2014. november 15., szombat

2. Season // 13. Chapter

Sziasztok csajoook!
Hogy vagytok? Elkezdtétek már begyűjteni a karácsonyi ajándékokat? Én még nem, pedig nagyon ideje lenne.. Haha.
De ami fontosabb: Az új részt ezennel megkapjátok, mint az első elő-karácsonyi ajándékot. Lesz még belőle bőven.:D
Az egéééész rész oda-vissza, előre-hátra mindenhogy Jarry Jarry Jarry.
Nagyon nagyon nagyon szépen köszönjük az előző részhez érkezett csekély számú kommenteket. Igazából az egyik drága olvasónk, akit szintén Esztinek hívnak, annyit írt, hogy az valami hihetetlen. Komplett kisregényt kaptunk tőle, aminek nagyon örültem. Innen is puszillak csajszi!
Reméljük ehhez is ilyen szépségeket kapunk majd. Picit rövidke, de most csak ennyi lett.
Jó olvasást! 
B.


- Mit szeretnél vacsorázni? - fordultam Harry felé a kanapén. Ő újságot olvasott, mint egy harmincas éveiben járó üzletember, én pedig a TV-t bámultam üres fejjel.
- Gondoltam elmehetnénk valahová. Nem szeretném, ha már rögtön első nap körülugrálj.... Ráérsz azzal később is - tette hozzá, mire megcsaptam a vállát. Fájdalmas arcot vágott, majd visszafordult az újságjához.
- Persze ha nincs kedved kimozdulni, akkor rendelhetünk is - rántotta meg a vállát, majd a zsebéből előhalászta a telefonját. Nem hallottam csörgést, de ő bizonyára érezte, hogy rezeg, így fogadta a hívást, majd felállt, és a hetilapot az asztalra dobva sétált ki a hátsó kertben lévő hatalmas hintaágyhoz, majd elnyúlva rajta kezdett magyarázni. Egy pár pillanatig megbabonázva figyeltem a hosszú lábait, és a magában is lenyűgöző testét, majd megfordultam, és szétnéztem a teák között.

Mosolyogva sétáltam ki hozzá két bögre gőzölgő teával. Ez hatalmas kincs volt Angliában a késő őszi időkben. Az egyiket felé nyújtottam, mire hálásan mosolygott, és adott egy kis puszit a homlokomra. Együtt kortyolgattuk a felülmúlhatatlan zöld teákat, én pedig próbáltam a lehető legtöbb dolgot kihallani abból, amit a beszélgetőpartnere mond...elég kevés sikerrel. Harry néha-néha benyögött igenjei pedig nem szolgáltak túl nagy hírértékkel.
- Jobban szeretném, ha erről az egészről nem tudnának.... Nem, még ők sem... Nem.
Egy párnát nyomtam a hátamhoz, majd magamra húzva a takarót fogtam, és az ölébe raktam a lábaim. Elég lett volna csak egy kis mozgás, hogy az őrületbe kergessem, de inkább vártam. Nem tűnt úgy, mint aki vevő lenne bármilyen viccesnek szánt megmozdulásomra. Még nem. A bögréjét kettőnk közé rakta, majd masszírozni kezdte az egyik lábfejemet, lassan áttérve a másikra. Egy óvatlan pillanatban egy elégedett sóhaj csúszott ki a számon, mire felém kapta a fejét. Az egyik szemöldökét felhúzta, és kajánul vigyorgott. A lábaimat lelökte magáról, majd mutatta, hogy üljek inkább az ölébe. Habozás nélkül másztam oda, magammal húzva a takarómat is. Oldalt ültem, a lábaimat elnyújtva mellettünk, de ő elégedetlenül felmordult, és félkézzel fordított magával szembe.
- Semmi Louis, folytasd - mondta a telefon túlsó végén lévő srácnak. Tudtam, hogy valószínűleg meghallotta Harry hangját, és azonnal más villant be a szemei elé, mint ahogy kinézünk. Én a karjaiba bújtam, ő pedig gondosan eligazgatta a hátamon a plédet, mielőtt apró puszit nyomott volna a szám sarkába. Megmosolyogtam a tettét.. ekkor még nem sejtette, hogy milyen rossz döntés is volt, hogy az ölébe ültetett.
A karjaimat átfontam a nyakán, majd a nyakába hajtottam a fejem, és a lehető legközelebb nyomtam magam hozzá. Mindenhol. A szabad keze azonnal megragadta a derekamat, hogy leállítson, de én ennél ügyesebb voltam, és a csípőmet hozzá dörzsöltem egyszer, kétszer, majd harmadszor is, egy-egy csókkal kísérve a nyakán. Hangosat nyelt, és mocorogni kezdett.
- Nem Louis, figyelek...  az ujjait a derekamról felvezette a hajamba, majd a tarkómnál erősen belemarkolt, ahogy a melegítőjének a szélével kezdtem játszani.
- Jobban szeretném, ha nem kéne bemocskolni a kezünket... - mondta, és egy pillanatra azt hittem meghiúsul a tervem. A tenyeremet határozottan nyomtam hozzá nadrágon keresztül, mire felnyögött.
- Baszd meg... Majd hívlak - intézte Louis-hoz, majd a telefont mellénk dobta, és a csípőmbe markolt két oldalról.
- Rosszalkodsz? - morogta, majd a fülcimpámba harapott. Hümmögtem valami válasz félét, és ismét a nyakába döntöttem a fejem.
- Nagyon rossz voltál, Jade. Nem hagytál telefonálni... Pedig nagyon fontos dologról volt szó - biggyesztette le az ajkait. - Ezért most visszakapod amit te műveltél. - A fenekembe markolt, én pedig kiugrottam az öléből, és ahogy voltam, mezítláb futottam egyenesen a hátsó ajtón át a konyhába.

***

Az emeleti hálószobában lévő hatalmas ágyon feküdtünk, én Harry vállának dőlve, míg ő a hasamat simogatta.
- Nagyon fáj még? - kérdezte nagyjából negyedjére. Értékeltem, hogy érdeklődik, de kezdett kicsit aggasztó lenni.
- Ezzel jár, Harry - mosolyogtam rá, majd megpusziltam az állát. Ujjai a pólóm alatt kalandoztak tovább.
- Szükséged van valamire a boltból? Tudod.... Amik kellhetnek...
- Van tamponom, Harry - nevettem fel, és a hasára borultam. El sem tudtam képzelni, hogy ez mennyire érinthette őt kínosan. Feltehetően sosem volt még szüksége ilyen beszélgetésekre lányokkal.
- Öhm.. oké. Akkor megyek és rendelek kaját. Kitaláltad mit ennél? - hadarta amíg feltápászkodott. A viselkedésétől még inkább nevetnem kellett. - Szóval?
- Pizzát kérek, sok sonkával... És vagy négy csokis palacsintát. De ki se látszódjon a csoki alól... - Egy pár pillanatra csak állt és bámult rám, majd bólintott és kiment a szobából. Nagy nehezen felkeltem, és átcsoszogtam a fürdőbe. Mosolyogtam a mosdókagylónál gondosan elhelyezett dolgaimon, majd megigazítottam magam a tükörben. Mikor mindennel kész voltam lementem Harry-hez a földszintre. Mivel a nappaliban nem láttam, egyenesen a konyhába mentem, de ott sem volt.
- Harry? - néztem ki az udvarra, de feleslegesen. A szakadó esőn kívül nem láttam mást. Borzalmas az időjárás... A vendégszobák ajtajai ugyanúgy zárva voltak, így oda be sem néztem.
- Haaaarry?! - kiabáltam körbefordulva a nappaliban. Kezdett nagyon furcsa lenni nekem a hatalmas csend.
- Harry, ez nem vicces! - De hiába. Válasz nem jött, de még egyetlen hang sem sehonnan. Az előszobába siettem, és elfogott a pánik. A bejárati ajtó tárva-nyitva volt, Harry pedig sehol. Még a kabátja is fel volt akasztva, a helyére. A levegővétel kezdett a nehezemre esni, és hátat fordítva rohantam vissza a nappaliba. Ha jól emlékezem, ott láttam a telefonját a bőrkanapén. A fekete iPhone ott hevert az egyik párnán, én pedig felkapva azonnal kikerestem a telefonszámot, amire szükségem volt.
- Vedd már fel, vedd már fel... - motyogtam, miközben a szívem a torkomban dobogott, és azt hittem a csontjaim szétesnek a testem remegésétől.
- Mondjad főnök - hallottam meg végre a hangot amire szükségem volt.
- Conor! Én vagyok, Jade - hadartam.
- Ó, helló csajszi. Mi újság? Hogyhogy erről hívsz?
- E-eltűnt! - A torkom kapart, és éreztem, hogy hisztérikus sírásban fogok kitörni.
- Ki tűnt el? - A hangja azonnal komolyabb lett.
- Harry - mondtam, és éreztem a könnyeket a szememben.
- Hogy érted hogy elt.....
- Mi van velem? - hallottam meg a hangját magam mögött. Azonnal hátrafordultam, majd a telefont elejtve rohantam hozzá.
- Úristen - mondtam, majd a nyakába ugrottam. A haja csupa víz volt, a fehér pólója átázva tapadt a felsőtestére, aminek én is nekicsapódtam. Hirtelen nem tudta hová tenni a viselkedésem, amit meg tudtam érteni. A vállába sírtam, mint egy ovis.
- Jade. Jade... Itt vagyok. Mi a baj? Jade?! - mondta miközben egyik kezével a hátamat simogatta, a másikkal a fenekem alatt tartott meg a derekán.
- Eltűntél. Én csak lejöttem, de nem voltál sehol, az ajtó nyitva, a telefonod és a kabátod is itt volt. Megijedtem - motyogtam.
- Nyitva volt az ajtó? Pedig becsuktam... - tűnődött.
- Hol voltál? - szipogtam.
- Kiugrottam a boltba egy kis ketchupért. Tudom hogy úgy szereted a pizzádat. Azt hittem nem tűnik fel, de tévedtem - magyarázta. - Nem akartalak megijeszteni, sajnálom. - A hajamba puszilt, és pedig bólogattam, és lassan megnyugodtam.
- Annyit sírok, mint egy csecsemő - motyogtam.
- Nem, csak mostanában egy kicsit... érzékenyebb vagy. De ez normális. Azt hiszem - mosolygott.
- Szeretlek - mosolyogtam, és egy apró puszit nyomtam az ajkaira, amit készségesen viszonzott.
- Én is téged
- Mondd ki - kértem
- Szeretlek. - Leugrottam az öléből, majd megfogtam a kezét és felhúztam őt a szobánkba.
- Meg fogsz fázni - mondtam miközben a gardróbban kerestem neki megfelelő felsőt.  Kivettem egy fekete pólót egy szürke melegítő nadrágot, majd  egy pulcsit is a kezébe nyomtam. - Öltözz át. Lent találkozunk. - Adtam neki egy piszit, majd ott hagytam, hogy elkészülhessen. A hűtőbe raktam a két tubus ketchupöt, majd a nappaliban feljebb tekertem a fűtést a falon lévő irányítóval.
- Itt is vagyok - hallottam meg Harry-t a lépcső irányából, majd nem sokkal utána csengőt is.
- És a kaja is itt van - nevettem. - Hagyd csak, majd én behozom - mondtam, majd felkaptam egy esernyőt, és elvettem Harry kezéből a pénzt, és már mentem is a kapuhoz.
- Szia! - köszöntem oda a fiatal srácnak. Annyi idős lehetett, mint Harry. Talán egy kicsit fiatalabb.
- Helló! Nagy pizza, sok sonkával és palacsinták extra szósszal?
- Igen - mosolyogtam, majd fizettem. Harry már az ajtóból nézte, ahogy félkézzel ügyeskedem be az ételt a házba. Mikor beértem kivette a kezemből, amíg én levettem a cipőmet, ő a nappaliban lepakolt mindent a TV előtti dohányzóasztalra.
- Az a kölyök meg akart dugni téged - morogta, mire felnevettem.
- Jesszusom Harry. Csak azért, mert te nem bírod ki alig egy hétig, az nem jelenti azt, hogy mindenki másnak is ugyanazon jár az esze, mint neked - kacagtam.
- Nem erről van szó. A viselkedése elárulta őt - fordult felém. Úgy döntöttem ráhagyom, így inkább letelepedtem a kanapéra, és az ölembe húztam egy párnát. Harry tálcákkal és evőeszközzel tért vissza, majd felém nézve érdeklődött..
- Pizzát vagy palacsintát?
- Pizzát - vigyorogtam, és nyújtottam a tálcámat. Egy késsel ügyesen levágott három szeletet, és a tálcára rakta, majd magának is vágott belőle. Mellém ült, és egymás felé fordulva kezdtünk enni. Nem szerettem a lakás étkezőstől eltérő részein enni, de kivételesen jól esett a puha kanapé és a csend. Miután mind a három szeletet magamba tömtem, megfogtam egy villát, majd a palacsintákat tálastul a tálcámra raktam, és enni kezdtem. Harry nagyra nyílt szemekkel figyelte, ahogy egyre több tűnt el bennem, mire én csak vigyorogtam..

- Mennem kell elintézni pár telefont. Addig menj csak fel, vagy foglald el magad. Sietek - adott puszit a szám sarkába, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. A konyhában voltam és mosogattam. Megtehettem volna, hogy egyszerűen csak bepakolok a gépbe, de így legalább elfoglaltam magam. Miután mindent eltörölgettem, visszamentem a nappaliba, és bekapcsoltam Harry laptopját. Nekem egy ideje nem volt szükségem a sajátomra, így az fent pihent az egyik fiókban. Azonnal a youtube volt az első, amit megnyitottam. A kedvenc számaimat kezdtem el lejátszani, míg a postafiókomba jelentkeztem be. Várt pár e-mail a cégektől, ahová beadtam a jelentkezésemet, illetve rengeteg hírlevél. Kíváncsiságból megnéztem volna Harry leveleit is, de egy részről, az gusztustalan húzás, másodszor pedig fogalmam sem volt az adataival kapcsolatban. Valójában semmilyen adatával nem voltam tisztában a korán és a nevén kívül, holott ő tudott rólam mindent. Többet, mint amennyit én saját magam.
Egy óra várakozás után úgy döntöttem, hogy megnézem mi tart ilyen sokaig. Az ajtóhoz sétáltam, ami az egyik vendégszobára nyílt.
- Kibaszottul nem érdekel, hogy mivel jár! - Elég volt csak megközelíteni az ajtót, hogy halljam, ahogy kiabál. Nem lennék annak a helyében, akivel beszélt. A kezemet szinte azonnal levettem a kilincsről, ahogy hallottam a lépteit. Hátráltam, de még így is tisztán értettem a szitkozódását. A lebukást elkerülve inkább úgy döntöttem, hogy a szobánkba megyek. A lépcsőfokokat gyorsabban szedtem a szokásosnál, majd szinte beestem a nyitott ajtón. Az ágy szélére ültem, és megráztam a fejemet. Az egyik fotel karfáján kiszúrtam a telefonomat, így elvettem, hogy leellenőrizhessem az időt. Harry házában egyetlen óra van csak, az is a konyhában. A hajamba túrtam, majd a füdőbe vonultam. Fáradt voltam, és semmit sem akartam, csak letusolni, és aludni végre. A hajamat a fejem tetejére fogtam, majd levetkőztem, és beálltam a forró víz alá.
Hallottam, ahogy nyílik a fürdőszoba ajtaja, majd ahogy Harry sóhajtozva megnyitja a csapot, és elkezdi mosni a fogait. Nagyjából egyszerre lettünk készen, én pedig a hatalmas zuhanykabin homályos üvegei mögött nyugodtan szárazra töröltem magam. Ahogy kiléptem onnan, Harry a karjaiba zárt, és szorosan tartott. Nem mondott semmit, de szinte fizikailag éreztem, ahogy a stressztől feszült izmai elernyednek. Ismét sóhajtott, majd a homlokomra adott egy hosszú csókot.
- Ne haragudj - mormogta, majd ismét megpuszilt. Megráztam a fejemet, majd rámosolyogtam, hogy tudja, nem haragszom. Kibújtam a karjai közül, és a törölközőt szorosan fogva magam körül mentem át a szobán, hogy keressek valami ruhát. Automatikusan Harry pólóját és alsóját húztam magamra, majd befeküdtem mellé az ágyba. Karjait körém fonta, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Minden oké? - kérdeztem.
- Nem. De majd megoldjuk ezt is. - A kezével ismét a hasamat simogatta, csakúgy mint pár órával ezelőtt.
- Mi történt?
- Északon, Newcastle-nél megöltek pár emberünket - nyelt nagyot. A gyomrom görcse állt a gondolatra.
- Kik?
- Skótok... - sóhajtotta. Nem tudtam, hogy merjek-e többet kérdezni, de inkább nem tettem. Nem akartam, hogy esetleg haragudjon rám. Átöleltem a felsőtestét, így próbáltam megnyugtatni egy kicsit.
- Aludjunk inkább - motyogtam. Bólintott, majd feljebb húzta a takarót.

***

Csörömpölésre keltem. Reflex szerűen fordultam oldalra, de Harry nem volt sehol. Kint még korom sötét volt, így tudtam, hogy még bőven az éjszaka közepén vagyunk. Hallottam, hogy csapódik egy ajtó, mire felkeltem, és halk léptekkel mentem ki a szobából. Harryt kerestem, és a konyhából kiszűrődő fényeknek hála azonnal megtaláltam. A kanapén feküdt mindössze egy alsóban, az arcát a tenyerébe temetve.
- Harry? Mi a baj? - kérdeztem halkan. A dohányzó asztalon egy pohár volt, jéggel az alján. A hozzá tartozó folyadékot pedig azonnal kitaláltam a földön lévő, félig üres üvegről. Harry nem válaszolt, csak felnyögött, ahogy mellé ültem.
- Harry? - Megfogtam a kezeit, és elhúztam a fejétől.
- Nem akartalak felébreszteni... - mormogta.
- Mindegy. Gyere aludni.
- Elkezdődött, Jade - mondta
- Mi? Mi kezdődött el? - kérdeztem vissza.
- A skótok... Felégették egy ártatlan család házát. - A levegő bennem rekedt egy pillanatra. - Kénytelenek voltak beavatkozni Calumék.
- Calumék?
- Igen. Az északi határrész Calumhoz tartozik.
- Ohh. Szóval ő valamiféle helytartó?
- Igen. Olyasmi - magyarázta. - De nem akarok erről beszélni.
 - Engem viszont érdekel, Harry. Mondj el mindent. - Sóhajtott, majd belekezdett.
- A skótok az egyik legnagyobb ellenségeink. Egyedül annyira nem veszélyesek, nem kezdeményeznek, de most szövetkeztek az írekkel. Hónapok óta figyeltük őket, mert túl nagy volt a csönd. És így... Nem vagyunk elegen ahhoz, hogy megállítsuk őket. Reméltem, hogy elkerülhető lesz ez az egész szarság, de mostmár biztos, hogy nem. Baird csapatai beléptek a területeinkre, és egyre több emberem veszik oda miattuk..
- Istenem - suttogtam. Többre nem voltam képes. - De... Csak van megoldás. Nem tudnál valahonnan segítséget kérni? Nincsenek...barátaid?
- Beszélnem kell a svédekkel.
- Oké - mondtam, és felálltam, hogy vissza menjek a szobába. Tudtam, hogy nem szereti, ha a közelben vagyok ilyenkor.
- Várj - mondta miközben felült. - Nem maradnál itt? - Bólintottam, majd megfogtam a felém nyújtott kezét. Az ölébe húzott, ezúttal hagyta, hogy oldalt üljek. Belepuszilt a fülembe, majd elővette a telefonját. A mellkasának dőlve hallgattam a szívverését, amíg ismét meg nem szólalt az ismerős, rekedtes, álmos hangján:
- Gorin, itt Harry. Kéne egy kis segítség...

4 megjegyzés:

  1. Wow! Nekem az tetszene a legjobban ha szerelmes lenne egy másik maffiavezér Jadebe és el akarná rabolni *o* Az tök izgi lenne,kövit számítok rátok csajok! :D

    VálaszTörlés
  2. Szóval Csajszi!:* Nem is tudom hol kezdjem... Legelőször talán ott, hogy nagyon örülök, hogy ér valamit, hogy itt ilyenkor még egy-egy rész hatása alatt próbálok valamiféle értelmes mondatokat kicsavarni magamból. Remélem sikerül lassan megértetnem veletek, hogy igenis van értelme annak amit csináltok, és érezni lehet a részeken, hogy nem kényszerből írjátok, hanem igenis szeretitek, és talán majd kezdtek is magatokkal valamit ezen a pályán és akkor majd feltétlenül jussak eszetekbe;) Na de. A rész. Tényleg úsztunk a "Jarry" világban és ezt imádtam. Annnnnnyira édes, de komolyan. Hihetetlen übercuki a dolog és szerelmes lettem a kapcsolatukba, (mert Harrybe amúgy is de na). Egyébként imádom, hogy pont egy ilyen blogot írtok, és, hogy ilyen fajtájú kapcsolatuk van, mert szerintem ez annyira szép. Annyira tetszik ez, hogy így függenek egymástól és akármennyire próbál közéjük férkőzni valami/valaki, annál jobban összetartanak. Szóval már mióta megjelent az If i stay előzetese(Ha maradnék) nagyon meg akartam nézni, de moziba nem jutottam el aztán nem volt időm mindegy. Erre tegnap délután elhatároztam, hogy megnézem viszont kiderült, hogy apával megyünk dolgokat intézni és egész nap kocsiban fogok ülni, tehát gyorsan leszedtem a pdf változatot és így a délután folyamán gyorsan ki is olvastam. Mindezt csak azért mondtam el, mert ahogy elolvastam ezt a részt, annyira bennem volt, hogy basszus ezt kell értékelni. És hogy úristen mennyire én lennék a világ legboldogabb embere ha engem valaki valaha ennyire szeretne. És ebben a részben (is például) érződött, hogy tényleg úgy igazából szeretik egymást és bármikor bármilyen mennyiségben tudnék ilyet olvasni, mert akkor úgy bele tudom élni magam. Amúgy már jóóó sok ideje én is megpróbálkoztam egy bloggal és bele akartam írni azokat az érzéseket amiket hiányolok az életemből, de hát amint láthatjátok pocsékul fogalmazok és nagyon nem jött össze(így nekem maradt az éneklés, meg zene általánosságban), ellentétben veletek akiket megáldottak ilyen isteni tehetséggel, hogy elkápráztassátok az emberiséget egy ilyen történetkével amiért jó sokan odavannak. Amit mondanék már így törzsvendégként, hogy eddig el is felejtettem megköszönni, szóval köszönök nektek minden egyes ilyen pillanatot, mikor kicsikarjátok belőlem ezeket az érzelmeket:') és as usual láwolás, puszi mindenkinek, és még mindig imádommmmm:3 <3333 xxxcsókpuszi Eszti<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom hol kezdjem, szivi. Hihetetlenül csodálatos lány vagy, bár egyikünk sem ismer téged személyesen. Esküszöm néha csak azért írom a részeket, mert neked akarok bizonyítani. Nagyon-nagyon jól esnek mindkettőnknek az elismerő szavak, ettől (nekem legalábbis) nő az önbizalmunk.
      Az If I Stay-t már én is milliószor meg akartam nézni, de valahogy sosem jött össze, de most, hogy mondod, nem is olyan rossz ötlet a pdf. ;)
      Költői túlzás, amit a tehetségünkről mondtál, szerintem Te is képes lettél volna egy ugyan ilyen, elmondásod szerint tökéletes részt és blogot összehozni. Én legalábbis kíváncsi lettem volna rá! :)
      Hidd el nekem, ha mondom, egyszer rád is rád fog találni ez a Jarry-s szerelem. Én is várok rá, just like you, de nekem szerintem egy kicsit több idő kell, mint neked. Hisz nem ismerlek, nem tudom hogy nézel ki, de a személyiségedből ítélve gyönyörű lehetsz!

      Imádás van xx

      Törlés
  3. Ez nagyon jó lett! Valamiért szeretem a banda háborúkat. De remélem Harryéknek nem lesz semmi bajuk. Mind a ketten csodálatos írónõk vagytok! Imádok töletek olvasni!
    Nagyon siessetek a kövivel!!!

    VálaszTörlés