egésznek. Jézusom. Egyszóval tökéletes. Mindene. Minden szó. Őszintén gratulálok:))) imádás<333

    VálaszTörlés
  4. Hát nem valami jó a beszélőkém , de megpróbálok valami értelmes mondatot összekreácsolni. :D
    A véleményem az, hogy eszméletlen cukik voltak és már tényleg azt hittem, hogy Jade nyer, de Hazza tényleg nem játszott tisztességesen. :D Az eleje. Fuh hát azon konkrétan sírtam. Olyan aranyosak voltak ott ketten az ágyban, meg az is, hogy egsik jobban félti a másikat, mint a másik. :) <3 *-* Szóval nagyon jó. :) Köszönjük ezt a csodálatos részt! *-*
    Vicaxx.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik ez a rész is. Olyan aranyos amikor egymás ellen harcolnak de mégis mindig együtt lesznek pl kinél aludjon Jade. :)
    Amúgy az a harcos rész nagyon jó volt mondjuk sejtettem hogy Harry fog nyerni. Na mindegy nagyon jó lett és várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok! Nagyon tetszik a blogotok :) Olyan aranyosak Harry-ék és nagyon örülök hogy megint jóba vannak :333 Nagyon nagyon várom a következő részt! :) :)

    VálaszTörlés