08. Chapter

Gyerekek.!

Nem tudunk elégszer elnézést kérni Tőletek a rengeteg csúszásért! Kihagytuk a szombatot, szerdát.. És hétfőn megkaptátok a részt.
A rész Bogi érdeme, Ő írta, nem én! Csak szarakszik a nete, lefagyott a bloggere és nem tudja felrakni a részt. De megoldottuk az email, és a facebook segítségével.:)
Reméljük elnyeri a tetszéseteket ez a rész is. Szomorúan közlöm, hogy elég rövidke rész lett. A végén gondolkodni is kell, nekünk könnyű megfejteni a végét, nektek nem lesz;) De ez egyenlőre maradjon kettőnk titka, Bogival.
Elméletileg szerdán lesz rész, de nem ígérünk semmit sem. Szombat az szerintem biztos!
Jó Olvasást.
Bo'x


- Nem mondod komolyan? - nevettem.
- De - felelte Adam vigyorogva.
 - Nem hiszem el. - A hatás kedvéért megcsóváltam a fejem.
 - Pedig így volt. Na majd legközelebb ha lesz kedved, elviszlek - kacsintott. Csak kuncogtam rajta egy sort, majd ajkaimhoz emeltem a poharam. Egy belvárosi étteremben ültünk, már egy órája talán. Adam hívott el még a hét elején, én pedig örömmel egyeztem bele, hogy találkozzunk. Lou is rettentően örült, hogy kezdek beilleszkedni, és kapcsolatokat építeni.
 Ittem pár korty vizet, majd folytattam az evést. Salátát rendeltem csirkehússal, Adam pedig valami gombás tésztát. Jól nézett ki, de én nem szeretem a gombát.
 Egész idő alatt beszélgettünk, így gyorsan eltelt a vacsora és már azon kaptam magam, hogy a kocsiban ülünk. Meglepődtem, mikor elhajtottunk Louék háza mellett.
 - Hová viszel? - fordultam felé összehúzott szemöldökkel.
 - Mindjárt meglátod. - Egy pillanatra felém nézett, majd tekintetét az útra vezette. - Nem rabollak el, nyugi. - mosolygott.
 Már egészen besötétedett, mikor végre megérkeztünk. Jóval túlmentünk a külvároson, erre már csak egészen elszórva voltak házak. Magasban voltunk, talán egy dombon, vagy hasonlón. Messze alattunk az autópálya szinte olyan volt, mintha maga az aszfalt világított volna a nagy forgalomtól. Az autók száguldoztak Londonból ki és be.
A Tower híd, a parlament, a London Eye, és a többi hatalmas épület fényárban fürdött előttem. Gyönyörű volt. Akár egy festmény, vagy egy kép valamelyik flancos kiállításon.
- Remélem tetszik. Én sokat szoktam ide járni. Megnyugtat - szólalt meg Adam mögöttem.
- Nagyon le akarsz nyűgözni - nevettem fel halkan.
- Hát...miért tagadjam?! - mellém állt, s meghúzta a vállát. Hátrasimította a szemébe hulló hajat, majd átkarolt. Hirtelen, magam sem tudom miért, de megijedtem. Védtelennek éreztem magam, és arrébb akartam lépni. Távol ettől a fiútól, s mindenkitől. Tényleg nem tudom mi ütött belém..
 - Hideg van, mostmár haza szeretnék menni! - köhögtem párat, majd megfordulva ott hagytam, és elsétáltam az autóig. Nemsokára ő is követett. Segített beszállni, majd megkerülve a járművet bepattant mellém. Zavarban voltam, kiszolgáltatottnak éreztem magam. Haza akartam jutni.

- Jó volt veled - mosolygott Adam a kapunk előtt. Viszonoztam a gesztusát, de nem szólaltam meg. - Majd még hívlak.
- Oké - mondtam halkan. Közel hajolt, és megpuszilta az arcomat, majd elhajtott.
 Belépve az ajtón hatalmasat sóhajtottam. Ledobtam a táskámat, és a nappali órájára néztem. Fél tíz is elmúlt, én pedig fáradt voltam.
 Elmentem fürdeni, majd bedőltem az ágyba, és szinte azonnal elaludtam.

Reggel a telefonom csipogására keltem. Hunyorogva oldottam fel a kijelzőt, és olvastam el az üzenetet.
Ismerelten: Kerüld el azt a seggfejt.
 Egy darabig gondolkodtam rajta, majd úgy voltam vele, hogy nem érdekel ki küldte, egyáltalán nekem szánta-e, és ha igen, miért. Ma nem érdekelt semmi.
 Kimásztam az ágyból, és lementem a lépcsőn. Tom és Lux még aludtak, csak Lou meg én voltunk a konyhában.
- Jó reggelt! Na milyen volt a tegnap este? - Hát persze. Számíthattam rá, hogy ez lesz az első kérdése. Jellemző.
 Csináltam magamnak kávét, majd elmeséltem mindent az elejétől, a legvégéig. Mire befejeztem megjelent az álmos fejű Tom, a karjában egy mégálmosabb Lux-szal. Nagyon aranyos. Lou átvette Luxot, én pedig mivel teljesen feleslegesnek éreztem magam, felmentem átöltözni. Rövidnadrág, top, és sportcipő. Futni akartam, így az ipod-ot is a kezembe kapva leszaladtam a lépcsőn.
 - Hát te? - kérdezte Tom. Az ipodot a kulcsokkal együtt a pultra vágtam, majd előre hajolva összefogtam a hajamat.
 - Megyek futni. - jelentettem ki, majd kisiettem a házból. A fülhallgatót a fülembe tettem, és elindultam végig az utcán, a park felé. Skrillex és Avicii számai dübörögtek a fülembe, miközben szorgosan szedtem a lábam.

***

Sötét volt. Korom sötét és hideg.
A férfi egy fa tövében ült, és mélyeket szívott a cigijéből. Térdeit behajlítva pihent a hosszú hajsza után. Üldözték. A világa összeomlóban volt, kezdte elveszteni az uralmat az élete felett. A csikket a nedves földbe nyomkodta, majd hátradöntötte a fejét. Sóhajtott egyett, és felállt a helyéről. Beletúrt a talán túl hosszúra megnőtt hajába és leporolta a nadrágját. Körbenézett, aztán elindult.
A város zajai egyre közelebbről érték. A farmer a lábain elszakadt, a szépen vasalt ingje koszos lett.
Nem tudta mit tegyen. Sosem volt ennyire tanácstalan. Csak egy valamiben volt biztos: meg kellett találnia azt a lányt, bármi áron!