2015. december 30., szerda

2. Season // 27. Chapter

Üdvözlet minden kedves idetévedtnek!

Tudom-tudom, elég furcsa, hogy újra aktívkodunk ezen a blogon, de azt hiszem már ideje volt. Egyszerűen elmondhatatlanul sajnáljuk a több, mint egy hónapos elmaradásunkat. Itt volt az évvége, jöttek az ünnepek és szerintem mindekettőnknek megvoltak a gondjai-bajai, ezért valahogy nem tudtunk időt szánni a blogra. Életjelet se nagyon mutattunk, amit szintén sajnálunk. Viszont, láttam, hogy még így is növögetett lassacskán a nézettség, aminek nagyon-nagyon örülünk. Iszonyatosan jók vagytok! Nem is érdemlünk meg titeket.

Amit még akartam írni az igazából annyi lenne, hogy reméljük nagyon tetszik majd nektek az új fejezet, és hagytok valamiféle pozitív hozzászólást. Bár jöhet a negatív is, egy kis hidegzuhany mindenkire építő jelleggel hat szerintem. 

u.i.: Amint látjátok lassan a 2. évad végéhez érünk, de még lenne sok minden a tarsolyunkban, amit elhasználhatnánk egy 3. évad segítségével. Ez csakis rajtatok múlik!

Millió puszi & ölelés

Eszti




Harry szemszöge:


- Akkor még egyszer. Gorin és mindenki aki hozzá tartozik... Az első öt kocsi a tiétek, tíz percenként megy négy fő. Ellenőrizzetek mindent, aztán indulás - hadarta Liam. Én a nappali közepén álltam, állig felpakolva fegyverrel, két mellénnyel a kezemben. Neki is kelleni fog egy. Louis mellettem, ugyanígy. A különbség az volt, hogy ő a sajátját már fel is vette. Az egyik kis pisztolyt a csizmám szárába nyomtam, nem számított mennyire kényelmetlen is lesz így futni. Egy a nadrágomra akasztva, egy a kabátom zsebében, és egy viszonylag nagyobb a kezemben. Mikor láttam elindulni Gorint az első négyes csoporttal összeszorítottam a számat. Csak remélni tudtam, hogy élve megússza. Nagyszerű ember, senki sem volt jobb nála, de már jóval negyven felett jár. De őszintén, nem fog érdekelni ha az ő halála kell ahhoz hogy Jade-et visszakapjam, és száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Louis is így gondolja Eleanorral kapcsolatban.

Mikor hallottam Jade-et sikítani közvetlen a vonal megszakadása előtt, az ereimben megfagyott a vér. Itt már nem volt egy-két nap gondolkozásra, mikor megint csak ment a saját feje után, és saját magát sodorta még ennél is nagyobb bajba akármennyire is csak nekem akart segíteni. Sikerrel járt, de eddig legalább abban biztos voltam, hogy fizikailag nem lesz baja. Nagyon reméltem, hogy egy haja szála se görbül és még azelőtt odaérünk, hogy Craig összepakolna és megint továbbállna vele együtt. Kibaszott seggfej. Remélem megírta a végrendeletét arra az esetre ha akár csak egy ember is életben marad akire hagyhatna bármit.
- Harry... - szipogott Lou mögöttem. A vállamra tette a kezét mire megfordultam. Sóhajtottam ahogy magához ölelt. A két mellényt a szőnyegre dobtam hogy át tudjam karolni. Ez a nő anyám volt anyám helyett, és megszámlálni sem tudom mennyit segített nekem 23 évem alatt.
- Vigyázz magadra - motyogta. - És hozd haza a nagylányomat. - Elmosolyodtam ahogy a saját lányaként emlegeti Jade-et.
- Igyekszem - mondtam majd elhúzódtam. - Conor itt marad, ahogy beszéltük. Hallgass rá, tudom hogy te is ugyanolyan önfejű vagy, mint ő. Csak... csináld amit mond, oké?
- Mióta mondod meg te hogy mit kéne tennem? - vágott vissza, de a mosoly ott bujkált a szeme sarkában. - Csak légy nagyon óvatos.
- Az leszek - mondtam mielőtt teljesen elhúzódtam volna tőle. Felvettem a kabátom alá a nagyobbik mellényt, míg a kisebbet továbbra is a kezemben tartottam.


Jade szemszöge:

- Jade? - Meghallottam a hangját es belülről meghaltam. Azonnal könnyek kezdtek hullani a szememből. Olyan rég volt...
- Harry, kérlek... - Nem is tudom miért könyörögtem. Azért, hogy mentsen meg, vagy azért, hogy kezdjen el ostobaságokról beszélni és terelje el a figyelmem erről a szörnyűségről?
- Hála az Istennek, Jade, szerelmem  - hallottam ahogy megkönnyebbül. Még jobban felzokogtam. 
- Vigyél haza! Kérlek, Harry - zokogtam halkan. Nem is tudom, hogy Craig eddig hogy nem jött rá arra, hogy elloptam a telefonját. Az egyetlen dolog amit jelenleg tudtam az az volt, hogy Harryvel beszélek és végre, hosszú idő óta elfeledkeztem egy picit mindenről. Viszont, ha Craig rájön, hogy becsaptam.. Nem is merek belegondolni abba, hogy mi lesz velem.. A babával..
- Jade, minden rendben lesz! Elmegyek érted. Megmentelek. Hazahozlak a családodhoz. - Csak mondta és mondta a nyugtató dolgokat, és én hittem neki. Elhittem, hogy megmenthet, közben tudtam, hogy Craig hamarosan költözni akar. Remélem a telefon hívás után elindulnak hamarosan...
- Harry, a baba... Nem tudom mit tegyek - motyogtam tehetetlenül, miközben a könnyeimet a gyűrött ruháimba töröltem.
- Láttam a videón.. Egyáltalán.. Hogyan?! - kérdezte kétségbeesetten. Tudtam, hogy nem örülne neki.. Éreztem. Én sem voltam annyira elragadtatva attól, hogy ilyen korban és ráadásul ilyen helyzetben terhes legyek.. De bennem növekszik a kicsi, és ez valahogy.. Jó érzés.
- Szerintem tudod, hogy hogyan történt - mosolyodtam el egy picit. Jó volt visszagondolni a boldog időkre. De fájdalmas.
- Igen, de.. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni - mondta. - Szülők leszünk.
Nevetve válaszoltam, olyan aranyos volt, ahogy ezt kimondta: - Igen! Azok leszünk.
- Hihetetlenül jó hallani újra a hangod.. Nagyon hiányoztál.. Majdnem belepusztultam.. 
- Én is, Harry. Már százszor feladtam volna, ha te nem lettél volna a gondolataimban.
- Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek? Akármit megtennék érte, hogy most kihozzalak onnan. - Tudtam, hogy ezt őszintén mondta, és ez megmelengette a szívem.
- Én is nagyon szeretlek, Harry.. Kérlek siessetek! Nem tudom Craig mit fog velem csinálni, ha megtudja, hogy elloptam a telefonját - mondtam halkan, ahogy egy pillanatra lefehéredtem a következményekre gondolva. 
- Bántott már? Őszintén, Jade.. - kérte Harry.
- Nem - hazudtam. Nem akartam, hogy idegeskedjen.
- Jade... - kezdte volna, de inkább félbeszakítottam.
- Figyelj, nem tudjátok El hol van?! Nagyon aggódom érte.
- Mi.. Micsoda? Nincs veled? - fagyott le. - Azt hittük veled volt egész idő alatt.
- Nem, nem. Amióta elvittek minket nem láttam... Harry, mi történehetett vele? - kérdeztem aggódva. - Ugye nem...?
- Arra ne is gondolj. Biztos vagyok benne, hogy neki sem esett semmi baja - állította, bár hallottam a hangján, hogy egyáltalán nem biztos benne.
- Louis? - Be se kellett fejeznem a kérdésemet, ő már tudta mit akarok.
- Nagyon szarul viseli.. Rosszabbul, mint én. Eleanorról semmi hírt sem kaptunk, Jade. Semmit.
- Kérnem kell tőled valamit.. - bizonytalanul szóltam hozzá.
- Mit szeretnél, édesem?
- Ne szólj erről Louisnak. Mondd neki, hogy nem beszéltünk Eleanorról. Nem szeretném, hogy feladja ezek után a keresését, mert érzem valahogy, hogy meg fogjuk találni, és, hogy itt van a közelben. Ezt nevezhetjük már most anyai ösztönnek.. Ami Eleanorra is érvényes.
- Ez nem vicces - utalt az anyás részre. - De egyébként megteszem.. Nehezen, de megteszem. Én se akarom, hogy még ennél is jobban szenvedjen. Ma egy pillanatra olyan volt, minthogyha újra reménykedne, amikor megtudtuk a címeteket.
- Mégis ho... - Mielőtt feltehettem volna a kérdést, a szobaajtóm hatalmas erővel csapódott ki és az ajtóban egy kurvára dühös Craig állt. A telefon azonnal kiesett a kezemből.. Még hallottam, ahogy Harry beleszól valamit, de időm sem volt válaszolni vagy kinyomni, mert sikítani kezdtem, ahogy Craig eszeveszett módon közeledett felém. 

Ez volt két teljes napja. Azóta csak fekszem az ágyban és várom Harryt. Megígérte, hogy jön. Azt mondta, hogy a címünk is meg van, akkor mire vár? Talán meggondolta magát.. Talán a baba elrémítette.. Akárhogy is van, én még reménykedem. És várok rá. Várok, hogy hazatérjek.

Testemmel és az gömbölyödő pocakommal fordultam az ablak felé, amikor hallotam, hogy jönnek felfelé a lépcsőn. Tudtam, hogy Craig az, hisz Amanda ma nem volt itthon. Szombaton és vasárnap nemkell dolgoznia, így hazament a lányához. Örültem annak, hogy legalább ő meglátogathatja a családját.
Kopogtak az ajtómon, én pedig összehúztam magam. Még fájt a fejbőröm és a karom a tegnap előtti incidenstől, amikor rajtakapott a telefonjával a kezemben. A hajamnál fogva ráncigált le a lépcsőn, majd üvöltözött velem és párszor megpofozott. Miközben kiabált, a karomat szorongatta, így annak nyomai sajnos ott maradtak a felkaromon.
Kinyílt az ajtóm, majd másodpercekkel később az ágy már besüppedt mellettem és valaki átkarolt. Persze sajnos tudtam ki volt az. Utáltam amikor ezt csinálta. Mintha semmi sem történt volna.
- Tudom, hogy nem alszol, felesleges színlelned - duruzsolta a fölembe. Kirázott a hideg. Undorodtam tőle.
- Menj ki. Hagyj békén.
- Jaj, csak nem haragszol még a nemrég történt kis eseményekért? - kérdezte gúnyolódva. A lehető legmesszebb húzódtam tőle.
- Craig. Lerángattál a lépcsőn. A hajamnál fogva. Zúzódással van teli mindkét kezem - morogtam, kicsit sem kedvesen.
- Valahogy meg kellett tanulnod, hogy ne vedd el kérdés nélkül mások holmijait, hogy azon hívhasd a szánalmas barátodat. - Na erre már felültem. Ki nem állhattam, amikor nekem szidja Harryt.
- Ezt most fejezd be - mondtam neki a szemébe nézve, de ahogy felültem és felgyűrődött a hasamnál a takaró és szemei egyből odataláltak.
- Nőtt a hasad - állapította meg, de közben úgy fixírozta a csupasz felületet a hasamon, minthogyha valami furcsa találmány lenne. Ettől megijedtem és inkább lehúztam a pólót.
- Igen. Egy pár hónapja terhes vagyok - grimaszoltam. Olyan sok idő eltelt az elrablásom óta.. És amikor kiderült, hogy babát várok lehettem vagy 1-2 hónapos.
- Próbálok kedves lenni, erre így válaszolsz. Csodálkozol, hogy néha kurva dühös leszek rád és meg akarlak majd büntetni? - pattant fel az ágyról. Szavai után én is ideges lettem. Még megpróbálja rám kenni az agybaját vagy mi? Felálltam vele szembe, és keményen néztem rá.
- Talán az én hibám lenne, hogy te kibaszottul elraboltál? Egy várandós nőt? Az én hibám, hogy kurvára dühkezelési problémáid vannak és egy rohadt hangulatember vagy? Nem veszed észre, hogy saját magadnak okozol minden szart? - kiabáltam, közben hadonásztam a kezeimmel. - Kurvára be kéne látnod, hogy segítségre van szükséged, mert ez így nem mehet tovább. Valami nagy gáz van bent a fejedben, Craig, és a sok faszságodat rám akarod kenni, mert már csak én vagyok itt neked. És ez is csak azért van, mert elraboltál a családomtól.
Döbbenten nézett rám, ahogy gyorsan vettem a levegőt, miután majdnem egy levegővétellel elmondtam mindezt. Nem gondoltam volna, hogy ezeket valaha is kimondom majd neki. Mindig is féltem, hogyha kimondom, akkor megöl vagy nem is tudom. Bár mostanság egyre jobban érzem, hogy nem ölne meg, hiába is pszihopata és fenyeget.
- Szerinted én ezeket nem tudom, Jade? - kérdezte egy pár perces csend után elkeseredetten, és hamis mosollyal az arcán.
- Akkor miért vagy ilyen? Miért viselkedsz így velem, és mindenkivel? - rogytam le az ágyra. Tudtam, hogy Craigben van jóság. Csak valahogy elő kellett keresni. Úgy érzem, most kezdi megmutatni azt az arcát, ezért döntöttem úgy, hogy inkább nyugodtan beszélek vele.
- Mert ilyen vagyok.
- Ez hülyeség - néztem a szemébe, de ő elfordította a tekintetét, ezért ismét eléálltam és két kezem közé fogtam arcát. Bevallom kicsit féltem, miután hozzáértem, mert nem tudtam, hogy reagálna,
- Jade....
- Shhh, csak hallgass - sziszegtem le. - Tisztában vagyok vele, hogy miket tettél korábban és valószínűleg még mindig teszel. Gyilkolsz, Craig, egy gyilkos vagy.
- Ezzel mit.... - Ismét félbeszakítottam.
- De attól még lehetnél jó ember is. Craig, mindenkiben van valami jó. Benned is ott van, csak nem akarod, hogy bárki is meglássa, mert félsz.. Csak nem tudom mitől.
- Már mondtam. Ha hagyom, hogy megismerjenek, akkor ismerni fogják a gyengepontjaimat, és ezáltal sebezhető leszek.
- Én pedig már mondtam, hogy azzal, hogy vannak gyengepontjaid, nem leszel kevesebb ember, mint az ellenfeled. Sőt, több leszel. Szerinted én, hogy bírtam ki eddig melletted?
- Megfordult már a fejedben, hogy....
- Igen. Megfordult a fejemben, hogy inkább megölöm magam, minthogy itt legyek bezárva veled. Végül tudod miért nem tettem meg?
- Harry miatt? - húzta fel a szemöldökét.
- Is. Rá és a családomra gondoltam, aztán pedig az én pici babámra. Nincs jogom elvenni egyszerre két ember életét, ezért küzdöttem. És reménykedtem.
- De nem fognak eljönni érted.. Beszéltél Harryvel telefonon, le tudták volna nyomozni a telefont, és már itt lennének, ha annyira fontos lennél nekik. De nincsenek itt, Jade. Szerintem ideje lenni beletörődni, hogy itt ragadtál velem. Én, és a kicsi vagyunk az új családod - vigyorodott el gonoszan, majd végigsimított az arcomon, ezzel egyedül hagyva engem.
Miután bezárta az ajtót, a könnyek hullani kezdtek a szememből, és dühös lettem. Az első kezembe kerülő tárgyat dobtam az ajtóhoz, ami valószínűleg egy váza volt, tele virágokkal, ugyanis hallottam az üvegszilánkok csattanását és a víz hangját..

9 megjegyzés:

  1. VÉGRE!!!!!! Már annyira hiányoztatok:')♥ és még mindig ugyanolyan jó mint "régen":)))

    Niki xx

    VálaszTörlés
  2. Huu ez nagyon jo lett :D Én nagyon szeretném a 3.évadot ;) :*

    VálaszTörlés
  3. nagyo vártam mar jo lett nagyon es varom a kovetkezo reszt es evadot :)

    VálaszTörlés
  4. hűha lányok ez fantasutikus lett! nagyon szeretem a blogotokat, és nagyon szeretnék még egy sőt több évadot is!! *.*
    puszil titeket Dominika <333

    VálaszTörlés
  5. Fantasztikus lett, borzasztóan vártam! Remélem lesz következő évad, biztosan sokan olvasnák, köztük persze én is!❤❤
    Siessetek a kövi résszel, izgatottan várom!
    Aria D.❤

    VálaszTörlés
  6. IMÁDOM ❤❤❤❤
    Nagyon várom már a kövit. Siessetek :)
    Egy új olvasótok:Vivi

    VálaszTörlés
  7. LEGYEN 2. ÉVAD ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥!!!!

    VálaszTörlés
  8. Mindenképp folytassátok mert mindig epekedve várom a következő részeket. Imádlak titeket <3

    VálaszTörlés
  9. Lesz meg rész? Mert en nagyon szeretnem h legyen.

    VálaszTörlés